Idén hét olyan hónap volt, amikor ülésnapokat tartott az Országgyűlés, az összesen 54 napon 438 órát vitáztak, szavaztak és tárgyaltak a képviselők a plenáris üléseken. A 4 hónapos tavaszi ülésszak sokkal aktívabb volt, mint az őszi 3 hónapos: előbbiben majd’ 300 órát töltöttek a képviselők a parlamenti patkóban, míg utóbbiban csak fele ennyit. Ősszel ráadásul nemcsak a szájuk járt kevesebbet a politikusainknak, hanem a kezük is: míg a tavaszi ülésszakban 101 törvényt fogadtak el és 466 alkalommal szavaztak, addig ősszel csupán 50 törvényt hoztak és 235 szavazást tartottak.

A parlamenti munka 2021-es évének mérlege tehát 151 törvény és 701 szavazás, ami a szavazások számát tekintve ebben a ciklusban a legkisebb érték, a jogszabályok számát tekintve viszont még erős középmezőny. A törvénygyár lelassulása nemcsak a tavaszi ülésszakhoz képest jelentősen elmaradó őszi teljesítményben mutatkozik meg, hanem abban a látványos visszaesésben is, amely a 2010-ben hatalomra került Fidesz-KDNP koalíció parlamenti ciklusai utolsó teljes éveinek (2013, 2017, 2021) összehasonlításából derül ki. Eszerint

a szavazások, az ülésnapok és az elfogadott jogszabályok számában is csak sereghajtó az idei esztendő.

A viszonylag kevés új jogszabály között azonban sok fontos, a politikai közbeszédet azóta is befolyásoló törvényt fogadott el az Országgyűlés. A legjobb példa erre a még a tavaszi ülésszakban elfogadott, a homoszexualitást a pedofíliával összemosva az eredeti céljától tudatosan eltérített pedofilellenes törvény, amelyre hivatkozva a kormány azóta is csatázik Brüsszellel, és amely azóta is hivatkozási alap a Fideszben a választási kampánytémává emelt „LMBTQ-propaganda” elleni küzdelemhez. De a tavaszi ülésszak „termékei” az ellenzék által hatalomátmentőnek mondott, állami százmilliárdokat alapítványokhoz csatornázó parlamenti döntések, és a maradék egyetemek nagy részének „modellváltását” lehetővé tevő jogszabályok is.

Tüntetés a homofóbbá formált pedofilellenes törvény ellen Budapesten

Reviczky Zsolt

Az őszi ülésszakban az ünnepek előtti utolsó parlamenti ülésre időzítve hozott több fontos döntést is az Országgyűlés: így rögzítették például törvényben a 480 forintos benzinárplafont. Heves vitát kavaró döntés volt az a törvénymódosítás is, amely a választási szabályokon nem változtatott ugyan, az ellenzék szerint mégis legalizálja a fiktív lakcímre tömeges átjelentkezéssel elkövetett választási csalást. Hasonló, rohamtempóban, salátatörvénybe rejtve elfogadott jogszabálymódosítás volt a polgármesterek fizetésemelése, a Völner-botrányhoz kapcsolódó végrehajtói kari pályázatok legújabb körének leállítása, illetve egyes állami cégek védelmi holdingba szervezése is.

Fél évvel kitolták továbbá a veszélyhelyzet időtartalmát, lehetőséget adva további, kényelmesen, kormányrendelet útján bevezetendő intézkedések sorára, mint amilyen a karácsony előtt, Orbán Viktor által bejelentett “jóléti intézkedések” is voltak: februártól Szép-kártyával is lehet élelmiszert venni, befagyasztották a hitelkamatokat. Szintén veszélyhelyzeti kormányrendeletben döntött a kormány több mint 1000 milliárdos megszorító – hivatalosan hiánycsökkentő – intézkedésekről, melyekre a 2022-re tervezett 4,9 százalékos hiánycél elérése érdekében van szükség – más mellett például fővárosi egészségügyi fejlesztések lenullázásával.

Tíz dolog, amit mi sem hittünk, hogy megtörténhet 2021-ben

2020 után minket már nem lehet meglepni semmivel - gondolhattuk idén január elején, amikor azon töprengtünk, milyen év előtt állhatunk. Tényleg, mi történhetne? Megkérik az olimpián a nézőket, hogy maradjanak csendben? Még márciusban is maszkban kell sörözni? Nos, még így is volt, amin sikerült meglepődnünk - ezekből gyűjtöttük össze a legváratlanabb eseményeket, amiket tényleg nem gondoltunk volna, hogy 2021-ben megtörténhetnek.

Ha a mostani, jövő tavasszal záruló parlamenti ciklust nézzük, akkor összességében nem túlzottan sok, ám annál fontosabb törvényeket hozott az Országgyűlés – gyakran a kormánypártok kétharmados többségével, az ellenzék tiltakozása, aggályai ellenére. A tavalyi év a veszélyhelyzeti jogalkotás során hozott, sokat bírált hatalomkoncentráló intézkedésekről szólt, de ekkor döntöttek az ellenzéket közös listára kényszerítő választási törvény módosításról is. A ciklus korábbi éveiben sem volt azonban hiány a kedélyeket borzoló jogszabályokból. Ilyen volt 2019-ben az MTA megcsonkítását, a kutatóintézetek leválasztását lehetővé tevő törvény, 2018-ben pedig a Stop Soros törvénycsomag vagy a tüntetéshullám ellenére elfogadott túlóratörvény. A ciklusban eddig az idei kivételével

minden évre jutott egy Alaptörvény-módosítás is, a legtöbb bírálatot ezek közül a 2020-as, a kilencedik kapta, amellyel rögzítették, hogy„az anya nő, az apa férfi”.

A negyedik Orbán-kormány megalakulásától, 2018. májusától idén év végéig összesen 2856 szavazást tartottak és 596 törvényről döntöttek a képviselők, és mivel már csak a jövő év tavaszi, néhány hónapos ülésszak van hátra, ezek a számok talán a 3100-at, illetve a 650-et sem érik el a ciklus végére. Ez azt jelenti, hogy a kétharmados kormánypárti többségű törvényhozás nem tudja tartani az előző négyéves ciklus jogalkotási számait, hiszen 2014-2018 között 730 törvény született. Egészen biztos, hogy a 2022-ben záruló négyéves ciklusban az ülésnapok és a szavazások száma sem éri majd el az előző parlamenti ciklus hasonló számait, amikor 269 ülésnapot tartottak összesen 3583 szavazással – utóbbi alig több, mint 2011-ben egy év alatt volt.

Mindez pedig a 2010-es kormányalakítás után turbófokozatra kapcsolt jogalkotás miatt a törvénygyár elnevezést kiérdemlő parlament tempójának egyértelmű lassulását jelzi, hiszen 2010-2014 között még 859 törvényt hoztak, és összesen 342 ülésnapon 10018 szavazást tartottak. Ez a tízezer feletti szám az Orbán-kormányok idejéből abszolút csúcs, de csak közelíti például a 2006-2010 közötti baloldali ciklus 11803-as értékét, és messze elmarad a 2002-2006 közötti 16281-től, nem beszélve a rendszerváltás utáni, 1990-1994 közötti első parlamenti ciklus 22885 szavazásáról.

Túry Gergely

Az ilyesfajta futószalag-törvénymunka még igencsak zavarta a 30 évvel ezelőtti Orbán Viktort. Az akkor ellenzéki képviselő Orbán 1991. december 11-i ülésén azt vetette az Antall-kormány szemére, hogy „az elmúlt másfél évben a Parlamentet paragrafusgyártó gépezetté, kormányzati pecsétnyomóvá silányították, amelynek feladata a kormányfő szemében nem a felelősségelv érvényesítése, hanem a kormánydöntések szentesítése”. Sőt, Orbán akkor azt is felrótta, hogy

Magyarság és nemzeti karakter kérdéseiben, mint tudjuk, a kormánypártok mindenki másnál illetékesebbnek érzik magukat.”

De 20 évvel később, immár második ciklusát kezdő kormányfőként Orbán Viktor még magát is óva intette attól a gyakorlattól, hogy törvénygyárrá változtassa a parlamentet. A miniszterelnök 2011. február 14-én, a parlament tavaszi ülésszakának nyitányán beszélt arról, hogy „ha szív nélkül gyártjuk a törvényeket (…) akkor mi sem juthatunk messzire. Nem működhetünk úgy, mint egy törvénygyár, amelyben törvényhozó robotok dolgoznak. Magyarország megújítását nem tudjuk elvégezni mi magunkban itt, a Parlament falai között.”

Hiába ódzkodott Orbán törvénygyártól és a törvényhozó robotoktól, már akkor rácáfoltak a számok, amikor ezt kimondta, hiszen a második Orbán-kormány a már addig eltelt szűk egy évben is páratlanul gazdag törvényalkotási munkát tudott felmutatni. A fideszes törvénygyár 2011-ben végül minden korábbinál több jogszabályt – köztük a teljesen új Alaptörvényt – fogadott el: a rendszerváltás óta először egy év alatt 200-nál is többet. A 2012-es évben aztán a 2011-es 215-nél is több, 224 jogszabályt fogadtak el, majd 2013-ban ezt a rekordot is megdöntötték 254 törvénnyel. A 2014-es választás után visszaesett az ismét kétharmados Fidesz-többséggel megalakult Országgyűlés teljesítménye: 2014-ben egész évben mindössze 113 törvény született. A következő évben ugyan ismét 200 fölötti, pontosan 230 törvényt fogadtak el, 2016-ban viszont már csak 192-t, és 2017-ben is csak alig valamivel többet, 208-at. A mostani ciklus ehhez képest is erős lassulást mutat: eddig csak két olyan év volt, amikor 150-nél több törvényt hoztak.

Persze a parlamenti munka nemcsak gombnyomogatásból áll, a plenáris ülés a sokkal izgalmasabb politikai viták terepe is – ebben pedig olykor Orbán Viktor miniszterelnök is részt vesz, amikor például a képviselők azonnali kérdéseire válaszol. Talán többször is részt vesz ilyeneken, mint szeretné. Ahogy a nyáron egyszer fogalmazott erről:

Ott állok, szügyig vérben a Parlamentben, ha nem látták volna. Folyamatosan a legdurvább, brutálisabb, gyakran közönséges vitákban veszek részt, nem tudom, milyen rendszerességgel. Látja Ön is. Viták lesznek.

Idén a tavaszi és az őszi parlamenti ülésszak is bővelkedett a heves, olykor személyeskedő, sőt az időnként valóban közönséges szócsatákban. Az ellenzéki politikusok közül is főleg a Jobbik elnöke – és előválasztási miniszterelnök-jelöltje –, Jakab Péter próbálta Orbán Viktort kihozni a sodrából. Egyszer letolvajozta a miniszterelnököt, és megállapította, hogy „önökből kijönne egy komplett börtönválogatott”. Utóbbira aztán még rátett egy lapáttal és Orbán börtönbéli megerőszakolását is vizionálta. Máskor mészárosozott, szájerezett, Orbánt pedig bilincsben vizionálta, illetve azt kérdezte tőle: hogy „Mikor vette el a józan eszét a hatalom?”

Túry Gergely

De Orbán Viktor is beleállt a helyzetekbe, Jakab Pétert például lebohócozta, Gyurcsány Ferencnek a saját őszödi beszédéből idézett a kiszivárgás őszi évfordulóján, és általában nem tudta kihagyni a fideszes kommunikáció sarokköveit, a gyurcsányozást, a sorosozást, valamint a brüsszelezést – utóbbit egy ízben egyenesen a magyar ellenzék gazdájának nevezte. A Párbeszéd politikusa, Szabó Tímea sem fogta vissza magát, például akkor, amikor a Pegasus-ügytől a Völner-botrányig mindent összefoglalva megállapította, hogy

Orbán Viktor és a Fidesz egy bűnszervezetet működtett az ország házában. Orbán Viktor bűnszervezete lop, lehallgat, megfigyel, hazudik.”

A szintén párbeszédes Tordai Bence pedig azt vetette Orbán szemére, hogy „Felcsút kicsicsázására van idő, a hazugsággal és lopással vannak elfoglalva”, továbbá megjegyezte, hogy „a kormány egy csődtömeg”. A miniszterelnök neki azzal válaszolt, hogy az ellenzék „uszít és izgat”, pedig a dolgok jól mennek az országban, „ami pedig a lopás kérdését illeti, zavarja önöket, hogy kiderült: el akarják adni a Városházát, és egy volt miniszterelnököt sikerült szerződtetni ingatlanügynöknek, úgyhogy remélem sose fognak kormányra kerülni, mert akkor még a Parlamentet is eladnák”.

Juhász István András

Az idei év az ellenzéket nemzetbiztonsági kockázatnak tartó Kövér László fideszes házelnök által az ellenzéki politikusokra kiszabott rekordösszegű bírságokról is szólt. A jobbikos Jakab Péter kérdése – „Mi a helyzet a rabszolgatörvénnyel, ficsúrok?” – bosszantotta fel például annyira Kövért, hogy 9,6 millió forintos pénzbírságot szabott ki rá az Országgyűlés méltóságát sértő szavai miatt. Jakab előtt rövid ideig a Párbeszéd politikusa, Tordai Bence tartotta a rekordot 8,2 milliós büntetésével, amit azért kapott, mert egy kérdéssel lépett oda a pénzügyminiszterhez. Jakab mellé később felzárkózott a párbeszédes Szabó Tímea is, akit azért szankcionált a tavaszi ülésszak utolsó ülésén a házelnök, mert Szabó a Kínai Népköztársaság zászlajára emlékeztető, Fidesz feliratú molinót mutatott fel. Az idei bírságokkal együtt egyébként a 2013 óta alkalmazható pénzbüntetés eddig kiszabott összege 105,1 millió forintra nőtt, ami összesen 160 esetet jelentett. Az elmúlt 9 évben egyébként mindössze 10 esetben és összesen 500 ezer forint értékben büntetett a házelnök kormánypárti politikusokat.