Nem véletlenül alakult ki a figyelemreméltó kifejezés a fontos dolgok megjelölésére. Mert ami, vagy aki nem figyelemreméltó, az nem is fontos. Ezért egy-egy pozíció elnyerésében a figyelem felkeltése döntő jelentőségű. Egyrészt ennek sikerétől függ, hogy miként értékelik a kommunikáló embert (sikerül-e a tekintély, a megfontoltság, a céltudatosság, a körültekintés, a kreativitás, az elemzőkészség és más pozitív tulajdonságok érzetét kialakítani), másrészt a befogadó partner figyelmének szintje erősen befolyásolja, hogy a cél, amiért a beszélgetés elindult elérhető-e.

A verbális kommunikáció hatékonyságát vizsgáló kutatások arra jutottak, hogy a megszólítónak legfeljebb 30 másodperce van, hogy a megszólított figyelmét felkeltse. Ha ennyi idő alatt nem erősödik fel a befogadó fél koncentrációja, a beszélgetés eredménytelenül, vagy kétséges kimenetellel zárul. Ezért érdemes alaposan felkészülni a fontos beszélgetések (köztük az állásinterjúk) első fél percére.


• Mi a célod? Hasznos a beszélgetést mindig azzal kezdeni, hogy közlöd a célodat. Mit akarsz? Az adott ember hogyan segíthet? Mit tartanál sikernek? Ezzel megszabadítod a partneredet a felesleges tiszteletköröktől, s magad is nehezebben térsz majd le a kijelölt ösvényről.


• Ki a hallgatóságod? Egy fejvadásznak nagy valószínűséggel nem érdemes locsognod. Ez nem kelt jó hatást, ráadásul a szükségesnél több információt adsz ki magadról, s rontasz a beszélgetésben elfoglalt pozíciódon. De hallgatnod sem szabad, mint a sült hat. Tudnod kell, hogy a hallgatóságodnak mi a fontos, s a mondanivalódat köréje kell építeni!


• Mire akasztod a mondanivalódat? A figyelmet azonnal meg kell ragadnod! Erre a legjobb egy meghökkentő kijelentéssel kezdeni, vagy egy provokatív kérdést feltenni. A fejvadásznál például megkérdezheted, hogy: Képes-e koncentrálni egész nap a különböző pozíciókra jelentkezők mondanivalójára? Bármit is válaszol, megállapíthatod, hogy ez akárhogy is, de nehéz és igen felelősségteljes feladat. Ezzel részben elismered a tevékenységét, részben pedig a szavak mögött figyelmezteted rá: Most jövök én, tessék figyelni!


• Képes vagy az egyszerűségre? Hosszan beszélni bárki tud. De sok beszédnek sok az alja. S vannak, akik nem csak hosszan, hanem még rendkívül bonyolultan is fejtik ki a mondanivalójukat. Ez pedig a legjobb út az unalomhoz. Ezért érdemes a saját szikár mondanivalódat előadni, egyszerű és jól érthető mondatokban. Ez arra is jó, hogy a beszélgetőpartnered feltehesse a saját kérdéseit, amelyekre válaszolva már kitöltheted a hiányokat, illetve a kérdések intenzitásából lemérheted a feléd áradó figyelmet, s a beszélgetést felélénkítheted a válaszokba épített újabb figyelemfelkeltő elemekkel.


• Eredeti vagy? Az emberekben megvan az eredendő kíváncsiság a másik megismerésére. Ez még akkor is igaz, ha a fejvadászok vagy HR-esek sokszor már eltompulnak a rengeteg új arc látványától. Ezért a leghelyesebb, ha megmutatod magad úgy, ahogy vagy. Például azzal, hogy elmondod: mi az a dolog, ami a leginkább izgalomba hoz. Ha veszik az adást, azon sokat nyerhetsz, ha nem, akkor esetleg néhány rossz hónappal leszel szegényebb, amíg kiderül, hogy az új munkahelyed légköre, kultúrája nem a te világod.


• Képes vagy a visszacsatolásra? Amikor elkezdenek veled beszélgetni, ne csak hallgasd, amit mondanak, hanem értelmezd is. A válaszaidba pedig igyekezz beépíteni a hallottakat, hiszen többnyire ezt szeretnék! Ezzel jelzed, hogy igazán fontos neked a beszélgetés, s konstruktívan állsz hozzá. Ez adott esetben persze nem jelenti, hogy miközben az alacsony fizetés elfogadására kapacitálnak, azonnal rá kellene bólintanod. Inkább oly módon kell válaszolnod, hogy a tevékenységed hozzájárul majd, hogy a cégnél mindenkinek magasabb legyen a jövedelme. Ha ezt sikerül elfogadtatnod, akkor valóban megérdemeled a vastagabb borítékot.