Amikor Orbán Viktor azt bizonygatta, hogy az oroszokkal kell barátkoznunk
A kormánypárt politikusai nemrég tagadni próbálták, hogy oroszbarátság lett volna az, amilyen viszony az Orbán-kormányt Vlagyimir Putyin rendszeréhez fűzte. A legjobb, ha megnézzük, milyen fideszes nyilatkozatok maradnak fenn az elmúlt 12 évből.
Elég fagyosan indult Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin viszonya. Illetve, mint arra előző cikkünkban rámutattunk, valójában nem is álltak egymással semmilyen viszonyban, a Fidesz elnöke első, 1998-2002 közötti kormányzása idején nem találkozott az 1999 végén kinevezett orosz államfővel, ezt követően, ellenzékben pedig határozottan támadta a Putyinnal üzletelő Gyurcsány-kormányt, Oroszország magyarországi befolyását nemkívánatosnak tartotta, Vlagyimir Putyinról pedig olyan hangnemben nyilatkozott, amely ma már elképzelhetetlen volna. Ukrajna lerohanását, mint vészjósló forgatókönyvet több mint egy évtizeddel ezelőtt felvázolta Szijjártó Péter és Deutsch Tamás is.
A fordulat 2009-ben következett be. A Fidesz elnöke a dumában kétharmados többséggel bíró Egységes Oroszország párt szentpétervári kongresszusára kapott meghívást, ahol tárgyalt is Putyinnal, aki akkor éppen kormányfőként állt országa élén. A találkozóról sok hír nem szivárgott ki, Orbán viszont a Hír Tv-nek úgy nyilatkozott utána, hogy az "orosz-magyar ügy" "néhány gyanús szocialista alak területe és fennhatósága alatt áll", ezért "szeretnék azt rendezni és új alapokra helyezni" a XXI. század kívánalmai szerint.
Orbán a szentpétervári Putyin-találkozó után, majd egy évvel később, kormányra kerülve már látványos fordulattal mélyült el Oroszország dicséretében, méltányolva a Putyin-féle ideológiát és egyre szorosabbra fűzve velük a korábban ellenzett gazdasági érdekkapcsolatokat is. Ugyan a kormánypárti politikusok próbálják tagadni, hogy az oroszbarátság oroszbarátság volna, nem csak Ungváry Krisztián történész számára nyilvánvaló, hogy nagyon is erről volt szó.
A kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Orbán már 2010 november elején arról beszélt, hogy nyugati zászló alatt hajózunk ugyan, de a világgazdaságban keleti szél fúj, majd egy Putyin-találkozó után azt mondta, új korszak kezdődött a magyar-orosz kapcsolatokban, amelyeket már hosszú távra lehet tervezni. Bő két évvel később, szintén egy Putyin-találkozó után pedig úgy beszélt, hogy "a válság után kialakuló új világgazdasági rendszerben az eddiginél szorosabbá és a magyarok szempontjából gyümölcsözőbbé váljon az orosz-magyar kapcsolat.”
Már az komoly változás volt, hogy Orbán rendszeresen találkozik az orosz államfővel, ám a legemlékezetesebb a 2014 januári moszkvai vizit volt, ahol meglepetésre megállapodtak arról, hogy a paksi atomerőművet orosz közreműködéssel, orosz hitelből bővítik. Ezt az egyezséget – amit akkor Lázár János államtitkár is az “évtized üzletének” nevezett – Orbán azzal indokolta: “Mi egy hosszú távú magyar-orosz baráti együttműködésben gondolkodunk.” Egy másik nyilatkozatában pedig a rezsicsökkentést is bevetette indokként, mondván: “Paks megtartása nélkül a rezsicsökkentésnek sincs gazdasági alapja (…) a paksi atomerőmű nélkül nincs magyar gazdaság. (...)
Az ország függetlensége nem sérült, Oroszországgal egyenrangú partnerek vagyunk."
Nem sokkal később Putyin megszállta a Krím-félszigetet, ami után pénzügyi szankciókat és exportkorlátozásokat vezettek be Oroszországgal szemben, ennek ellenére a következő, 2015 februári, budapesti Orbán-Putyin találkozón a magyar miniszterelnök megvédte fontos partnerét, és az EU-t szólította fel a békés rendezésre. Orbán azt mondta, “Oroszország kirekesztése Európából nem ésszerű, a térség biztonságát csak Oroszországgal lehet megvalósítani. Ukrajnát illetően a béke pártján állunk, nagy reményt fűzünk a tűzszünethez, az EU is azért jött létre, hogy ne legyen háború. A béke a konfliktus kezelésének békés módja, nem a konfliktus hiánya”.
A rákövetkező, 2016 februári találkozójuk után Orbán méginkább kiállt Putyin és Oroszország mellett, amikor úgy fogalmazott: “Oroszország nem ellensége, hanem hasznos partnere Magyarországnak. Jó orosz-magyar gazdasági kapcsolatok nélkül a magyar gazdaság és a magyar ipar működésképtelen. (…) Oroszország energiaexportja olyan szorosan kapcsolódik a magyar ipar energiaigényéhez, hogy az szinte szétválaszthatatlan.”
Gazdasági partnerből szövetséges és jóbarát lett
A múlt évtized közepétől az orosz-magyar viszony méginkább elmélyült, Oroszország és Putyin partnerből pedig szövetségessé és jóbaráttá vált Orbán Viktor és a kormánypártok kommunikációjában. Orbán az újabb, 2017 februári találkozójuk után biztosította Putyint afelől, hogy a nyugati, oroszellenes hangulat ellenére Magyarországra továbbra is számíthat: “Nehéz úgy sikeresnek elképzelni Magyarországot, hogy a világgazdaság fajsúlyos szereplőivel nem alakítunk ki nyílt, erőteljes és gyümölcsöző gazdasági, kereskedelmi együttműködést. (…)
Megbecsülendő a Magyarország és Oroszország közötti együttműködés egy nehéz nemzetközi környezetben, amikor Európa nyugati felén erőteljes oroszellenes politika vált divattá.
A 2017-es találkozó utáni sajtótájékoztató azért is emlékezetes volt, mivel itt világosan látszott, hogy bizonyos kérdésekben messze nincs meg az az egyetértés és egyenlőség, amelyet Orbán láttatni igyekszik. A paksi beruházás bővítésének finanszírozásával kapcsolatban akkortájt egy uniós eljárás folyt, ráadásul a kedvező piaci környezetben látszott, az egyre kevésbé kedvező Magyarország számára. Ez is magyarázhatta, hogy a magyar miniszterelnök óvatosan arról beszélt, nem került napirendre a hitelmegállapodás módosítása - csak hogy néhány perccel később Putyin ennek ellentmondva közölje: az orosz fél kész a beruházás 80 százaléka helyett a 100 százalékát is meghitelezni.
Abban az évben, 2017-ben kétszer is találkoztak, hiszen augusztusban Budapestre, a cselgáncs-világbajnokság megnyitójára látogatott az orosz elnök. Ebből az alkalomból Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter büszkén jelentette be, hogy 2018 elején megindul az építkezés Pakson, “a Paks II. atomerőmű építését nem állíthatja meg most már semmi".
Az építkezés ugyan nem indult meg sem 2018-ban, sem azóta, ám abban az évben is kétszer találkozott a két vezető. Először nyáron, amikor a futball-világbajnokságról is beszéltek, majd ősszel, amikor a hivatalos programon túl 45 percet tárgyaltak még négyszemközt. Orbán ezután azt mondta, Magyarország megbecsüli Oroszországgal fennálló kapcsolatát, “mindketten a sikereink maximálásában vagyunk érdekeltek”.
A 2019 őszi újabb, budapesti találkozó után is nagyra értékelte Orbán az Oroszországgal fennálló szövetséget, és arról beszélt: “Magyarország abban érdekelt, hogy a Nyugat és Oroszország közötti együttműködés is minél inkább javuljon”. Emlékeztetett, hogy hosszú évekre visszanyúlik az a gyakorlat, amely szerint minden évben tartanak magyar-orosz magas szintű találkozót. “A cél az volt, hogy minden évben lépjünk egyet előre. Tavaly nagyot sikerült előre lépni” – állapította meg. Beszélt a magyar-orosz politikai együttműködésről is, és azt mondta, “Magyarország a NATO-nak és az EU-nak is tagja, de ez nem zárja ki bizonyos kérdésekben a politikai együttműködést Oroszországgal".
A koronavírus-világjárvány miatt ugyan 2020-ban elmaradt a szokásos Orbán-Putyin találkozó, ám a magyar miniszterelnök a júniusban, Oroszország napja alkalmából az orosz elnöknek írt levelében megerősítette: “A felépített kapcsolatoknak kormányom kiemelt jelentőséget tulajdonít. Örömömre szolgál, hogy az utóbbi években rendszeres párbeszéd és sokrétű együttműködés alakult ki közöttünk.”
Tavaly a 4 év után ismét Budapesten rendezett cselgáncs-világbajnokságra bizonyára ismét ellátogatott volna Magyarországra Putyin elnök, de – talán a járvány miatt – végül nem jött, így abban az évben nem is találkoztak Orbánnal.
A 2021-es év azonban nem múlt el fontos megállapodások megkötése nélkül. Szeptemberben Szijjártó Péter a Gazprom képviselőjével 10+5 évre és évi 4,5 milliárd köbméter gáz szállítására szóló szerződést írt alá, aki igyekezett elvenni a kritikák élét azzal, hogy kijelentette: “Magyarországon az energiaellátás biztonsági, szuverenitási és gazdasági, nem pedig politikai kérdés. A lakásokat, házakat, családi otthonokat politikai állásfoglalásokkal kevésbé, gázzal annál inkább lehet fűteni”. Szijjártó az év végén Moszkvában találkozott még orosz kollégájával is, amikor átvette a Barátságért érdemrendet, és erről a Facebookon azt írta:
Átvettem Szergej Lavrov barátomtól, kollégámtól a “Barátságért” kitüntetést,
amit a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért ítélt neki Putyin elnök.
Irányváltás a háború után: stratégiai sasszé
Idén február elején ismét rendeztek Orbán-Putyin csúcstalálkozó Moszkvában, bár a két vezető ezúttal nem állt olyan közel egymáshoz, sőt egy legendásan hosszú asztal két végén foglaltak helyet. A találkozón már érezhető volt a háború előszele. Oroszország addigra már jelentős, százezres haderőt vont össze az ukrán határhoz közel és közös hadgyakorlatot tartott Belaruszban. Ekkor olyannyira küszöbön állt már egy háború, hogy
Orbán és a kormánypártok itthon úgy próbálták a moszkvai utat feltüntetni, mint “békemissziót”.
Magyarországon közben hivatalosan nyoma sem volt a háborús aggodalomnak. Sőt: fideszes véleményvezérek az orosz-ukrán konfliktust emlegetve Kreml-barát álláspontot képviseltek. A Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének tulajdonosa, Bayer Zsolt január 30-án azt mondta a háborúról:
Annak semmi esélye nincs. Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja.
A február elejei Orbán-Putyin találkozó után az orosz elnök annyit mondott: Oroszország sérelmezi, ahogy a NATO szerinte az orosz biztonság rovására terjeszkedik. Orbán pedig megjegyezte, hogy egyelőre távol vannak az álláspontok, de úgy látja, sikerül majd áthidalni az ellentéteket. Ami a másik fő témát, az orosz-magyar gazdasági kérdéseket illeti, Orbán vagy már korábbi ígéreteket emlegetett fel, vagy ha újat próbált kicsikarni, abban eredményt nem ért el. Ilyen volt az orosz gáz mennyiségének évi egymilliárd köbméterrel növelése, amire viszont csak homályos ígéretet kapott. Pedig Orbán hangsúlyozta a fontosságát:
ha van orosz gáz, van rezsicsökkentés, ha nincs orosz gáz, nincs rezsicsökkentés.”
Február 21-én, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságok elismerése után Putyin elrendelte az orosz hadsereg bevonulását Donbaszba, amit békefenntartó küldetésnek neveztek. Aznap este Orbán Viktor a Facebookon jelentette be, hogy “Magyarország a közös uniós álláspont részese”, bár nem fejtette ki, hogy pontosan mit ért ez alatt. Másnap reagált csak a helyzetre Szijjártó Péter, aki azt hangoztatta, hogy ”nem szabad feladni a diplomáciai megoldás reményét”, Orbán pedig telefonon közölte az ukrán elnökkel, hogy “aggódik”. Február 23-án Orbán úgy fogalmazott: “Magyarországnak ebből a katonai konfliktusból ki kell maradnia”.
Miközben február 24-én már “hivatalosan” is háború volt a szomszédunkban, Magyarország nem sietett elítélni az orosz inváziót, Orbán és a magyar kormány nem beszélt háborúról, nem ejtettek szót Oroszország szerepéről sem. Végül Orbán annyit mondott, hogy “elítéljük Oroszország katonai fellépését”, Vlagyimir Putyint azóta sem nevezte nevén.
Arról, hogy a magyar kormány nem csak pragmatikus üzleti viszonyra törekedett Oroszországgal, hanem ideológiai kötődése is van hozzá, ebben a cikkünkben írtunk:
Ha akarná Orbán, akkor sem biztos, hogy szabadulni tudna az oroszok szorításából
A kormányzat az elmúlt években túl nagyra nyitotta a kaput az oroszok elől, és nem csak a nyilvánosságban, hanem a titkosszolgálati szférában is: az orosz katonai hírszerzés komoly bázist épített ki Magyarországon, miközben a kémelhárításon belül fokozatosan gyengítették az „orosz vonalat" - egyértelműen politikai okokból.