Sodró Eliza, a Radnóti Miklós Színház színésze kezdte a sort, aki személyes hangú levélben arra kérte egykori kaposvári tanárát, hogy ne vállaljon szerepet a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) kuratóriumában. „Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket. Nem ismered a történeteinket! Gyere le közénk, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és mi beszélni fogunk, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!”. – írta.

Azután a Nemzeti Színház művésze, Udvaros Dorottya állt ki nyílt levélben mesterei, az SZFE egykori vezetői, tanárai, Székely Gábor, Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás mellett.

Vidnyánszky Attila és köre azonban néma maradt, végül Rideg Zsófia a Nemzeti Színház dramaturgja kelt védelmére.  „Vidnyánszky Attila karaktergyilkolásának margójára” címmel írta meg a rendezőt óvó levelét, mert szerinte „évek óta, kitartóan, módszeresen” ez folyik. „E levéllel azokhoz az Emberekhez fordulok mindkét oldalon, akik tudják, hogy egy hiteles alkotó ritka kincs, amit óvni kellene, nem szétmorzsolni: állítsák le a karaktergyilkoló gépezetet, és ne engedjék, hogy Németh Antal, Tímár József, Latinovits Zoltán (és sajnos hosszú a lista, és még milyen hosszú lenne, ha más művészeti területről is idéznék), ne engedjék, hogy az ő sorsukra jusson Vidnyánszky Attila is.”

A dramaturg nem érinti  a Vidnyánszkyval kapcsolatos legfőbb kritikákat, a pozíciók halmozását, amivel gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált a magyar színházi életben, kultúrpolitikai szerepét inkább önfeláldozó gesztusként értelmezi, és emberi és művészi tisztességét hangsúlyozza. „Mivel számos, általa vezetett próbafolyamatban vettem részt, amelynek során megnyíltak a szívek, az övében egy kérlelhetetlen vágyódást láttam felfelé, a szép, a nemes, a fényes felé.”

Rácz Attila dramaturg válasza szerint „Vidnyánszky karaktergyilkosa leginkább Vidnyánszky maga”. Szerinte „arról kellene beszélni, hogy mi az oka annak, hogy Vidnyánszky Attila vált a rendszerváltás során valóban lassan felszabaduló színházi élet szétverésének vezéralakjává. De még ennek megválaszolásánál is aktuálisabb, miért nem érzékelhető Rideg Zsófia számára, hogy közös szellemi értékeink elrablásának, ideologikus kisajátításának jelenkori színrevitelében Vidnyánszky Attila önként vállalja a politikai felelősséget is.”

Korábban a SZFE távozó tanára, Székely Gábor tette helyre Vidnyánszkyt, nyílt levelében azt írta: „Súlyos tévedéseiért kérjen bocsánatot, vagy szégyellje magát!”. Erre a Pesti Srácok elővette Székelynek  1975 márciusában, a Magyar Szocialista Munkáspárt 11. kongresszusán elhangzott felszólalást. A Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként akkor arról beszélt, hogy „Színházunk  igyekszik  világnézetileg elkötelezett színházat létrehozni, amelyben szórakoztatnak, és egyben formálják az új szocialista embert.”