Eunice Azzani, a nálunk is jól ismert személyzeti tanácsadó multi, a Korn/Ferry International San Francisco-i irodájának vezetője azt vette a fejébe, hogy a megfelelő munkatársak és munkahelyek társításának folyamatából gyökerestül kiírtja a manapság szinte kötelezően használt önéletrajzokat. „I am a head farmer, not a headhunter, because I do not hunt or kill talent” – mondja keresetlen szavakkal, amelyeket talán ekképpen lehetne magyarra átültetni: „Én fejlesztő vagyok, és nem fejvesztő, mert nem vadászok rá, és nem is ölöm meg a tehetséget.” Így aztán Azzani felsővezetőkkel "farmerkedik", de mottójául mégsem valami paraszti bölcsességet választott, hanem az ismert autóversenyzőtől, Mario Andrettitől csent el egy aranyigazságot: Ha ura vagy önmagadnak, akkor elég gyorsan haladsz. Eunice Azzani tekintélyt parancsoló pozíciója ellenére különc, akinek elég eredeti a véleménye ahhoz, hogy érdemes legyen odafigyelni rá.
Szerinte mielőtt valaki megpróbálná becserkészni álmai munkahelyét, nem árt, ha megbizonyosodik róla, hogy mi is ez a feladat valójában, továbbá kanyarít egy történet, amely eljuttatja ebbe a pozícióba. A bölcselet alapja a következő: „A te történeted a kerete a karrierlehetőségeidnek. A történetet ugyanis mély átéléssel lehet előadni. A történet tele lehet érdekességekkel, tanulságokkal, komoly jelentést hordozhat, s ez nem feledhető. Az önéletrajz viszont kifejezetten felejtésre született műfaj, a rezümék a szemétkosárban végzik.”
Azzani emellett javasolja a 4P módszer alkalmazását is, amely segít rendszerezni a legfontosabb mondanivalókat, s meghatározó szerepe lehet a történet kialakításában. A négy P a szenvedélyt (passion), a prioritásokat (priorities), a tervezést (planning) és az állhatatosságot (perseverance) jelképezi.
A szenvedélyről azért fontos beszélni, mert olyan kérdésekre kell választ adni, hogy: Miért éppen ez érdekel? Mi az, amiben eredendően kiemelkedsz? Vajon ez a szenvedély magával hoz egy elképzelést, egy koncepciót, vagy akár egy munkakört is? Ezek a kérdések feltárják az imádni való munkához vezető titkos ösvényt.
A prioritások kérdései a következők: Milyen állapotban van a karriered építése? Mit szeretnél? Készíts egy listát arról, hogy melyek a legfontosabb szempontok számodra egy állás elvállalásakor: a hely, a cég jellege, utazási és telekommunikációs lehetőségek, jövedelem, stb.
A tervezés segít meghatározni önmagadat, mint terméket. Ez a sarokköve a tervezésnek. Le kell írnod a készségeidet, a tapasztalataidat, az erősségeidet, a karrier lehetőségeidet. Azaz fel kell készítened a terméket (önmagadat) arra, hogy piacra kerüljön.
Az állhatatosság egy elképzelés mellett fontos, ha valaki álmai munkáját és nem pusztán a lehetőségek közül a legjobbat keresi. Ha valaki elég állhatatos az elképzeléseiben, akkor képességeit is ennek megfelelően fejleszti, tapasztalatait is ennek megfelelően gyűjti. A karrierlehetőségeit ezáltal szépen felneveli, mint egy kertész vagy farmer, s a megfelelő attitűddel működő szervezetet, amely megfelel a természetes preferenciáinak, nem levadássza, hanem magától értetődően fogja megtalálni.
Azzani szerint ezért legalább is kétféle munkaerő-piac létezik egymás mellett. Az egyik esetében a cégek meghirdetnek egy állást, amelyre meghatározott képességű, tudású és tapasztalatú embert szeretnének találni. A másik piac a lehetőségeké, amely lehetővé teszi a jelölteknek, hogy kutassanak és fejlesszék az „árujukat”, mielőtt egy teljes fronton beindított eladási kampányba kezdenének. Ez az a piac, ahol tesztelni lehet kinek-kinek a saját történetét, sőt ez az ideális terepe egy teljes karrierváltásnak is. „Ha azt szeretnéd, hogy a karriered vibráló és kívánatos legyen, tesztelned kell egy barátokból, kollégákból, valós piaci szereplőkből összeállított fókuszcsoporton. Ez komoly kutatómunkát kíván, amire nem szabad sajnálni az időt” – állítja Azzani. Sőt azt is hozzáteszi, hogy sohasem szabad cv-t küldeni a vállalat személyes megkeresése, azaz a lehetőségek piacán való kapcsolatfelvétel előtt, mert az alkalmat ad az azonnali beskatulyázásra, vagy még rosszabb, ha egy szerencsétlen önéletrajzzal a jelentkező azelőtt kívül kerül a pixisen, hogy azon belül lett volna.
A „fejfarmer” utolsó tanácsa, hogy meg kell küzdeni a félelemmel. Illetve el kell fogadni a csatatéri félelmet, amely nem megbénít, hanem képessé tesz a szükséges kockázatvállalásra. Az egészségtelen félelem (amelytől viszont meg kell szabadulni) sokakat eltántorít attól, hogy az álmaik nyomába szegődjenek, vagy hogy olyan izgalmas dolgokba kezdjenek, amiért boldogan rohannának munkába.
MZ