Nem mondhatta el Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara március 14-i ünnepségén egy nyolcadikos diák, mert az „nem illeszkedik a tiszti tradíciókhoz”.

Az Index által ismertetett történet szerint a nyolcadikos fiút az NKE kérte fel, hogy mondja el az említett verset az ünnepséggel összekötött állománygyűlésen. A fiú iskolájának igazgatója és magyartanára már ekkor megpendítette, hogy az utolsó versszakot valószínűleg ki kell hagynia, de biztos, ami biztos, azért tanulja meg az egész verset.

A versszak így szól:

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,

Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!

Itt minálunk nem is hajnallik még,

Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon

El nem hagynám én szűlőföldemet,

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom

Gyalázatában is nemzetemet!

A fiú egész hétvégén gyakorolta a szöveget, de a biztonság kedvéért a próbán rákérdezett egy alezredesnél, hogy akkor most elmondja-e az utolsó versszakot vagy ne. Ő azt mondta neki: miért ne mondaná el, ki hallott már olyanról, hogy kihagyják az utolsó versszakot.

Két nappal az ünnepség előtt azonban egy ezredes hívta fel a fiú édesanyját, és azt kérte, hogy Zalán mégse mondja el ezt a verset, mert "a tábornok" nem akarja. Az ezredes egy másik verset ajánlott, amit Zalánnak az idő rövidsége miatt már nem kellett volna megtanulnia kívülről, elég lett volna felolvasnia. A kisfiú sírt csalódottságában, a szülők pedig lemondták az egész fellépést.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem az Indexnek küldött válaszában azt írta, valóban szerepel a programban általános iskolás gyerekek versmondása. Az esemény szervezői úgy állították össze a teljes programot, hogy az ünnepi megemlékezés a honvédtisztképzés hagyományait, annak történelmi jellegzetességeit minél jobban megjelenítse, kidomborítsa. Ezért döntöttek úgy, hogy Petőfi Sándortól olyan verset mondjon el a diák, amely sokkal inkább illeszkedik a tiszti tradíciókhoz.