Hogy egy járvány ürügyén mennyi disznóságot lehet elkövetni, azt 80 éve, Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regénye megjelenése óta tudjuk. Anélkül, hogy bagatellizálni akarnánk a koronavírus-járvány jelentőségét – ellenkezőleg: a szokásosnál is nagyobb címlap-összeállításunknak épp az volt a célja, hogy minden felmerülő kérdésre választ keressünk –, az áthallás nem véletlen. A bubópestises megbetegedésre hivatkozva karantén alá vont, mindenféle rendű és rangú szélhámossal zsúfolt hotelben a banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyt a harc.

HVG

A magyar kormány szintén a figyelemelterelés eszközeként használja a bajt: amikor még a vírus magyarországi felbukkanásáról tudomásunk sem volt, fertőzni már akkor fertőzött. A kormánypropagandából napok óta más sem ömlik, mint a sorosozás és a migránsozás. A laposföld-hívők talán el is hiszik, hogy a magyarázat és a védekezés ennyire egyszerű. Esetleg ott csúszhat hiba a kormányzati számításba, ha a menekülteket életükben nem látott hivatásos rettegők a – ne adj' isten – szomszédságukban felbukkanó megbetegedés nyomán elkezdenek jobban hinni a saját szemüknek, mint a hivatalos nyilatkozatoknak. Persze talán jobb is így, mert még könnyen úgy járhatunk, mint Rejtő regényében, ahol az illetékesek megnyugtató szavára azonnal kitört a pánik.

Abban persze Orbánnak kétségtelenül igaza van, hogy nemcsak a járvány, de a nagyhatalmi játszmák következtében is lázban ég a világ – csak épp érdemes ezt is a helyi értékén kezelni. Mint Török áfium című cikkünkből kiderül, épp a magyar miniszterelnök barátja, Erdogan elnök az, aki kavarja a – mérget. Azzal fenyegeti nyugati partnereit, hogy a járvány terjedését a menekültek Európára zúdításával koronázza meg. Ami akár kapóra is jöhet a katonásdi lázában égő Orbánnak, aki fiatalon még előszeretettel élcelődött a pocakos tábornokokon. Magyarország rovatunk cikkéből kiderül, fideszes körökben – ahol korábban még az életük egyik leghaszontalanabb időszakaként jellemezték a katonaságot – trendi lett a gyerekeket kadétiskolába, honvédelmi táborba küldeni. Ott talán majd megnevelik a lurkót, ha már egyszer nem volt képes rá a család vagy az (egyházi) iskola.

Apropó felekezeti oktatás: a napokban azt is megtudhattuk, hogy az új NAT az isteni kinyilatkoztatás része. Más magyarázata aligha van, hogy a hatalom kezes bárányává vált egyházi vezetők még azt sem bírják elviselni, ha saját pedagógusaik óvatos kritikát fogalmaznak meg a szakmailag védhetetlen alaptantervvel kapcsolatban. A főpapok és írástudók – tisztelet a kivételnek – egymással versengve tettek hűségesküt, tagadták meg övéiket, mint tették azt egykoron, az átkosban egy másik pályán, a fociklubok élén állók. Szellem rovatunkból kiderül, a hatalom odáig ment, hogy a népakaratra fittyet hányva még a csapatok patinás neveit is megváltoztatta. Így lett az 1950-es FTC–MTK-rangadóból a textiles–élelmiszeres ágazat mérkőzése. Amit a mai klubvezetők nyomán akár Kubatov–Deutsch-rangadónak is fordíthatnánk. De azért az ellenzék térfelére is vessünk egy pillantást! Mint Fővárosi nagycirkusz című cikkünkből kiderül, a csapattársak már az előtt cselezik, buktatják egymást, hogy a tétmérkőzésre befuthatnának a pályára, s amelynek végén esetleg új bajnokot lehetne hirdetni.

De aggodalomra semmi ok! Akárcsak a Titanicon játszó kollégáik, megállás nélkül húzzák már a Grand Hotel bárzenészei. Mindössze a nóta más: „Monszun dúl Lagondán, / ne váltson jegyet ide momentán.”

DOBSZAY JÁNOS

vezető szerkesztő