Ha egy tárgyalást vezető bíró úgy gondolja, hogy a tárgyalt ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmánysértő, akkor a tárgyalást felfüggesztve az Alkotmánybírósághoz fordulhat azért, hogy az vizsgálja felül az adott jogszabályt. Az ilyen esetekben a testületnek az Alaptörvény szerint [24. cikk (2) bekezdés b) pont] legkésőbb kilencven napon belül meg kellene ezt tennie.

Tavaly ősszel négy bíró gondolta úgy, hogy a hajléktalanság üldözése, szabálysértéssé nyilvánítása alkotmányellenes, ezért az Alkotmánybírósághoz fordultak. A négyből háromnál már bőven lejárt a 90 nap, a negyediknél március 18-án fog, de az Ab-honlapon nincs nyoma annak, hogy egyáltalán foglalkoztak volna az üggyel, pedig általában feltüntetik, mit mikor tárgyaltak.

A késlekedés azért is érthetetlen, mert az Alaptörvénybe tavaly nyáron beleírta az országgyűlés kormánypárti többsége: „Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.” Igaz, a beadványokat író bírók arra hivatkoznak, hogy ez ellentétes az Alaptörvény más pontjaival: a jogállamisággal, az emberi méltóság tiszteletével, a Nemzeti Hitvallásnak a szegények megsegítésének kötelezettségét kinyilvánító részével. Ám

az Alaptörvényen belüli esetleges ellentmondást az Alkotmánybíróságnak nincs joga vizsgálni,

tehát könnyedén lerázhatná magáról a terhet. Valamiért mégis vonakodik a bírói kezdeményezések elbírálásától.

Hajléktalan férfi tárgyalása 2018 októberében

Reviczky Zsolt

Mellesleg van egy 2018. júniusi bírói kezdeményezés is egy másik, a hajléktalanságtól teljesen független ügyben. Ezt a 90 napos határidőt messze túllépve hét hónap után tárgyalták először, aztán még kétszer, de döntés még nincs. Március 12-ére ismét napirendre tűzték.

Észszerű határidőn belül

Alkotmányjogi panaszt egy személy vagy szervezet nyújthat be, ha úgy véli, hogy egy őt érintő jogszabály vagy bírói ítélet alkotmánysértő. A panaszt az Ab előbb megnézi, hogy lát-e benne a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. Ha nem, akkor érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja. Ha igen, akkor befogadja, és jön az érdemi vizsgálat, amelynek a végén vagy helyt ad a panasznak, vagy elutasítja. Az Ab-törvény szerint a döntést „észszerű határidőn belül” kell meghozni.

2019. március 8-án a honlap keresője szerint 250 panasz várt befogadásra. A legrégibbet 2013 végén adta be egy meg nem nevezett felekezet az akkor új egyházügyi törvény ellen. 2015-ben egyszer tárgyaltak a befogadásáról, de nem döntöttek, és azóta nem nyúltak hozzá. Pedig nehéz olyan érvet elképzelni, hogy a vallásszabadságot érintő ügy ne lenne alapvető alkotmányjogi kérdés. Közben a panasz nyilván értelmét vesztette, mert ez év elejétől lényegesen megváltozott az egyházi törvény.

Összesen 19 olyan panasz van, amely 2016 óta vagy még régebben hever ott, és még azt sem döntötték el az alkotmánybírák, hogy egyáltalán foglalkozzanak-e vele. Például nem tárgyalták a tiszaújvárosi önkormányzat 2017. márciusi beadványát a „szolidaritási hozzájárulásnak” nevezett állami pénzelvonás ellen – igaz, Budaörs hasonló panaszát elutasították. Fél tucat panaszt adtak be bírák az Országos Bírósági Hivatal működését, az igazságszolgáltatás szervezetét érintő témákról. Ha ezeket az Ab befogadva és érdemben elbírálva útmutatást adott volna, hogy mi alkotmányos és mi nem, talán el lehetett volna kerülni a mostanra válságossá fajult ellenétet az OBH és a bírói kar egy része között.

A még be nem fogadott panaszok közé tartozik az is, amely a „külföldről támogatott szervezetekről”, illetve a CEU-ról szóló törvény ellen érkezett, de ezeknek az eljárását az Ab felfüggesztette, arra hivatkozva, hogy megvárja az Európai Unió Bíróságán folyó eljárás végét. 43 olyan alkotmányjogi panasz található, amelyet befogadtak, de még nem határoztak róla. Ezek közül 23 darab 2016-ban vagy korábban érkezett. A legrégibb itt is 2013-as: az Átlátszó tett panaszt egy ítélet ellen, amely elutasította az oknyomozó újságírók közérdekű adatigénylését a Magyar Fejlesztési Banktól.

Ezt két és fél év múlva (!) befogadták, tárgyaltak is róla 2016 áprilisában, 2017 júliusában, aztán 2018 áprilisában kétszer is, de döntés nincs. Az adatok bizonyára rég nem érdekesek már. Nehéz megérteni, min múlik az, hogy egy témát miért évente egyszer-kétszer, közben hosszú szüneteket tartva szednek elő, és azt is, hogy egy ilyen viszonylag egyszerű dologról miért nem képes a testület pro vagy kontra dönteni. Páratlan számú tag mellett amúgy sem lehetséges patthelyzet, volt már több 8:7 arányban elfogadott határozat.

2015 óta vár a döntésre Szél Bernadett – akkor még LMP-képviselő – panasza a paksi atomerőművel kapcsolatos adatok ki nem adásáról, 2014 óta a termőföld-elővásárlásra vonatkozó panasz. És van olyan is, amely közvetlenül a HVG-t érinti. A hetilap 2014. év végi számának címlapja – „A nagy Harácsony” – ellen Ékes Ilona egykori Fidesz-képviselő mint hívő katolikus indított pert, mert a harácsoló politikusokat kigúnyoló kép szerinte sértette az ő emberi méltóságát és vallásszabadsághoz való jogát. Miután minden szinten veszített, 2017 elején alkotmányjogi panaszt nyújtott be az ítéletek ellen. Nem tesz jót a jogbiztonságnak, ha ennyi idő után még mindig bizonytalanság van, mert még előfordulhat, hogy a kiadó és a szerkesztőség által természetesen helyesnek és igazságosnak tartott ítéleteket az Ab megsemmisíti.

Képviselői beadványok jogszabályok ellen

A képviselők legalább egynegyede kérheti a kihirdetett törvények és más jogszabályok alkotmánybírósági felülvizsgálatát. Ezeknél nincs külön befogadás, mindenképp tárgyalni kell őket, de itt még olyan homályos határidőt sem tartalmaz a törvény, mint az alkotmányjogi panaszoknál. Pedig indokolt lenne, ha 50 törvényhozó előnyt élvezne a gyakran teljesen egyedi panaszokkal szemben. Ennek hiányában fordulhat elő, hogy arról a fontos alkotmányossági kérdésről döntött már az Alkotmánybíróság, hogy Puzsér Róbert nevezhette-e büntetlenül szarkupacnak Hajdu Pétert, de arról például még nem, hogy szabad-e titkosítani az atomerőmű-bővítés számos dokumentumát (70 képviselő beadványa négy éve érkezett, a 2015. decemberi első tárgyalás után több mint három évig nem foglalkoztak vele, 2019. február elején vették elő újra, de még nincs döntés) vagy hogy alkotmányos-e a „Földet a gazdáknak!” című kormányhatározat, amely nem jogszabály, mégis lényeges ügyről rendelkezett, és közben végre is hajtották. Ez a képviselői beadvány 2016. júniusi. Összesen 16 hasonló normakontroll-javaslat vár döntésre, köztük olyan viszonylag frissek is, mint a lakástakarékok állami támogatásának megszüntetése, a közigazgatási bíróságok új rendszere vagy a túlóratörvény elleni.

Természetesen szerettem volna megtudni, hogyan válogat az Alkotmánybíróság a beérkezett kérések között, min múlik, hogy mit mikor tárgyal és miért nem nyúlnak hozzá fontos témákhoz éveken át. A sajtófőnök azt rögtön közölte, hogy interjút senki nem ad a hvg.hu-nak, de írásban kérte a kérdéseket. Az elküldött 18 kérdés a honlap keresőjében talált adatokon alapult. Iktatószámokkal és pontos dátumokkal jelöltem meg, hogy melyik beadványok sorsa érdekel. Hozzátettem: szerintem a nyilvánosságra tartozik, hogy sokakat érintő kérdésekről miért húzódik el a döntés.

Az e-mail elküldése után 36 nappal, többszöri sürgetést követően a következő válasz érkezett névtelenül, csupán „Alkotmánybírósági Kommunikáció” aláírással: „A folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatos valamennyi nyilvánosságra hozható információ elérhető az Alkotmánybíróság honlapján. Kérjük, használja honlapunkon található ügykereső rendszerünket.” És előzékenyen közölték a webcímet is, hátha nem tudom: alkotmanybirosag.hu.