Egy 2019-es beszélgetésen elhangzottak miatt kezdte el támadni a kormánypárti Transzparens Újságírásért Alapítvány – illetve ezt átvéve a teljes kormánysajtó – Puzsér Róbertet és rajta keresztül igyekeznek megsebezni Magyar Pétert is. A beszélgetés során, amelyben Puzsér Róbert, Vona Gábor és noÁr (Molnár Áron) a Black Mirror filmsorozat Shut up and Dance című epizódját tárgyalja ki, többször szóba kerül a pedofília.

A felvételen Puzsér arról beszél, hogy különbség van a pedofil hajlam és a pedofil bűncselekmény között. Előbbi szerinte önmagában még nem bűn, főleg, ha nincs sértett. Többször egyértelműen kijelenti ugyanakkor azt is, hogy gyerekek megrontása bűncselekmény, és erkölcsileg is mélyen elítélendő. Ahogyan azt is elmondja, hogy ha valaki nem követ el gyerekek ellen bűncselekményt, de pedofil tartalmat fogyaszt, azzal is fenntartja azt az iparágat, ami gyerekek kihasználására épül.

A publicista gondolatait a kormánypárti média úgy értelmezte, hogy Puzsér relativizálja a pedofíliát, illetve nem tartja bűncselekménynek, ha valaki gyerekek képére végez önkielégítést (ez utóbbit az Origo a témáról szóló cikkének címében is kiemelte).

A vádakra Puzsér Facebook-posztban reagált, amiben relativizálást határozottan tagadja. A „hat évvel ezelőtti felvételen nem relativizálom a pedofíliát – ellenkezőleg: azok a kormányzati véleménypribékek teszik ezt, akik karaktergyilkosságuk sikere érdekében letagadják a felmérhetetlenül nagy morális különbséget az önmagában is betegesen erkölcstelen gyermekpornó-felhasználás és hús-vér kiskorúak megrontása között.”

Magyar Péter pénteken lépett volna fel egy közös esten Puzsérral, de a médiafelhajtásra hivatkozva lemondta. Mint írja, „A rogáni propaganda által okozott méltatlan körülmények azonban nem tették volna lehetővé, hogy a beszélgetés a magyar embereket valóban érdeklő kérdésekről szóljon.”

Posztja alatt kommentben linkelte a Mandiner cikkét, mondva, annak vége egyértelművé teszi, mi volt a rogáni propaganda célja. A Mandiner cikke végén arról ír, hogy Puzsér és Magyar „együtt haknizik” hamarosan. A lemondott esemény egyébként a Sznobjektív című műsor egy részének a felvétele lett volna, ami „Tíz probléma Magyar Péterrel, amin változtatnia kell, ha rendszert akar váltani” címet kapta.

Magyarra reagálva aztán Puzsér arról ír, hogy sajnálattal veszi tudomásul, hogy a politikus lemondta a részvételt, ami után nem érezné fairnek, hogy megtartsák a rendezvényt, ezért az elmarad.

Már Magyar Péter az ellenség

Magyar visszalépését a kormányoldal megfutamodásként értelmezte, illetve gyorsan elkezdték építeni azt a narratívát is, hogy döntésével Magyar is relativizálja a pedofil bűncselekményeket. Először Deák Dániel posztolt arról, hogy Magyar nem vállalja a szembesítést a publicista vállalhatatlan mondataival, helyette inkább megfutamodott. Majd feltett neki „öt kínzó kérdést”. Menczer is hasonló tematikával folytatta, posztját azzal kezdi, hogy Puzsér Róbert Brüsszel Péter barátja, Puzsér mentegeti a pedofilokat, Magyart pedig ez nem zavarja.

A témában aztán Hadházy Ákos is megszólalt, aki nem veszi át a kormány narratíváját, de posztjában arról ír, hogy a hallgatás nem megoldás. „Az elmúlt évtized tragikus ellenzéki tévedése, hogy bátor hallgatással kerülték a véleménynyilvánítást számos kérdésben, csak azért, mert attól féltek, hogy a propaganda kiforgatja a szavaikat. […] ezért maradtak csendben akkor is, amikor a homoszexualitást és a pedofíliát mosták össze bűnös módon.” Meglátása szerint ez megalkuvás, a propagandát nem érdekli az igazság, a hallgatás nem megoldás, mert azzal csak elősegítik annak „a bizonyos narratívának” a felépítését. Posztját azzal zárja, hogy „A propagandától nem félni kell, hanem le kell győzni! Le is fogjuk győzni, amint ezt elegen látják.”

Bár a független politikus posztjában nem említi Magyart, ez utóbbi megszólítva érezte magát, és szokásához híven gyorsan megjelent a kommentelők között. A Tisza elnöke megjegyzi, más a magányos képviselő és a milliós politikai közösség vezetőjének felelőssége. Majd hozzáteszi, ez egyáltalán nem „az adott személy félelméről szól”.

Mit mondott pontosan Puzsér?

A 2019-es beszélgetés során a 18. percétől kezdőd Puzsér a pedofil témáról beszélni. Ennek során szó szerint a következőt mondta:

„A pedofíliát azért vizsgáljuk meg, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, mert szerintem három fő kategóriát meg kell különböztetni. Létezik a pedofília. A pedofília maga egy hajlam. Én úgy gondolom, hogy egy hajlam önmagában nem lehet bűn. A pedofília a gyakorlatban három dolgot jelenthet.”

„Az egyes lehetőség az az, hogy tényleges gyerek prostituáltakat vagy hús-vér gyerekeket rontasz meg, vagy rontasz tovább, vagy egyáltalán használod őket szexuális tárgyként, akár Távol-Keleten, akár itt. Ez a kategória bűncselekmény és erkölcsileg is, hát egy nagyon-nagyon alávaló nívón áll.”

„Van a második kategória, ahol a képlet erkölcsileg még mindig nagyon jól megítélhető, de úgy gondolom, már koránt sem kerül ilyen súlyos megítélés alá. Ez az, amikor gyerekpornót nézel. Nyilvánvalóan azzal, hogy te gyerekpornót fogyasztasz, használsz önkielégítésre, ezzel fenntartod ezt az üzletágat. És működteted és hozzájárulsz ahhoz, hogy további gyerekeket használjanak erre. De azért aligha ugyanaz a kategória, mint ha hús-vér gyerekeket dugnál.”

„A harmadik eset, amikor képeket nézegetsz gyerekekről, és arra recskázol. Nyilvánvalóan azok a gyerekek nem gyerekpornóban szerepelnek, hanem mindenféle képeket találsz különböző gyerekekről. Én azt gondolom, hogy ebben az esetben… ugye, akkor beszélhetünk bűnről, ha van sértett. Most kereshetjük a sértettet, de nem nagyon van! Egy nagyon szerencsétlen, nagyon nyomorult, beteg hajlamú ember úgy éli ki a hajlamát, hogy abban különösebben senki nem sérül. Ezt a három kategóriát határozottan meg kell különböztetni. Csak ez is egy tabu, erről nem lehet beszélni, mert ha külön kategóriákat különböztetünk meg a pedofilok körében, akkor abból mi következik? Az, hogy relativizáljuk a bűnt, realtivizáljuk azt, amire nincs bocsánat. Sötét tabu, egy csomagban kell a Dunába dobni, hadd ússzon lefelé Belgrád felé. Ez az egyetlen erkölcsös viszonyulás ehhez. Én pedig azt gondolom, hogy ezt igenis meg kell egymástól különböztetni.”

Majd a beszélgetés 45. percében újra előkerül a téma, ekkor Vona jegyzi meg, hogy nem teljesen ért egyet a publicista kategóriáival. Meglátása szerint, ha valaki képeket nézeget, akkor előfordulhat, hogy később, ha alkalma kínálkozik rá, mást is megtesz.

Erre reagál aztán Puzsér a következőképpen:

„Bocsáss meg, ez a gondolatbűn kategóriája. Olyasmit szankcionálsz, ami nem történt meg. Ebben a munkahipotézisben az alany képeket nézeget és recskázik. És miért ne feltételezzük róla azt az elemi erkölcsöt, hogy nem lépi át azt a határt, ahol… most pusztán a hajlamai miatt? Azért, mert ilyenek a hajlamai? Attól ő még lehet egy intakt ember. Nem szükségszerűen az, de attól még lehet. Ezeket a hajlamokat valamilyen módon ki kell élnie. Ha nem nézegeti a képeket, akkor is kisgyerekekre fog gondolni. Én ezt nem látom bele. Azt mondod, hogy ezek a hajlamok predesztinálják a bűnt. Én meg azt mondom, hogy nem. Semmiféle hajlam nem predesztinálja a bűnt.”

Ezen a ponton noÁr közbe veti, hogy nem feltétlenül az a kérdés, hogy ki, mit néz, hanem, hogy egyáltalán van-e olyan tartalom, amit nézhet. Ilyen tartalomnak a létrejötte pedig társadalmi szinten nem megengedhető. Erre Puzsér azt válaszolja:

„De az nem az ő felelőssége, hogy elkészült egy kép egy kisgyerekről, egy csomó kép van kisgyerekekről az interneten. Nem feltétlenül meztelen képekről beszélek, nem is feltétlenül fürdőruhás képekről beszélek, egy csomó kép van fent az interneten. Azok a gyerekek nem sérülnek. Én őszintén nem látom. Van egy negyedik kategória, ha akarjátok. Ez az animációs gyerekpornóra recskázás. Ki sérül? Aki rajzolja?” “Én azt mondom, hogy a bűnt az őrizzük meg, van nekünk egy jó 2000 éves fogalmunk a bűnről meg az erkölcsről, azt nem kéne lecserélni. Tudjuk, hogy a pedofílián rajta van a három 6-os, tudjuk, hogy ez iszonyatos bűn, maga a hajlam is, de nem. A hajlam nem. A hajlam az egy kereszt. Nyilván iszonyatos kereszt lehet ezt hordozni egy életen át, úgy, hogy az ember nem követi el ezt a bűnt. Egészséges embernek nem kunszt nem gyerekpornóra verni. Ha valaki ténylegesen pedofil, és tényleg ezzel a hajlammal él, az ő részéről a legnagyobb erkölcsi tett, ha életében soha nem használ olyan tartalmat, ami gyerekek megrontása által született, soha életében nem nyúl gyerek testhez. Amekkora a bűn, amekkora a hajlam, amilyen sötét a hajlam, amekkora a kihívás, akkor az erény, ha ezt ő teljesíteni bírja. Ez az egyik, sőt azt gondolom, hogy ez a legsötétebb tabu. Ennél tabubb nincs. De azt gondolom, hogy nem kell félretenni az elemi erkölcsöt, az vezet továbbra is. A hajlam nem tesz bűnössé senkit, én ehhez szeretnék ragaszkodni.”