A nem tipikus munkavégzési rendszerek sokfélék, egy részük – amennyiben a munka felvétele és teljesítése Information and communication technologies (ICT) segítségével történik – már tulajdonképpen távmunkának tekinthető.

Hagyományos értelmezésben a munkavégzés szokásos rendje és kerete, térben, időben és szervezetben az élet más tevékenységeitől elkülönülten folyó tevékenység. Tuljadonképpen az informatika megjelenése, és rohamos fejlődése vezetett az iparosodott társadalmak termelés, anyag- és technológiaigényének megváltozásához, amely a hagyományos munkaszervezeti és munkaszervezési formák fellazulásához vezetett.

A klasszikus termelési, szolgáltatási igények, szervezetek megváltozása, az új elvárásokhoz alkalmazkodva kialakította az újfajta, nem tipikus munkaszervezési formákat. Mind a foglalkoztatás, mind a munkavégzés megszokott formáit rugalmasabb módszerek váltották fel. Ezeket az új formákat, lehetőségeket nevezzük atipikusnak, noha napjainkban egyre elterjedtebbé, természetessé, és, megszokottá válnak.

Az atipikus foglalkoztatás, és az atipikus munkavégzés azonban fogalmilag nem egyező dolog. Atipikus foglalkoztatáson a munkavégzés nem hagyományosan megszokott, nem tipikus jogi formáit értjük. Ilyen jogi forma lehet a bedolgozói jogviszony, az alkalmi munkavállalás, a részmunkaidős foglalkoztatás, az önfoglalkoztatás, a munkaerő-kölcsönzés, a határozott idejű (szerződéses) foglalkoztatás, az osztott, vagy egyenlőtlen munkaidejű foglalkoztatás, a tranzit foglalkoztatás, a kollektív önfoglalkoztatás (Munkavállalói Résztulajdonosi Program), vagy az ösztöndíjas foglalkoztatás.

Bedolgozói jogviszonyban a bedolgozó a munkáját általában saját lakásán, saját munkaeszközzel, önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül, de a foglalkoztató által biztosított anyaggal (nyersanyag, kész-, félkész termék) végzi. Az úgynevezett "biztosított bedolgozói" jogviszony a folyamatos foglalkoztatás garanciálisabb formája.

Munkaerő-kölcsönzésről beszélünk akkor, ha a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót - ellenérték fejében - munkavégzésre átengedi a kölcsönvevőnek. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti polgári jogi viszony kereteit, valamint a kölcsönbeadás feltételeit a Munka törvénykönyve tételesen szabályozza.

Tranzit foglalkoztatásról akkor beszélünk, ha a tartós munkanélkülieknek, a szociálisan rászorultaknak, a 40, vagy 50 százalékban megváltozott munkaképességű munkavállalóknak csak arra van szükségük, hogy visszanyerjék fizikai erejüket, és lélekben is megerősödjenek, bízzanak önmagukban. Ők többnyire később a maguk erejéből is előbbre tudnak jutni a munkaerőpiacon. Ez az (átmeneti) foglalkoztatási lehetőség, ugyanakkor nem zárja ki a tranzitfoglalkoztatóhoz történő visszatérés lehetőségét. A napi munka során ugyanis kiderül, hogy ki lesz alkalmas az elsődleges munkaerőpiacon dolgozni, vagy ki az, aki nem alkalmas a teljesítménykényszer melletti napi munkavégzésre. Így a tranzitfoglalkoztató átmenet az elsődleges munkaerőpiac, és a terápiás foglalkoztatás között.

Bizonyára sokan furcsának találják, hogy miért soroljuk a határozott idejű foglalkoztatást a nem tipikus jogi formák közé. A határozatlan időtartamra kötött munkaszerződések olyan jogi garanciákat tartalmazhatnak (felmondási jogosultság, felmondási tilalom, végkielégítésre való jogosultság), amely rendelkezések határozott időtartamra megkötött szerződések esetében nem értelmezhetőek. Természetesen a határozott idejű munkajogi kötelmeknek éppen a kiszámíthatóságuk jelenthet garanciát. Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy szintén ebbe a körbe tartoznak az egy napra, vagy néhány napra kötött munkaszerződések is. A határozott idejű foglalkoztatással való visszaélések megakadályozását a 99/70/EK irányelv szabályozza, s e téren három utat jelöl meg. Egyik az ilyen szerződések leghosszabb idejének törvényi előírása, a másik ezen megállapodások megújításának objektív feltételekhez kötése, a harmadik lehetőség pedig a szerződés meghosszabbításának számbeli korlátozása.

Atipikus munkavégzésen a munka elvégzésének hagyományostól eltérő kereteit, feltételrendszerét, helyszínét értjük. Ilyen lehet az intézmény, cég, vállalkozás telephelyén kívül, annak egy vagy több részlegében végzett munka, az ügyfélszolgálati irodában, telefonos irodában, teleházban, szomszédos irodában, vagy akár utazás közben végzett munka. (mobil munkavégzés.)

A távmunkavégzés is korszerű munkaszervezési módszer. Időben és térben rugalmas, atipikus munkaforma, mozgatórugója a hatékonyság, és a költségtakarékosság iránti igény. A távmunkát, mint a munkavégzés sajátos módszerét, bármely jogi formában (munkaviszony, vállalkozás, önfoglalkoztatás, stb.) lehet alkalmazni. Alkalmazotti jogviszonyban azonban a távmunkát, az atipikus foglalkoztatás egyik lehetséges formájaként is értelmezhetjük. Ilyenkor a Munka törvénykönyve, valamint az 50/1999 (XI.3.) EüM rendelet normái alapján kell meghatározni a távmunkában végzett termékenység jellegét, az alkalmazás feltételeit, megjelenési formáit,  a munkahely kialakítását, valamint a jogi szabályozás egyéb részleteit.

Déri Tamás
szaktanácsadó