Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Néhány évvel azután, hogy Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, Orbán Viktor kormányfő a Belügyminisztériumban megtartott zártkörű beszélgetésen vázolta fel geopolitikai meglátásait. A titkosszolgálati és belügyi vezetők előtt a miniszterelnök arról beszélt, hogy a világban nagy átalakulások jönnek, Oroszország el fogja foglalni Ukrajnát, ami „egy nem létező ország”, Kína felemelkedik, az Egyesült Államok mindeközben meggyengül, ahogy az EU is, ezért igazodni kell az új világrendhez.
Mintha csak az ekkor már évek óta intenzív orosz befolyásolási törekvések alapjául szolgáló propaganda köszönt volna vissza Orbán szavaiból, amelyek a jelenlévők egy részében megrökönyödést váltottak ki. A felvázolt jövőkép ugyanis egyértelműen arra utalt, hogy a miniszterelnök iránymutatásai alapján a magyar titkosszolgálatoknak is igazodniuk kell ehhez az orbáni stratégiához.
Ahhoz persze nem kellett jelen lenni ennél a megbeszélésen, hogy mindenki számára világos legyen: az Orbán-kormány az elmúlt években a pragmatikus kapcsolatoknál jóval barátságosabb, mondhatni mélyebb viszonyt ápolt Moszkvával.
