Régen fogadta ennyi elégedett hang Németországban a luxemburgi Európai Bíróság döntését. A testület azt mondta ki a minap, hogy a kórházi orvosok készenléti ügyelete is munkaidőnek számít, bármit mondjon is a német jog. Márpedig ilyen esetekben az Európai Unió bírói testületének az állásfoglalása számít, ehhez kell igazítani a nemzeti jogot is.
Az EU bírósága szerint döntő szempont, hogy az orvos a készenléti ügyelet idején a kórházban tartózkodik, s mivel az ügyeleti időben is a munkaadó rendelkezésére áll, az ügyeletben eltöltött idő munkaidőnek számít. Németországban ezzel szemben azzal érveltek eddig, hogy az orvos a kezelések közötti szünetben, azaz ügyeletben „nincs az éber figyelem állapotában", nincs alávetve a munkaadó utasításainak, nem kezel ténylegesen senkit, úgymond nem dolgozik, az ügyelet pihenőidőnek tekintendő.
Az Európai Bíróság Norbert Jaeger kieli orvos panasza nyomán hozta meg döntését. Túlságosan meglepő mégsem volt, miután a luxemburgi testület 2000 októberében már spanyol orvosok hasonló panaszának is helyt adott .
A kormány mintha lélekben már készült is volna erre az ítéletre. Wolfgang Clement, a gazdasági tárca vezetője rögvest bejelentette: a luxemburgi határozatot, mihelyt lehet, átültetik a német jogba, ráadásul az ítélet nemcsak a kórházakat érinti, hanem mindazokat a szakmákat, ahol hasonlóan szervezik a munkát (városi tűzoltóság, beteggondozói szolgálatok, őrző-védő cégek).
Véget ér tehát a harminc órás maratoni szolgálatok kora, hisz mostanáig nem volt ritka, hogy az orvos a napi munka után bent maradt a kórházban ügyelni, majd ismét napi szolgálatba állt. Az orvosok szövetsége és a kamara rögtön kiszámolta, hogy minimum 15 ezer új orvosra van szükség, ápolók, nővérek, műszakiak ezreire, s főleg pénzre: legkevesebb egymilliárd euróval többre. Ulla Schmidt egészségügyi miniszter a spekulációt leseperte az asztalról, mondván, hogy a kórházaknak új munkaidő-modellek kidolgozására az idén is, jövőre is 200 millió euró áll rendelkezésre, elégedjenek meg ennyivel. (MTI)