Az állam a NER-közeli figurákat is megfigyelte a Pegasusszal
Fideszes gazdasági potentátokat is megfigyeltek a Pegasusszal, a titkosszolgálatoknál ezért a botrány kirobbanása után leginkább amiatt fájt a vezetők feje, hogy kormánypárti “erős emberekről” is kerülhettek ki külföldre érzékeny információk. Mára úgy tűnik, az ellenzék elengedte a Pegasus-témát, az ügyészségi nyomozás pedig vontatottan halad, bár sokat amúgy sem lehet várni tőle.
- A Magyar-féle “magyar Watergate” egyelőre annyira komoly, mint a Fidesz saját, korábbi lehallgatási botrányairól szóló vádak
- Újabb hadállást épít Magyarországon egy izraeli kibertechnológiai cég
- A Honvédelmi bizottságban is bepróbálkoznának Pintér meghallgatásával Pegasus-ügyben
Az Alkotmányvédelmi Hivatal éléről tavaly ősszel távozott Kiss Zoltánt és a szervezet jelenlegi főigazgatóját, Bárdos Szabolcsot is megbeszélésre hívták a Belügyminisztériumba, amikor a hazai és a nemzetközi sajtóban kirobbant a Pegasus-ügy – értesültünk két, egymástól független forrásból.
Úgy tudjuk, a szolgálatokat azért érintette kínosan a botrány, mert a Pegasusszal nemcsak ellenzékinek tartott üzletembereket vagy éppen kormánykritikus újságírókat figyelték meg, hanem szép számmal akadtak a megfigyeltek között olyanok, akik a Fidesz és a NER gazdasági holdudvarához tartoznak. A botrány kirobbanásakor pedig nyilvánvalóvá vált: a NER-es emberekről gyűjtött érzékeny adatok ugyanúgy külföldön landolhattak, mint azok az információk, amelyek arról a több mint 300 emberről keletkeztek, akik magyarországi célpontként kerültek fel a listára. Ezért aztán az Alkotmányvédelmi Hivatal berkein belül információnk szerint most azt vizsgálják, kik állhattak a kiszivárogtatások mögött.
Nem valószínű, hogy ezt éppen a magyar szolgálatok fogják megfejteni, de egy dolog biztos: a botrány azoknak a piaci szereplőknek is ártott, akik izraeli haditechnikai eszközökkel házalnak különféle államoknál, mert ezek után ezerszer is meggondolja egy szolgálat, hogy tőlük vásárol-e ilyen eszközöket. De izraeli belviszályt és amerikai titkosszolgálati játszmát is sejtenek a szivárogtatás hátterében.
Úgy tudjuk, az izraeli NSO-tól a Pegasus kémszoftvert a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat vásárolta meg, a beszerzést pedig a parlament nemzetbiztonsági bizottsága is jóváhagyta, tehát az a testület, amelyben az ellenzék is képviselteti magát. A vásárláskor kötött szerződésben feltehetőleg nem szerepelt, hogy a Pegasusszal gyűjtött adatok külföldre (Izraelbe) kerülhetnek, ez csak akkor esett le a belügyeseknek, amikor a nemzetközi botrány kirobbant. Igaz, több, egykor a titkosszolgálatoknál vezető beosztásban dolgozó forrásunk is azt állítja: az ilyen típusú eszközöknél annak a rizikóját, hogy az adatok külföldre kerülnek, igenis számításba kell venni. Még 2010 előtt történt például, hogy két hazai titkosszolgálat rivalizálása során az egyik szolgálat – bizonyítván, hogy a másik mennyire sebezhető – megszerezte egy másik szolgálat adatait, de később kiderült, hogy a lopáshoz használt külföldi szoftver az információkat külföldre továbbíthatta.
Ugyanakkor van olyan egykori titkosszolga, aki a hvg.hu-nak azt fejtegette: az lett volna életszerűtlen, ha egy olyan cég, amelyik ki tudta fejleszteni a Pegasust, éppen arról ne gondoskodott volna, hogy a használata közben szerzett adatokat ő maga is megszerezze. De akadnak olyan titkosszolgálati szakértők is, akik azért csóválják a fejüket, mert éppen azt tartják különösnek, hogy egy ilyen csúcseszközt úgy fejlesztett ki az NSO, hogy az olyan nyomokat hagy maga után, amikre még hónapokkal a használata után is rá lehet bukkanni.
A Pegasust alkalmazó országok nemzetbiztonsági érdekeit mindenesetre sérti, hogy a kémszoftverrel szerzett adatok (de akárcsak a telefonszámok) külföldre kerültek. Főleg azok az adatok, amelyek a kormánypárthoz köthető gazdasági holdudvar figuráiról keletkeztek. Abban, hogy a NER köreihez köthető személyek is a célpontok között vannak, voltaképpen semmi meglepő nincsen, hiszen azzal, hogy a gazdaság jelentős része a fideszes potentátok kezében összpontosul, az ő ellenőrzésük is érdeke a kormányzatnak. Ráadásul nemzetbiztonsági szempontból könnyebb is igazolni azt, miért fontos, hogy ezek a sokszor stratégiai ágazatokban felbukkanó személyek a szolgálatok látókörében legyenek.
Noha már közel két hónapja, július 22-én rendelt el nyomozást a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség a Pegasus-ügyben, de egyelőre úgy tűnik, az ügyészek nem kapkodják el a vizsgálatot. „Az ügyben eddig hat feljelentés érkezett. Az eddigi eljárásban több újságíró tanúként történő kihallgatása és adatkérések történtek, gyanúsított nincs az ügyben” – közölte a hvg.hu megkeresésére dr. Kovács Katalin, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője.
Bár a nyomozást jogosulatlan titkos információgyűjtés bűntettének gyanúja miatt rendelték el, valójában a vizsgálat egyelőre csak arra irányul, hogy kiderüljön: történt-e egyáltalán bármilyen bűncselekmény vagy sem. Tehát az ügyészeknek azt kellene vizsgálni, hogy ha folyt is titkos információgyűjtés bizonyos személyek, köztük újságírók, kormánykritikus vagy éppen ellenzéki üzletemberek ellen, akkor az jogosulatlanul történt-e vagy jogszerűen.
Egy ilyen vizsgálat nem lenne túl bonyolult, legalábbis elméletileg nem kellene annak lennie. A Pegasus ugyanis egy olyan, az izraeli NSO cég által fejlesztett kémszoftver, amelyet csak államok vásárolhatnak meg, márpedig információnk szerint néhány évvel ezelőtt a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) megvásárolta ezt a terméket. Tehát ha használták a Pegasust, akkor az ügyészek előtt nem ismeretlen az a szerv, amelyik ezt megtehette és ahol érdeklődhetnek.
Ha ugyanis egy rendvédelmi szerv vagy valamelyik hazai titkosszolgálat élni kívánt a Pegasus kínálta lehetőséggel, akkor az NBSZ-től kellett megrendelnie a megfigyelést. Persze csak azután, hogy magát a megfigyelést (lehallgatást) Varga Judit igazságügyi miniszter jóváhagyta. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy annak a rendvédelmi vagy titkosszolgálati szervnek a munkatársa, aki így akart adatokhoz jutni, először “házon belül” szerzi meg a jóváhagyást az adott szervezet vezetőjétől, majd ez a vezető terjeszti fel a kérelmet a miniszternek. Miután a miniszter a kérelmet engedélyezi, az NBSZ nekilát a munkának.
Ez tehát azt is jelenti, hogy a Pegasus alkalmazásának nyomait utólag az állami szerveknél nem lehet eltüntetni. Nyoma maradt a titkos információgyűjtést megrendelő szervezetnél, nyoma maradt a minisztériumban és nyoma maradt az NBSZ-nél is. Bár elméletileg nincs kizárva, hogy a botrány kirobbanása után a titkos információgyűjtést megrendelő szerv megsemmisítette az így szerzett információkat vagy dossziékat (és ezek párhuzamosan megsemmisültek az NBSZ-nél is), ám az ilyen típusú anyagok megsemmisítésének szigorú szabályai vannak, így tehát annak is nyoma marad, ha megsemmisítik azokat. Arról nem is beszélve, hogy ha a Pegasus esetében valamelyik távközlési vállalatot is megkeresték az állami szervek, ahogy azt az “egyszerű” telefonlehallgatáskor teszik, akkor az adott távközlési vállalatnál is megmarad valamiféle titkos dokumentáció erről.
Ám mindez azt is jelenti, hogy ha a Pegasus bevetéséhez a miniszter megadta az engedélyt, akkor a szoftvert alkalmazó NBSZ nem követett el bűncselekményt, hiszen jogosultan, a miniszteri engedély birtokában végezte a titkos információgyűjtést. És ez esetben a megfigyelést megrendelő állami szerv sem követett el törvénysértést, hiszen a miniszteri engedély birtokában rendelte meg az NBSZ-től a megfigyelést.
Egyetlen esetben történik bűncselekmény: ha a miniszternek előterjesztett kérelemben olyan valótlan tények vannak, amelyek félrevezetik a minisztert, aki így aláírását adja egy olyan titkos információgyűjtéshez, ami amúgy törvénytelen lenne. Ám az ilyen kérelmeket “okosan” is meg lehet fogalmazni. Egy titkosszolgálat ugyanis a rendőrséggel ellentétben a megelőzésre fekteti a hangsúlyt, ezért azok, akikről információkat gyűjt (akár külső engedélyhez kötött eszközökkel), nem is feltétlenül követnek el bűncselekményt. És mivel a titkosszolgálatoknak a kormányzat, azaz a politika ad feladatokat, ezért olyan emberek is a szolgálatok látókörébe kerülhetnek, akik valójában semmilyen veszélyt nem jelentenek az országra, legfeljebb csak a kormányzatra.
Igaz, az igazságszolgáltatásnak, így az ügyészségnek is adna egy kapaszkodót az, hogy a Pegasust elméletileg csak a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben lehetne felhasználni. Bár úgy tudjuk, a magyarországi célpontok közül sokan valóban köthetők szervezett bűnözői körökhöz, ha az ügyészség akár csak egyetlen olyan célpontot is talál, aki nem, akkor már akár bizonyítani is lehetne, hogy az érintett szolgálat visszaélt a kémszoftverrel. Ám abból, hogy az ügyészség közel két hónap alatt még csak pár tanút hallgatott ki, nem úgy tűnik, hogy túlságosan sietnének az ügy feltárásával.
Az ügyészségen kívül viszont csak egyetlen külső kontroll létezne, de az is politikai: a parlament nemzetbiztonsági bizottsága. Ez a testület azonban a kormányzati többség miatt alkalmatlan arra, hogy a feladatát egy ilyen súlyos ügyben ellássa. A Pegasus-ügyet elméletileg ki tudnák vizsgálni, gyakorlatilag azonban nem: egy ténymegállapító bizottság felállításával nézhetnének csak be a parlamenti képviselők azokba az iratokba, amelyek a megfigyelt személyekről készültek. Ezeknek az iratoknak az alapos vizsgálata alapján lehetne megállapítani, hogy történtek-e visszaélések, ám egy ilyen ténymegállapító bizottság felállítását a testület kormánypárti többsége nem fog megszavazni.
Úgy tudjuk, a testület szeptemberi ülésére Pintér Sándor belügyminiszter várhatóan elmegy, így ha a bizottsági munkát a Fidesz nem bojkottálja, akkor akár még válaszolhat is az ellenzéki tagok kérdéseire. A testület munkáját ismerő forrásaink szerint ha Pintér elmegy és esetleg válaszol is a kérdésekre, akkor sem lesznek beljebb az ellenzéki tagok, akik az elmúlt időszakban amúgy sem erőltették a Pegasus-ügyet. Ennek hátterében az is állhat, hogy az ellenzéki tagok a botrány kirobbanása óta rájöttek: az előző ciklusban, a Pegasus beszerzésekor a bizottság kormánypárti és ellenzéki tagjai egyhangúlag hagyták jóvá azt, hogy az NBSZ beszerezze a kémszoftvert, ami politikailag akkor is kínos rájuk nézve, ha amúgy azt nem kötötték az orrukra, hogy később mire használták az eszközt.
Az ellenzéki politikusok közül egyelőre csak az MSZP-s Mesterházy Attila próbálja ébren tartani a témát, de neki eleve esélye sincsen komolyabban utánajárni a történetnek, mert bár átesett a nemzetbiztonsági átvilágításon, de nem tagja a nemzetbiztonsági bizottságnak. Noha Mesterházy találkozott az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőjével, Bárdos Szabolccsal, utóbbi érdemi információt nem árult el neki, és szinte kizárt, hogy az NBSZ-t irányító Szabó Hedvig bőbeszédűbb lesz. Vele szerdán találkozott volna Mesterházy, de az NBSZ vezetője a megbeszélést áttette jövő hétfőre.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
