Portikhoz vezethet a 22 évvel ezelőtti gyilkosság gyanúsítottjának elfogása
Egy 22 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság miatt vettek őrizetbe egy dunakeszi férfit. Az áldozat személye azért érdekes, mert a nyolcvanas években egy olyan telefonfülke-fosztogató banda főnökeként ismerték, amely bandának az akkor még tinédzser Portik Tamás is tagja volt. A gyilkosság gyanúsítottja, K. Gábort viszont több mint másfél évtizeddel később már Portik embereként könyvelték el. Így könnyen lehet, hogy ezt a gyilkosságot is végső soron Portikhoz köti majd a rendőrség – a Fővárosi Törvényszék egyik közleménye már utalt is erre.
Budapesti albérletében ölték meg a 36 éves Gyüre Józsefet 22 évvel ezelőtt, 1999. április 25-én. Gyilkosát az elmúlt két évtizedben nem tudták megfogni, noha az ügyet többször elővették. A rendőrség 2020 őszén határozott a nyomozás folytatásáról, és újabb bizonyítékokat találtak az üggyel kapcsolatban. A minap a rendőrség elfogta K. Gábort, akit a gyilkossággal gyanúsít. A férfit őrizetbe vették, a bíróság pedig elrendelte a letartóztatását.
Az áldozat, az ismerősei körében “Tompa Józsinak” becézett Gyüre egyáltalán nem tartozott az alvilág élvonalába. Egykori ismerősei szerint a vidékről származó férfi kisebb-nagyobb csalásokból, lehúzásokból éldegélt, nem volt sok pénze, bőrzakóban, farmerben járt, és egy már akkor is réginek számító Audival közlekedett. Az éjszakai életben ugyanakkor kedvelték Gyürét, mert nem számított balhés arcnak. Nem tartották túl eszesnek, nem véletlenül ragadt rá a “Tompa” becenév. Azt mesélik, az a fajta ember volt, akinek kétszer kellett elmondani egy viccet, hogy megértse.
Sok embert ismert, jó kapcsolatrendszerrel bírt. Egyik fiatalkori barátjának pedig, akit Gyüre még a nyolcvanas évek elejéről ismert, a kilencvenes évek második felére igencsak megnőtt az ázsiója az alvilágban: őt Portik Tamásnak hívták. Portik nevét ma már egy egész ország ismeri, de akkoriban leginkább csak olajos körökben beszéltek róla. Ő volt papíron az egyik legnagyobb olajbűnözéssel foglalkozó cég, az Energol “marketingigazgatója”. A valóságban a cég amolyan biztonsági főnökeként tevékenykedett, és a társaság katonáit fogta össze.
Gyüre nem is tartotta titokban, hogy az időközben nagyra nőtt Portik az ő egykori cimborája. Szeretett büszkélkedni azzal, hogy még a kezdetek kezdetén ő védte meg Portikot az utcán. Ez nem is állt távol a valóságtól. A bűnözői karrierjét piti tolvajként kezdő Portik a nyolcvanas évek elején valóban egy olyan fiatalkorúakból és fiatal felnőttekből álló bandába tartozott, amiben Gyüre volt a rangidős, mondhatni: a főnök. Ez a csapat budapesti telefonfülkék kifosztására specializálódott. Abban az időben még nemcsak mobiltelefonok nem léteztek, de sok háztartásban sima vezetékes telefon sem volt, sokan a kétforintos érmékkel működő utcai telefonfülkéket használták. Gyüre nyolctagú csapata, benne az akkor még tinédzser Portik, ezeket a fülkéket törte fel, aztán az így keresett pénzt a Vinó bárban vagy a Bukarest diszkóban verték el – derült ki a korabeli dokumentumokból. Három hónap leforgása alatt negyvennyolc fülkét rámoltak ki. A fülkéket üzemeltető Magyar Posta próbálta védeni a fülkéket, de nem a védelem, hanem a véletlen vezetett oda, hogy Gyüre csapata 1984 februárjában bebukott. Ahogy az a Maffiózók mackónadrágban című könyvől kiderül, egy zuglói baleset miatt figyeltek fel a rendőrök egy autóra, amiben a banda tagjai ültek, és amikor a rendőröket észrevették, megpróbáltak megszabadulni a fülkékből lopott érméktől.
Portik ekkor került börtönbe, majd évekkel később, amikor egy betörőlegenda, a tavaly nyáron meghalt Drobilich Gábor felkarolta és bevette az Energolba, élesen különvált a fiatal bűnözők karrierje. Míg Gyüre megmaradt piti bűnözőnek, Portik egyre inkább a nagymenők köreiben mutatkozott.
A halála előtti napokban Gyüre tudta, komoly bajban van. Több egykori ismerőse is azt mesélte lapunknak, hogy a férfi nagyon félt, féltette az életét, de nem árulta el, mi ennek az oka. Volt, akitől közvetlenül a halála előtt próbált segítséget kérni, találkozót is kért, de hogy pontosan mitől félt, azt senki nem tudta. Bár jellemző volt rá, hogy becsapott embereket, olajos vállalkozókat vágott át vidéken, ez azért nem adott volna okot a likvidálására. Mások kábítószerügyleteket említenek, de vannak, akik szerint adósságokba verte magát, azt beszélik, Portiknak is tartozhatott. Az biztos, hogy Gyüre olyanoktól tarthatott, akik sűrűn megfordultak egy Fehérvári úti szórakozóhelyen, a Medúzában. Márpedig a Medúzában Portik emberei is otthonosan mozogtak.
A rendőrség által a 22 évvel Gyüre meggyilkolása után őrizetbe vett K. Gábor egyike azoknak, akik a kilencvenes évek második felében Portik szűkebb környezetéhez tartoztak, amolyan végrehajtó emberként. Az alvilágot ismerők szerint K. Gábor a kilencvenes évek elején az akkor még erős embernek számító Pekár Józsefhez tartozott, aki hozzá hasonlóan szintén Vác, Dunakeszi környékén volt aktív. (Pekár jópár évvel ezelőtt lett öngyilkos, soha nem tudta megemészteni, hogy fiát a kilencvenes években megölték, feltehetően orosz bűnözők.)
K. Gábort öntörvényű, nem igazán szofisztikált, kifejezetten bevállalós emberként jellemezték alvilági forrásaink. Még nem Portik, hanem Pekár környezetéhez sorolták, amikor a kilencvenes évek elején megjelent egy, a budapesti éjszakai életben akkoriban igencsak erősnek számító gengszter születésnapi bulijában, noha a partira senki nem hívta. A buliban az ünnepelt magyar nehézfiú kurd, arab és albán barátai is jelen voltak, amikor K. Gábor puszta szórakozásból pisztolyával a medencébe lőtt. Nem telt el sok idő, amikor szirénázó rendőrautók közeledtek, a külföldi vendégek pedig fejvesztve menekültek, mert eszük ágában sem volt belefutni egy razziába. A mára már idős gengszter azt mesélte, K. Gábornak szerencséje volt, hogy a rendőrök kijöttek, mert a mutatványát nem vették jó néven a külföldi vendégek, így rosszul is járhatott volna.
Később K. Gáborról az a hír terjedt el, hogy köze volt a kilencvenes évek közepétől megszaporodó kézigránátos támadásokhoz. Akkoriban szinte hetente röpködtek kézigránátok a fővárosban különféle célpontok ellen, de ezekben a támadásokban senki nem sérült meg, a támadások mögött Portikot és az Energol köreit sejtették. Az évtized közepétől a rendőrség K. Gábort már egyértelműen Portik embereként tartotta nyilván, bár különösebben nem volt célkeresztben. Megesett, hogy behívták a rendőrök, 1996 telén például egy pénzszállító kirablása miatt került képbe, de nem tudtak ráverni semmit, valószínűleg ahhoz a balhéhoz nem is volt köze.
Amolyan “ki ha én nem” típusú figuraként jellemezte lapunknak egy volt rendőr, aki szerint K. Gábor Portik árnyékában élt, az ő stílusát próbálta utánozni, de messze nem volt annyira intelligens. K. Gábor egyébként régebben együtt mozgott azzal az M. Richárddal is, aki később a Dózsa György úti baleset idején került a reflektorfénybe, jelenleg börtönben van. Néhány évvel ezelőtt egy Katica becenevű angyalföldi csibésznek vérre menő konfliktusa volt mindkettőjükkel. Ez egyben azt is jelenti, hogy M. Richárd is sokat tudhat K. Gábor múltjából.
Az, hogy Gyüre József, azaz Tompa Józsi gyilkosát Portik egykori környezetében kell keresni, régóta beszélik rendőri és alvilági körökben. A legfrissebb hírek szerint Gyürével bérgyilkos végzett. Korábban a kilencvenes évek alvilági leszámolásairól is valló “keresztapa”, az M. Richárddal szintén jó kapcsolatot ápoló Radnai László beszélt egyik vallomásában arról, hogy tudomása szerint Gyürét Portik egyik embere, K. Gábor ölte meg.
Tény, hogy több olyan gyilkosság is történt a kilencvenes években és a kétezres évek elején, amelyben az áldozat valamilyen formában kötődött Portikhoz. A kilencvenes évek alvilági leszámolássorozata is egy ilyen történettel kezdődött: 1995-ben a zugligeti úti lakása előtt lőtték le Muskovics Gyulát. Az akkoriban kokainkereskedelemmel foglalkozó és oroszokkal is üzletelő Muskovics – Gyüréhez hasonlóan – a nyolcvanas évekből ismerte Portikot. Bár Portikot sosem gyanúsították meg ezzel a gyilkossággal, két verzió is kering arról, hogy mi lehetett az indíték. Az egyikről az alvilág bankáraként emlegetett szélhámos, a Kisbandi néven ismert Lakatos András beszélt: eszerint Portik megtudta, hogy Muskovics információkat adott róla a rendőrségnek és emiatt ölette meg, egy másik verzió szerint (amit Radnai László állít) Muskovicsnak azért kellett meghalnia, mert egy alkalommal mások előtt tiszteletlenül beszélt Portikkal.
Ugyancsak Portik környezetében dolgozott az a Radír gúnynéven ismert Radics Attila, aki a családjával együtt tűnt el Tárnokról 2002-ben. Róla azt terjedt el, hogy Portik bizalmasaként túl sokat tudott mindenféle sötét ügyről, gyilkosságról és félő volt, hogy beszélni kezd. Ám ebben az ügyben sem jutott egyről a kettőre a rendőrség. K. Gábor jól ismerte Radírt, mert mindketten Portik szűk köréhez tartoztak.
Amikor Gyürét megölték, a holtteste mellett a rendőrök három fényképet találtak. Az egyik képen ő, a másikon egy Szemán József nevű férfi volt rajta. Utóbbi a nyolcvanas években szintén ahhoz a "telefonos" bandához tartozott, amit Gyüre vezetett. Éppen ezért felmerült a gyanú, hogy a fotókat üzenetnek szánta a gyilkos, aki jól ismerhette az áldozatát, máskülönben nem jutott volna be olyan könnyedén az albérletbe. Radnai amúgy azt állította a rendőröknek, hogy K. Gábor eldicsekedett neki a gyilkossággal, azt mondta, azt ő és Szemán követték el. Szemán a Prisztás József meggyilkolása ügyében zajló bírósági tárgyaláson pedig arról beszélt, hogy ha a fényképet jelzésnek is szánták, ő sosem kapott semmilyen fenyegetést.
Kérdés, hogy ennyi év után mire mennek a nyomozók K. Gábor megszorongatásával és milyen bizonyítékok vannak ellene. Azt eddig is lehetett tudni, hogy néhány alvilági figura Portik és szűkebb köre ellen vallott (így tett Radnai és Kisbandi is), ám ezek a vallomások eddig kevésnek bizonyultak. Ráadásul azok az emberek, akik Portik szűkebb környezetébe tartoztak, nem igazán beszélnek, részben valószínűleg félelemből, részben azért, mert ha beszélnének, azzal magukat is bemártanák.
K. Gábor letartóztatását a bíróság elrendelte. A Fővárosi Törvényszék közleményében azt írta, hogy a gyanúsított a "megalapozott gyanú szerint egy, az 1990-es években ismert vállalkozó megbízásából" ölt, ez szintén Portikra utal. K. Gábort annak ellenére tartóztatták le, hogy a bíróság közlése szerint állandó bejelentett lakóhellyel, családi kötődésekkel, adózott jövedelemmel, valamint vagyonnal rendelkezik. "A bíróság megítélése szerint – a gyanúsított rendezett személyi és egzisztenciális körülményei ellenére – megalapozott az a feltételezés, hogy a gyanúsított a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, megszökne vagy elrejtőzne. Erre enged következtetni a terhére rótt bűncselekmény jellege, elkövetésének módja és a kilátásba helyezett törvényi szankció súlyossága, valamint az is, hogy az eltelt idő fényében a terhelt alappal bízhatott abban, hogy elszámoltatására már nem kerül sor. A tényállás teljes körű, befolyásmentes felderítéséhez – az ügy súlyára is tekintettel – erős közérdek fűződik, így a hátralévő és még szükséges személyi bizonyítás okán megalapozottan feltételezhető, hogy azt a gyanúsított megpróbálná megnehezíteni vagy meghiúsítani. A végzés nem végleges, a terhelt és védője fellebbezést jelentettek be" – áll a Fővárosi Törvényszék közleményében.
(Megjegyzés: A szerző a magyarországi szervezett bűnözés történetét bemutató Maffiózók mackónadrágban című könyv szerzője, a kötetben Portik fiatalkoráról és az akkori alvilági viszonyokról részletesebben is foglalkozik.)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Videó: Egy 22 évvel ezelőtti gyilkosság feltételezett elkövetőjét fogta el a rendőrség
K. Gábort azzal gyanúsítják, hogy 1999. április 25-én egy budapesti lakásban lelőtte egyik ismerősét.
Kokainkaland: A magyar származású üzletember, aki sokszor volt jókor rossz helyen
A formálódó magyar gazdasági elitben tűnt fel a rendszerváltás után, a Tőzsdei Kurír című lapot is megszerezte, majd bedöntötte, a kilencvenes évek közepén viszont arról számoltak be a lapok, hogy egy érdekeltségébe tartozó hajón nagy mennyiségű kokaint találtak a jamaikai rendőrök. Hargitay Péterről aztán évtizedekig semmit nem lehetett hallani, míg egy újabb nemzetközi botrányban fel nem bukkant a neve. Dezső András a magyar kokainkereskedelmet bemutató Magyar kóla című könyvében Hargitay jamaikai kábítószerügyét is rekonstruálta. A kissé zavaros történetben Hargitayt végül felmentették, az egyik érintettnek pedig golyót repítettek a fejébe.
