Ha akarná Orbán, akkor sem biztos, hogy szabadulni tudna az oroszok szorításából
10 perc
2022.02.28. 04:30
A kormányzat az elmúlt években túl nagyra nyitotta a kaput az oroszok elől, és nem csak a nyilvánosságban, hanem a titkosszolgálati szférában is: az orosz katonai hírszerzés komoly bázist épített ki Magyarországon, miközben a kémelhárításon belül fokozatosan gyengítették az „orosz vonalat” – egyértelműen politikai okokból. Ez súlyos rizikó lehet egy olyan háborús helyzetben, amelyben az Orbán-kormány esetleg irányváltásra kényszerülne a pragmatikusnál jóval barátságosabb orosz–magyar viszonyban. A Kreml befolyásolási törekvéseinek sikere és az orosz agresszió ellenére tovább élő kétkulacsos politika abban is tetten érhető, ahogy az ukrán eseményekről számol be a közmédia.
Néhány évvel azután, hogy Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, Orbán Viktor kormányfő a Belügyminisztériumban megtartott zártkörű beszélgetésen vázolta fel geopolitikai meglátásait. A titkosszolgálati és belügyi vezetők előtt a miniszterelnök arról beszélt, hogy a világban nagy átalakulások jönnek, Oroszország el fogja foglalni Ukrajnát, ami „egy nem létező ország”, Kína felemelkedik, az Egyesült Államok mindeközben meggyengül, ahogy az EU is, ezért igazodni kell az új világrendhez.
Mintha csak az ekkor már évek óta intenzív orosz befolyásolási törekvések alapjául szolgáló propaganda köszönt volna vissza Orbán szavaiból, amelyek a jelenlévők egy részében megrökönyödést váltottak ki. A felvázolt jövőkép ugyanis egyértelműen arra utalt, hogy a miniszterelnök iránymutatásai alapján a magyar titkosszolgálatoknak is igazodniuk kell ehhez az orbáni stratégiához.
Ahhoz persze nem kellett jelen lenni ennél a megbeszélésen, hogy mindenki számára világos legyen: az Orbán-kormány az elmúlt években a pragmatikus kapcsolatoknál jóval barátságosabb, mondhatni mélyebb viszonyt ápolt Moszkvával.