„Voltunk már a Kunigundában eleget”

(Ellenzéki kerületi polgármesterjelölt nyilatkozata az ATV-ben)

Egy kicsit elcsépelt, de igaz frázissal kell kezdenem: biztatok minden felelős magyar választót, hogy menjen el szavazni az EP-választáson és valódi ellenzéki jelölteket felmutató listára szavazzon, ha talál olyanokat a szavazólapon. Fog találni. Független képviselőként viszont abban a helyzetben vagyok, hogy kimondhatom: a pártok egyetlen esetben cselekednének helyesen: ha visszalépnének a választásoktól.

Januárban szinte minden politikai aktor csúnyán nézett rám, amikor felhívtam a figyelmet egy fontos, de kellemetlen kérdésre. Azt mondtam, hogy az ellenzéknek nem lenne szabad elindulni az EP-választáson anélkül, hogy ne kényszerítenénk ki a „közmédia” új, konszenzusos vezetését, illetve a fizetett kormánypropaganda törvényi tiltását. Pedig nem egyszerűen bojkottra szólítottam fel, hanem arra, hogy tegyünk meg mindent, hogy ne a távolmaradás legyen az egyetlen elfogadható döntés.

Finoman szólva sem tettünk meg mindent. Talán még nem is sikerült mindenkinek megérteni, mennyire fontos ez. Az egyik budapesti kerület ellenzéki polgármesterjelölt-jelöltje például az ATV-ben azt mondta: nem kell visszamenni a Kunigunda utcába, mert voltunk ott már eleget. Az LMP pedig legutóbb azért nem jött oda tiltakozni, mert szerinte „nincs szükség hangulatkeltésre”.

Javában dübörög a kampány, és aki kicsit is odafigyel, láthatja mennyire megalázó ez az ellenzékre nézve: miközben a kormány propagandahirdetései a legkisebb falvakban is ott lengedeznek a villanyoszlopokon, a Fidesz plakátjai pedig ott virítanak a Simicskától megszerzett összes oszlopon és óriásplakáton, az ellenzék csak néhány kegyelemplakáton jelenhet meg. Azok és ott, akiknek és ahol Habonyék megengedték. Az MTVA-nak van képe pártonként 5 perc élőműsoridőt felajánlani az ellenzéknek, a kormánypárti képviselők viszont bármikor és bármennyit hazudhatnak az adófizetők pénzéből. Miközben egyre kevesebb a valóban függetlennek mondható sajtó, az elfogulatlanság látszatát is kerülő, „Tények” gúnynevű privát propagandaadót folyamatosan ítéli el a bíróság, annak szerkesztői az igazságszolgáltatás arcába nevetve folytatják ugyanúgy, hiszen miért is érdekelné őket pármillió forint bírság.

Ilyen körülmények között szabad és tisztességes választásról beszélni vicc. A pártok persze meg tudják magyarázni, és vannak olyan jelöltek is, akik tényleg hasznos képviselők lehetnek. Független, ebben a választásban nem érintett képviselőként azonban, ha tehetném, ordítanék ennek a döntésnek a kockázatáról. Nem tehetem, így csendben leírom: abban a percben, amikor elkezdődik reggel a szavazás, az ellenzéknek újra papírja lesz róla, hogy elfogadta a Fidesz által diktált játékszabályokat.

A mai magyar politikai helyzet egy bizarr „ki nevet a végén?” társasjáték. Látszólag minden rendben van, hiszen léteznek szabályok. Az ellenzék és a kormány is vezet bábukat, mindketten dobhatnak és annyit léphetnek, amennyit dobtak, aki hamarabb célba ér, az kacaghat. Csak éppen a szabályokat a Fidesz menetközben változtatja. Egyszerre nem sokat, csak éppen néha lesatíroz egy-egy pöttyöt az ellenzéki dobókockáról, megváltoztatja a haladási útvonalat, áthelyezi a célt.

Önkényesen átírja a választási szabályokat, a külföldön dolgozóknak nem engedi a levélszavazást. Saját, hű embereit teszi minden ellenőrző pozícióba. Fokozatosan bevezették a közmédia teljes kézi irányítását, és szinte megszüntették az ellenzéki kampány lehetőségét, miközben ők évi 50 milliárdból kampányolnak. Sokan még mindig nem gondolnak bele, de amikor a propagandamédiáról beszélünk, nem csak a „köztévére” kell gondolni. A lopott pénzből már szinte mindent felvásároltak, a legutolsó helyi rádióig. Amikor például beülünk a fodrászhoz, a könnyűzene legújabb kiscsillagait félóránként megszakítja a központból gondosan leküldött hírüzenet. Így mindenki megkapja a hajmosás mellé az agymosást is.

Azt kell mindenkinek belátnia, hogy ha most „csak” a hatos és az ötös és a négyes nincs az ellenzéki képzeletbeli dobókockán, az nem jelenti azt, hogy az egyes, a kettes és a hármas mindig ott lesz! Kövér László egy nekem adott válaszában már jelezte, hogy a képviselők jogainak megnyirbálására készülnek, a közintézményekbe való belépésünket akarják korlátozni. A közigazgatási bíróságok következményeit pedig még becsülni is nehéz, mint ahogyan a jövő, egyelőre elképzelhetetlen ötleteit.

A kormány mindaddig tovább folytatja majd a szabályok átírását, amíg az ellenzék ebbe beletörődik, és az újabb és újabb szabályokat elfogadja. Mindaddig mosolyogva megtesz bármit, amíg a tiltakozás csak egy ügyes parlamenti szónoklatot, esetleg egy feliratos póló felvételét vagy egy transzparens felmutatását jelenti. Vörös vonalakról szoktunk beszélni, de a vörös vonal csak arra jó, hogy átlépje az, aki át akarja lépni. A kormány pedig mindaddig át fogja lépni, amíg azt látja, hogy ezen kisebb-nagyobb fejcsóválás után túltesszük magunkat.

Azzal, hogy 26-án vasárnap reggel ott lesznek a pártok nevei a szavazólapon, mindannyian jelzik, belenyugodtak abba, hogy gyakorlatilag semmi nem látszódhatott a kampányukból, a kormány igéitől viszont hangos minden, és tarkállik az utca. Pedig ha visszalépnének, már kamupártokat sem lenne ideje bevetnie a kormánynak. És kérdem én: mi ad nagyobb legitimációt ennek a tolvaj és hazug kormánynak, egy 50 százalékos (vagy a képviselők számát tekintve akár 60 százalékos) győzelem, ha az ellenzék elfogadta az aktuális játékszabályokat, vagy egy 100 százalékos győzelem, ha az ellenzék nem asszisztál ehhez?

Tudom, hogy kisebbségben vagyok ezzel a véleményemmel, visszahallottam már sokszor az „összeférhetetlen, kellemetlen Hadházy” címkézést. De valakinek mégis beszélnie kell mindezekről. A helyzet ismerős számomra, mert jártam így a Fideszben, amikor azt mondtam, hogy nem kellene lopni. Az LMP-ben is, amikor az együttműködést szorgalmaztam, kezdetben még egyedül. Megszoktam. Majd legfeljebb a választás után most is többen elmondják, hogy igazam volt (mint ahogyan nagyon sok korábbi Fidesz-szimpatizáns is oda szokta ezt súgni nekem, és az LMP számára sem az együttműködés elve ma már a probléma, hanem csak az, ha kevés helyet kapnak az osztozkodásokban.) Ezt eléggé utálni fogom, hiszen akkor már késő lesz.

Annak, hogy mégis megírom ezt a cikket, akkor is van célja, ha tudom, a pártokat nem tudom meggyőzni. Talán nem is lehet, hiszen a pártműködés egészséges önzése is az indulásért kiált. De egyrészt, mint a választásban nem érintett képviselő, jelképesen óvni tudok. Aki éppen focizik, az nem teheti meg, óvás alatt nem elegáns a meccset játszani. Én azonban a pálya széléről kimondhatom, ha csendesen is, legalább azoknak, akik elolvassák ezt a dolgozatot: bármi is lesz az eredménye az EP-választásnak, az valójában nem legitimálja a kormány eddigi politikáját. Sovány eredmény ez, de van ennél egy fontosabb célom is.

Szeretném elérni, hogyha a politikus kollégák közül nem is tudtam mindenkit meggyőzni arról, hogy a néphülyítő közmédia és a fizetett kormánypropaganda megállítása alapvető és megkerülhetetlen feladat, a magyar emberek közül minél többen legyenek, akik ebben segítenek. Új szervezeti formákat és új módszereket kell találnunk: minél több embert kell bevonni a munkába, és minél több emberhez kell eljuttatni az igazságot, és minél hatékonyabban tudjunk nyomást gyakorolni a kontrollját és önkontrollját vesztett hatalomra.

Fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy minden hatalomra, így erre a kormányra is lehet nyomást gyakorolni. Lehet, de csak valódi erővel. Ha neki sem kezdünk, vagy néhány eredménytelen tüntetés után elkedvetlenedve nem megyünk el a következőre, akkor persze biztos a sikertelenség. Ha fordítunk a logikán és egy eredménytelen tüntetés után újult erővel folytatjuk a szervezést, és legközelebb többen megyünk el, akkor lesz eredmény. Ha majd lesz akár csak százezer ember, aki ráébred az erejére, akkor lesz vége ennek a rossz álomnak.

Arra kérek minden igazat látó magyar embert, hogy május 25-én szombaton jöjjön el a Kunigunda útra. Nem, nem voltunk még ott eleget, és nem voltunk ott elegen. Kampányzáró bulit tartunk. Két kampányt is zárunk, egy nagyon szomorú EP-kampányt és egy nagyon sikeres, az Európai Ügyészségért folytatott kampányt (akinél vannak aláírt ívek, ott is leadhatja és aki esetleg még nem írta alá, ott is megteheti).

Ha elegen leszünk, benne leszünk a tévében…