A jelentés az unió jelenlegi és majdani tagjait, vagyis a huszonöt országot három kategóriába sorolta gazdagságuk szerint. A hét kelet- és közép-európai csatlakozó ország (Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovákia) Máltával együtt a legszegényebb ország-csoportot alkotja. Ez a nyolc ország a kibővített EU lakosságának 21 százalékát jelenti, és itt a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP átlaga, az uniós átlag csupán 42 százalékával. A csoportban Lettországé a legalacsonyabb az EU átlag 37 százalékával, Csehországé a legmagasabb az uniós átlag 65 százalékával.



A szintén új belépő Szlovénia és Ciprus Portugáliával, Spanyolországgal és Görögországgal a második csoportba került. Ez a csoport adja az EU (kibővített) összlakosságának 13 százalékát, az egy főre jutó GDP átlaga az ország-csoportban az uniós átlag 71 százaléka (Görögország esetében) és 92 százaléka (Spanyolország esetében) között változik.



Végül pedig a harmadik csoportba tartozik az EU fennmaradó 12 országa, itt él a jövendőbeli 25 tagú unió lakosságának 66 százaléka és ezekben az országokban az egy főre jutó GDP minimum 11 százalékponttal haladja meg a 25 tagú uniós átlagot.



A bizottság jelentése ezen kívül megállapítja, hogy a gazdasági egyenlőtlenségek, amelyek példa nélküli módon megnőnek a bővítéssel, földrajzilag is áthelyeződnek, és a foglalkoztatottság tekintetében is jelentkezni fognak. A különbség a lakosság azon egytizede között, amely az unió leggazdagabb térségeiben és a lakosság azon egytizede között, amely az unió legszegényebb körzeteiben él, megkétszereződik majd az unió 15 tagúról 25 tagúra való kibővülésével. A kibővített unió lakosságának közel egynegyede – vagyis 116 millió ember –, főként az öreg kontinens keleti felén 67 olyan elmaradott régióban élnek majd, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. Ezzel szemben 2000-ben 68 millióan éltek (vagyis az unió összlakosságnak 18 százaléka) 48 elmaradott régióban.



Az egyenlőtlenségek növekedésének logikus következményeként hosszú távú erőfeszítések válnak elengedhetetlenül szükségessé. A jelentés szerint széles körű egyetértés alakult ki abban, hogy továbbra is erőforrásokat kell koncentrálni a legelmaradottabb régiók fejlesztésére, különösen az újonnan belépő államokban. A bővítés azonban fonák statisztikai hatással is jár: a jelenleg 48 elmaradottnak minősülő régióból 18 kiesik, mert az új EU-átlag alapján már nem felelnek meg annak a kritériumnak (az egy főre jutó GDP-jük az uniós átlag 75 százalékánál már nem lesz kisebb), amelynek alapján részesülhetnének a strukturális alapokból. Az EU előtt tehát az a feladat áll, hogy forrásokat találjon e régiók továbbfinanszírozásához is. Az unió nem tehet mást, minthogy 50 százalékkal növeli az ehhez szükséges forrásokat.



Az egyenlőtlenség más területeken is jelentkezik, hiszen a tíz taggal való kibővülés hatására csökken az EU-n belüli átlagos foglalkoztatottság és nő a munkanélküliségi ráta. Három millió új munkahelyet kellene ahhoz teremteni, hogy a most csatlakozó országokban elérjék a foglalkoztatottság jelenlegi uniós átlagát. A foglalkoztatottak szektorok közötti megoszlása szintén változik: az agráriumban nő a foglalkoztatottak átlagos száma, az iparban nagyjából szinten marad, a szolgáltatásokban pedig csökken.



A bizottság szerint más elemek azonban a kibővített unió gazdasági potenciáljának erősödését vetítik előre: így a belépőknél a gazdasági növekedés üteme magasabb az unió jelenlegi átlagánál, és a csatlakozók hozzájárulnak az unióban az átlagos képzettségi szint növekedéséhez is, mivel az alacsonyabb képzettségi szint Dél-Európában, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban volt jellemző. (MTI)