Újrademokratizálásnak nevezik, de többször felmerült az 1989-es évszám is, így talán nem túlzás, ha rendszerváltásnak hívjuk azt, ami jelenleg Lengyelországban történik. A 2023. őszi választást a demokratikus ellenzék nyerte, a Donald Tusk vezetésével megalakult kormány azóta próbál a megújulás útján maradni. A miniszterelnök keményen küzd Jaroslaw Kaczynski és pártja, a Jog és Igazságosság (PiS) mélyen gyökerező rendszerének felszámolásáért.

Lehet ez a lengyelországi folyamat követendő példa Magyarország számára? 

Ezt a kérdést járták körbe a Budapest Fórumon, amit negyedik alkalommal rendezett meg a CEU Demokrácia Intézete, a Political Capital és a Fővárosi Önkormányzat közösen. A konferencia ezúttal is a fenntartható demokráciák építéséről és működéséről szólt. A csütörtöki előadáson lengyel és amerikai szakértők elemezték Magyarország és exbarátja, Lengyelország helyzetét. 

A beszélgetés alapján, amit Hegedűs Ádám, a Német Marshall Alap közép-európai regionális igazgatója vezetett, a legrövidebb válasz az, hogy nemcsak példa lehet, de mindenképpen tanulság is a magyar ellenzék számára az, ami Lengyelországban történik. Bár elsőre felemelőnek tűnhet egy illiberálisan működő kormány leváltása, de valójában rengeteg munkával jár, hiszen, ahogy a moderátor is felhívta rá a figyelmet, ha a fékek és ellensúlyok intézményeit éveken át illiberális szereplők irányítják, akkor ezek valójában azzal a céllal működnek, hogy akadályozzák és gátolják a demokratikus folyamatokat, valamint kormányváltás esetén a legitim demokratikus kormányzást.

Ezért is lehet, hogy amikor Hegedűs a lengyel igazságügyi miniszterhelyettest, Dariusz Mazurt kérdezte arról, hogy milyen sikereket értek el eddig, és milyen kihívásokkal szembesültek, akkor a politikus tíz percen át sorolta a nehézségeket.

„Nem jogi, hanem inkább politikai kihívással szembesülnek, mert az elnök mindent megvétóz, ami segíthet a változásban”

– mondta a parlamentről Barbara Grabowska Moroz, a CEU Demokrácia Intézetének kutatója. A szakértővel egyetértve az igazságügyi miniszterhelyettes is azt emelte ki legfőbb nehézségnek, hogy 2025-ig Andrzej Duda, az előző kormánypárt politikusa a köztársasági elnök, aki vétójogával könnyen blokkolhatja a parlament döntéseit, amit gyakran meg is teszt. Júniusban is jól látszott, hogy nem szűnt meg az alkotmányos válsághelyzet az országban, az előző kormánnyal szimpatizáló bírákból álló Alkotmánybíróság és a demokratikus többségű parlament állandóan próbál keresztbe tenni egymásnak. 

Így nem meglepő, hogy Genevieve Shea, a National Democratic Institute (NDI) budapesti programigazgatója szerint szinte minden lengyel állampolgár kritikus a változással szemben, és úgy vélik, hogy a kormány nem tesz eleget a demokrácia visszaállításáért.

„Még nem BBC-színvonal”

A CEU színpadán a következő téma a média állapota volt. Befolyásos személyek és állami vállalatok vették át az irányítást a független médiumok és az erősen átpolitizált közszolgálati adó felett 2016-ban – bár ez Lengyelország helyzetének a leírása, a magyarok számára is ismerős lehet a központosítás. Az átmeneti igazságszolgáltatáshoz kész tervei voltak Tusknak, de ugyanez már nem mondható el a média liberalizációjára, ezért is okozott lavinát a területen az új kormány hivatalba lépése. Még a lengyel Helsinki Bizottság is bírálta a jogi csűrcsavart, amivel egyik első intézkedéseként a Tusk-kormány megtisztította a közmédiát a PiS holdudvarától. 

Bár Anna Wójcik, a Lengyel Tudományos Akadémia kutatója szerint mára nagyobb a médiapluralizmus, mint az előző kormány alatt, újracsoportosultak a propagandisták, és a közmédián kívül más platformokat keresnek. „Egyértelmű a fejlődés, de még nem érték el a BBC színvonalát” – foglalta össze véleményét a szakértő.

A nők és a rockfesztiválokon előadó bírák lehetnek a siker kulcsai

„Korán kell kezdeni a mozgósítást, mindenhol jelen kell lenni, és toborozni kell egy önkéntesekből álló hadsereget”

– foglalta össze a sikeres választás legfontosabb elemeit az NDI programigazgatója, aki szerint a kampányban leginkább a nőket kell megfogni. Ugyanis Lengyelországban a bizonytalan szavazók nagy része a 45 év alatti nők közé tartozott, Tusknak viszont a szavazás napjára a 85 százalékukat sikerült meggyőznie, ezért is tartja a mobilizációt a siker kulcsának.

Kiemelte, hogy szerinte

a legfontosabb kérdés az: készen áll-e a magyar ellenzék arra, hogy példaként tekintsen a jelenlegi lengyel kormányra?

A változás másik kihagyhatatlan eleme az edukáció, amiről bár a színpadon lévők elfelejtettek beszélni, de az esemény végén a közönség soraiból egy kecskeméti újságíró felvetette, hogy milyen nagy szerepe van az oktatásnak a politikában. Ezzel az állítással a lengyel miniszterhelyettes teljesen egyetértett, és elárulta, hogy nyáron a Lengyel Bírók Szövetsége rockfesztiválokra látogatott, hogy a fiatalabb korosztálynak tartsanak előadásokat, mert a nőkön kívül ők a másik nagy csoport, akiket meg kell győzni.

Magyarországon a helyzet még a lengyelekénél is mélyebben beágyazott. Az Európai Parlament 2022-ben hivatalosan „választási autokráciának” minősítette Orbán Viktor rendszerét, mivel a demokrácia folyamatos visszaszorulása az állam szinte minden területét aláásta. Tusk erőfeszítései modellként szolgálhatnak Magyarország számára, de a CEU-n felszólaló szakértők szerint a magyar ellenzéknek valószínűleg még keményebben kell dolgoznia a változáshoz és annak fenntartásához is.