Az irányelv egy cikkelye szerint hétnapos időtartamban az átlagos munkaidő – a túlórát is beleértve – nem haladhatja meg a negyvennyolc órát. Az irányelv általában rendelkezik a munkaidő heti felső korlátjáról, az Mt. szabályait egy konkrét munkaviszony tekintetében kell alkalmaznunk. Így önmagában a munkaidőre irányadó rendelkezések nem korlátozzák, hogy bárki két, egyidejűleg fennálló munkaviszonyban hetente negyvennyolc óránál többet dolgozzon.
Ugyanakkor az Mt. előírja, hogy kötelező bejelenteni a munkáltatónak a munkaviszony fennállása alatti további munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (pl. megbízás, vállalkozás) létesítését. A munkáltató ezt megtilthatja, ha az újabb jogviszony jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti. E jogos gazdasági érdekbe – az összeférhetetlenség, az üzleti érdek sérelmén kívül – beleértendő az is, hogy a munkaadó kipihent alkalmazottakat kíván foglalkoztatni. A két munkanap között a napi pihenőidő, illetve a hétvégén a heti pihenőnapok kontójára létesített további jogviszony éppen a munkaképességet csökkentheti, veszélyeztetheti a munkabiztonságot, mindennek negatív hatása lehet a munkáltató működésére, amely összességében a jogos érdekek sérelméhez is vezethet.