hvg.hu: Ha egy szóval kellene összefoglalnia, milyen év volt a 2018-as médiaszempontból, mit mondana?

Urbán Ágnes: Borzalmas. Két dologra fogunk emlékezni ebből az évből. Az egyik a különböző sajtótermékek megszűnése, a másik a központi médiaholding létrehozása. A sajtótermékek megszűnése egytől egyig emblematikus pillanat volt, a Magyar Nemzet például rögtön a harmadik kétharmad után megszűnt, a Hír Tv-nél pedig – amely ugyan nem szűnt meg – élőben lehetett követni a hatalomátvételt. Láthattuk, hogy

az egyik pillanatban még Kálmán Olga van a képernyőn, aztán Orbán Viktor tusványosi beszédét adják.

Másfelől a médiaholding egészen szürreális képződmény. Sok mindent láttunk már az elmúlt nyolc évben, de ilyet nem. Ezt még szakértőként is nehéz elemezni.

hvg.hu: Azt láttuk, hogy tíz médiatermék tulajdonosa egyszer csak önként felajánlja sajtóját egy olyan alapítványnak, ahol többek között kuratóriumi tag az Orbán család ügyvédje is.

U. Á.: Ráadásul az egész alapítvány egy balatonföldvári nyaralóba van bejegyezve. Ilyen utoljára a középkorban volt, hogy be kellett szolgáltatni a terményt a földesúrnak. Meg most. De olyan, ami a magyar sajtópiacon történt idén év végén, az példa nélküli.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Hallani egy törvényjavaslat-tervezetről, amivel rávették a tulajdonosokat a beszolgáltatásra. Állami hirdetés csak nonprofit, alapítványi formában működő sajtótermékekben jelenhet meg, szól a terv.

U. Á.: Talán egyszer majd megtudjuk, mennyi ebben a történetben a mézesmadzag és mennyi a korbács. De azt látni kell, hogy itt felvetődik egy terminológiai vita: mennyire tekinthetőek a beszolgáltatók valódi tulajdonosoknak? Ezek valójában az ő tulajdonuk? Van valós értelemben vett médiapiac? Ezeket a szavakat úgy használjuk, hogy elfogadjuk, a kérdésekre igen a válasz, de ez átverés. Egy befektető nem ajánlja fel önként a cégét, egy normális piacon nem jön létre egy ekkora holding.

hvg.hu: Ezek a termékek, a kormányoldal sajtója képes lenne a piacról megélni?

U. Á.: Van három, amelyik igen. A Mediaworks megyei portfóliója az egyik.

hvg.hu: Pedig pont a Mérték és a Medián közös kutatása mutatta ki, hogy megyei napilapot minden negyedik ember olvas csak.

U. Á.: Mutasson még egy médiaterméket, amit ennyien olvasnak. Ez még így is egy óriási piac. A másik a Retro Rádió, Magyarország egyetlen országos kereskedelmi rádiója – ezt nehezebb rosszul, mint jól működtetni – a harmadik pedig az Origo.

hvg.hu: A többiek? Figyelő? Mandiner? 888?

U. Á.:

 Ezek politikai kreálmányok.

hvg.hu: És a napilapok? Szintén a már említett kutatásukban áll, hogy a Magyar Idők a felnőtt lakosság 2 százalékát éri el csupán.

U. Á.: A Magyar Idők nem piaci termék, képtelen lenne állami segítség nélkül megélni. A Magyar Idők és társaik csak addig fognak létezni, amíg ömlik oda az állami pénz. Abban a pillanatban, hogy ennek vége, egyik napról a másikra megszűnnek.

hvg.hu: Ezek kifizetőhelyek akkor?

U. Á.: Lehet, hogy egy-két embernek igen, de a fő cél a politikai üzenetek továbbítása a választóknak, ezzel revolverezik a magyar nyilvánosságot. Április, a harmadik kétharmad óta pedig

nincs értelme arról beszélni, hogy ez a módszer működik-e, vagy sem.

hvg.hu: Miért a sok párhuzamosság? Magyar Idők, Magyar Hírlap; Hír Tv, Echo Tv; és ott egy rakás online termék is.

U. Á.: A mennyiségi dömping tényleg csalóka, de egyfelől így nagyobb az esély arra, hogy az üzenet célba ér. Ha ötven irányból ömlik ránk ugyanaz, az propagandaszempontból jobban hat, mintha csak egy irányból jönne. Másrészt lehet azzal takarózni a távolról jövő emberek előtt, hogy itt milyen sokszínű a médiapiac, mennyi termék van. Pedig tudjuk, hogy valójában ezek egy vezérlő elv szerint működnek.

hvg.hu: Van ezekben a szerkesztőségekben valós újságírói teljesítmény?

U. Á.: Nincs. Nagyon fontos látni, hogy ami a kormánypárti sajtóban folyik, az nem újságírás, hanem politikai kommunikáció. Akik ott dolgoznak, nem a hatalom ellenőrzését, hanem kiszolgálását tekintik feladatuknak.

hvg.hu: Mit tudunk azzal a fogalommal kezdeni ma, hogy sajtószabadság?

U. Á.: Évek óta kérdés, van-e még sajtószabadság Magyarországon.

hvg.hu: De mi a válasz rá?

U. Á.: Abban az értelemben nincs sajtószabadság, hogy az átlagfogyasztó számára nem áll rendelkezésre széles médiapaletta, ahonnan tájékozódhat. De mindent meg lehet írni, csak a közönséghez nem lehet eljutni.

hvg.hu: Erre szokták mondani, hogy én például bármit megírhatok a HVG-re, tehát sajtószabadság van.

U. Á.: Ebből kiindulva Venezuelában is sajtószabadság van.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Nemrég jelent meg a hír, hogy papírhiány miatt nem jelenik meg az ország egyetlen ellenzéki lapja, de az El Nacional 75 évig olvasható volt nyomtatásban.

U. Á.: Na látja. Csak épp az eléréssel vannak komoly problémák. Magyarországra lefordítva:

fojtogatóvá vált a Fidesz-dominancia, főleg a nyomtatott sajtótermékek körében. Sajtószabadság bizonyos szempontból van, de tájékozódási szabadság nincs.

hvg.hu: Mit jelenthet a kormányoldalon hangoztatott baloldali médiatúlsúly?

U. Á.: Semmit. Ez hülyeség. Egy lózung, amit el lehet adni a határokon túl, ráadásul ha a Nézőpont, a kormányzati pénzen kitartott elemzőintézet egy felmérést is tesz az egész mögé, az már végképp jól hangzik külföldön. Mi tudjuk, hogy nem igaz, de ez azoknak nem számít, akik baloldali médiatúlsúlyról beszélnek.

hvg.hu: A Népszava a magyar lappiac furcsa képződménye. Ma már egyetlen baloldali napilapként, de tele kormányzati hirdetésekkel jelenik meg.

U. Á.: Borzasztóan nehéz helyzetben vannak az ottani újságírók. A napi munkájukban nem hiszem, hogy éreznek kontrollt, lehet egy-két téma, amiről nem írhatnak, az pedig óriási szerencséjük, hogy kicsi a példányszámuk – tízmilliós országban a húszezres példányszám nem sok vizet zavar.

Orbán Viktornak és a Fidesznek jól jön egy nem fideszes napilap.

hvg.hu: Mellette pedig ott van több kormánypárti napilap is, most már egy kennelben. Mi szükség volt a már említett holdingra?

U. Á.: Őszintén, az orbáni logikának ezt a szintjét már nem tudom elemzőként értelmezni. Szerintem sokkal kényelmesebb volt az, amikor papíron még több tulajdonos volt, mert elfedte a valóságot. A holdinggal

megtörtént a beismerés.

Egyetlen indokot tudok mondani a létrejöttére: Orbán azt érezte, bármit megtehet, még azt is, hogy ennyire látványosan központosítsa a hozzá hű médiát. A nevére vette, ami az övé. Ezzel pedig meg is üzente Habonyon, Vajnán, Mészároson és Schmidt Márián keresztül minden üzletembernek, hogy ő a főnök, az történik, amit ő akar.

hvg.hu: A TV2-t viszont nem szolgáltatták be.

U. Á.: Azt talán Orbán Viktor is érzi, hogy kereskedelmi, szórakoztató csatornát üzemeltetni több szakértelmet igényel, mint propagandalapot. Egy sikeres kereskedelmi tévéhez kreatív energiákra van szükség, azt nem lehet a gépsor mellett előállítani, mint a megyei napilapokat. Nem hiszem, hogy most van a Fidesz környékén olyan ember, aki megfelelően tudná működtetni a TV2-t.

hvg.hu: A decemberben kezdődött tüntetéssorozat jelképes helyszíne lett az MTVA, a demonstrálók pedig többek között független közmédiát követelnek. Lehetett azt látni, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kilencedik évére médiajellegű lesz az egyik legfőbb követelés?

U. Á.: Ez mindenképpen meglepetés, én a magam részéről

nem számítottam arra, hogy ilyen erők mozdulnak meg a közmédia és általában véve a propaganda ellen.

Érződött, hogy van ezzel kapcsolatban frusztráció a társadalomban, a propaganda nap mint nap megjelent mémek formájában a közösségi oldalakon, de szerintem senki nem gondolta, hogy egy fagyos téli estén ezrek sétálnak el a Kossuth tértől a több kilométerre lévő MTVA-székházig. Az utána következő eseményeket alapvetően az MTVA biztonsági cégei provokálták ki, ha nem alkalmaznak erőszakot parlamenti képviselőkkel szemben, és ha nem tiltják meg a rendőröknek az épületbe való belépést, messze nem kapott volna ekkora figyelmet ez az eseménysorozat. Persze kellett az, hogy az ellenzéki képviselők felismerjék a helyzetet, valóban bátran viselkedtek, és jól használták a technológiát, szinte mindent láthattunk élő közvetítésben.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A piaci alapon működő online portálok – közte a HVG is – az olvasók felé fordultak, megpróbálnak új lábat növeszteni. Nem magyar újdonság ez, a brit Guardian is így tesz például. Működőképes modell lehet ez itthon?

U. Á.: Nincs más út, ebbe az irányba kell menni. A mai fiatalok abba születtek bele, hogy az interneten minden ingyen van, de az ő szüleik fizettek az újságért. Ezt kell elérni a mai fiataloknál is. A hírgyártást és a tartalom előállítását – hiába van ingyen a neten – anyagilag is támogatni kell.

hvg.hu: A 10 milliós magyar piac eltarthat több nagy online szerkesztőséget, rádiókat, oknyomozó portálokat?

U. Á.: Ha az emberek hajlandóak lennének fizetni, gond nélkül. Tavalyi adatok szerint a megyei napilapok eladott példányszáma 585 ezer volt.

Ha ezek az emberek nem a propagandáért, hanem a valódi, minőségi újságírásért fizetnek, már más lenne a helyzet.

De ez valójában nem is anyagi, hanem edukációs kérdés. És nem megy egyik napról a másikra.