Jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a Fővárosi Ítélőtábla azt a férfit, aki élve eltemetett egy nőt Újhartyán határában.

A férfi, aki 27 éven keresztül dolgozott rendőrként, majd magánnyomozással és őrzés-védelemmel foglalkozott, az elsőfokú ítélet szerint megütött, majd késsel több helyen megszúrt egy nőt, akit aztán élve eltemetett 2017 áprilisában.

A tettesnek a bűncselekményt megelőzően nem volt számottevő jövedelme. Mivel ismerte a szigetszentmiklósi áldozat férjét, akivel a nőnek céges pénzügyek miatt is megromlott a viszonya, elhatározta, hogy megpróbál pénzt szerezni a volt feleségtől. Először megfigyelte a lakóhelyét és a szokásait, majd egy parkolóban beült hozzá az autóba, és azt hazudta, hogy a volt férj tartozik neki 40 millió forinttal.

Később elhatározta, hogy meg is öli a nőt, akivel találkozót majd kocsival elvitte egy erdős területre Újhartyán közelében, ahol kiszállította, dulakodtak, és több alkalommal fejbe ütötte a nőt, majd zsebkésével háton, mellkason és nyakon szúrta.

A nő még életben volt, amikor a közelben eltemette.

Férfit első fokon a Budapest Környéki Törvényszék tavaly július 3-án ítélte életfogytig tartó szabadságvesztésre előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt azzal, hogy legkorábban 30 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezett. A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú nyilvános ülésén a vádlott tagadta a bűncselekmény elkövetését. Az ítélőtábla ellenben úgy találta, hogy az objektív bizonyítékok – például a térfigyelő kamerák felvételei, a sértett internetes elektronikus fiókjának helymeghatározási adatai, a hívás- és GPRS-adatforgalmazási adatok –, továbbá a szakértői vélemények és más bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy 2017. április 27-én délután 16 óra körül találkoztak, és a vádlott volt az, aki nemcsak a helyszínre kísérte, de utoljára látta élve az áldozatot, tehát ő ölte meg. Egyetértett a tábla az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a vádlott anyagi ellenszolgáltatásért ölte meg a sértettet, cselekményét a közvetlen haszonszerzés motiválta.

A tábla szerint az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vádlott cselekményét előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésnek.

A tábla jelezte azt is, hogy az

eljárásban ugyan adatok merültek fel a felbujtó – a vádlottat a sértett megölésével pénzért megbízó – személyére nézve, tekintettel azonban arra, hogy az ügyészség csak a bűncselekmény tettese, Sz. A. ellen emelt vádat, a bíróság a vádhoz kötöttség elve értelmében a felbujtó személyének büntetőjogi felelősségét nem vizsgálhatta, és erre irányuló bizonyítást sem vehetett fel.

Az Sz. A. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla május 12-én meghozott jogerős határozatával helybenhagyta a Budapest Környéki Törvényszék elsőfokú ítéletét, így a vádlott életfogytig tartó szabadságvesztéséből leghamarabb 30 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.