A rendes munkaidő teljes és részmunkaidő lehet. Előbbi a végzendő munkára, illetve munkakörre jogszabállyal előírt, vagy annál rövidebb, kollektív szerződéssel vagy munkaszerződéssel teljes munkaidőként megállapított idő. Az Mt. általános szabálya szerint a teljes munkaidő napi nyolc, illetve heti negyven óra. A rövidebb munkaidőben ugyan a „teljes munkaidős” tartamnál kevesebbet dolgoznak, ugyanakkor valamennyi konzekvencia tekintetében a teljes munkaidő szabályai érvényesülnek. Korábbi jogszabályok például a heti negyven óránál rövidebb teljes munkaidőt állapítottak meg, ezek a rendelkezések – amennyiben egyébként nem váltak tárgytalanná – ma is alkalmazandók. (Példaként hozhatjuk a heti harminchat órás (napi 7, 2 órás) teljes – rövidebb – munkaidőre a radioaktív sugárártalomnak kitett munkahelyen legalább napi három órát dolgozókat, illetve az ipari és kereskedelmi ágazatban egyes munkakörökben foglalkoztatottakat. )
A rövidebb munkaidőtől különbözik a részmunkaidő. Miután a munkaviszony – eltérő megállapodás hiányában – teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre, a részmunkaidőről a feleknek a munkaszerződésben rendelkezniük kell.