A rendszerváltás utáni időszak egyik nagy közhelye, hogy a szükséget szenvedőnek nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani halászni. Ez a munkanélküliek esetében annyit tesz, hogy a segélyezésnél hasznosabb őket piacképes tudással fölvértezni. Kérdéses, hogy az állami munkaerő-piaci programok mennyivel visznek közelebb e nemes célhoz.

Úgy tűnik, a résztvevők több mint fele hiába üli végig a munkaügyi központok által támogatott, munkanélkülieknek szervezett gyorstalpalókat, három hónappal a különféle át- és továbbképzések után sem kerül állásba. Java részük ennek elsődleges okaként magát az álláshiányt jelöli meg, de viszonylag sokan panaszkodnak az alacsony bérekre is - derül ki a Foglalkoztatási Hivatalnak a képzések hatékonyságát vizsgáló felméréséből (lásd táblázatunkat).

A legutolsó éves adatok 2003-ból valók (tavalyról még csak az első féléviek ismertek), s ezek nem mutatnak különösebb eltérést a korábbi esztendőkhöz képest. Az állástalanok többsége ebben az évben is a munkaügyi központok által ajánlott képzésekben vett részt, a többiek pedig olyan egyénileg választott képzésekben, amelyeket a munkaügyi központ elfogadott és támogatásra érdemesnek talált. Ez utóbbi képzési forma egyre népszerűbb, s az ezt választók is jobban el tudnak helyezkedni. Ebben nyilván az önállóbb gondolkodás, az "én tudom, mire van szükségem" alapállás is közrejátszik, azonban tudni kell, hogy az egyéni képzést inkább a fiatalabbak és az iskolázottabbak választják, akiknek amúgy is nagyobb esélyük van a munkaerőpiacon. Szerepet játszik a központi képzések alacsonyabb hatékonyságában a megyei munkaügyi tanácsok által időről időre elkészített munkaerő-piaci felmérések megbízhatatlansága is. Márpedig így - állítja egy, a téma egyik, neve elhallgatását kérő szakértője - a regionális átképző központok gyakran olyan képzéseket nyújtanak, amelyekre nincs piaci kereslet.

A képzések választéka a kéthetes virágkötő-tanfolyamtól a három hónapos intenzív nyelvtanuláson át az egyéves szakmaszerző kurzusokig terjed. 2003-ban több mint 11 ezer pályakezdő vett részt ilyen fejtágítókon, ám alig több mint 40 százalékuk tudott elhelyezkedni. Ez az arány a nem pályakezdőknél 45,5 százalék volt, ami talán azt jelzi, hogy a munkaadók inkább a tapasztaltabb, gyakorlottabb munkaerőt kedvelik. A szociális segélyből és feketemunkákból élő tartós munkanélküliek alig több mint harmadának sikerült az adott tanfolyam után tisztességes kenyérkeresethez jutni, az egyetemi diplomával rendelkezők közül pedig senkinek. Az átképzett pályakezdők nagyobb része nő volt, akik a férfiaknál három-négy százalékkal magasabb arányban tudtak munkát találni. A nem pályakezdő állástalanok körében viszont a férfiak voltak eredményesebbek. A tartós munkanélküliek közül leginkább a 20-24 évesek találtak munkát, legkevésbé az 55 év felettiek.

A felmérések szerint a közhasznú munkák támogatását kivéve az összes munkaerő-piaci program hatékonyabb az átképzéseknél. Így például a tartós munkanélküliek foglalkoztatását ösztönző bértámogatás lejárta után a program résztvevőinek 62 százalékát tovább foglalkoztatta munkaadója, s ez a program még a megváltozott munkaképességűek esetében is hasonló eredményeket mutatott. A pályakezdőket segítő munkatapasztalat-szerző és foglalkoztatási támogatás is jóval nagyobb arányban juttatta álláshoz a fiatalokat, mint a különböző tanfolyamok elvégzése. A legeredményesebbnek azonban a kezdő vállalkozókat segítő támogatás tűnik, mivel három hónappal a program befejezése után a vállalkozások majdnem 90 százaléka még működött. De pénzügyi szempontból is a munkanélküliek képzése bizonyult a legkevésbé kifizetődőnek. Valamivel jobb befektetés a pályakezdők és a tartós munkanélküliek bérének támogatása, ám a legeredményesebbnek ezen a téren is a vállalkozóvá válás segítése mutatkozik.

HVG
A képzések viszonylag rossz statisztikai szereplése azonban a szakemberek szerint némileg megtévesztő. Sokan például nem az állásszerzés, hanem továbbtanulási esélyeik növelése miatt vagy más programok részeként vesznek részt a tanfolyamokon, főleg a nyelvi kurzusokon. Emellett egyre több hátrányos helyzetű kapcsolódik be a programokba, ami önmagában ugyan pozitívum, ám az ő helyzetükön ritkán segítenek a képzések, s így ők "rontják a statisztikát." Ugyanez mondható el az elmaradott térségekben indított programokról, ahol a csekély munkaerő-kereslet miatt az átképzett munkanélkülieket sem lehet álláshoz juttatni. Bizonyos programok pedig egyébként sem az azonnali munkához jutást, hanem a felzárkóztatást, a hiányzó alapismeretek pótlását, illetve a munkanélküliség időleges megszakítását szolgálják.

A 2004-es esztendő első felének adatait a 2003-as első féléviekkel összehasonlítva úgy tűnik, mintha némi javulás mutatkozna. Ugyanakkor az előző évek számainak ismeretében könnyen lehet, hogy ez csak időleges felfutás. A számsorok által reprezentált valóságot az is kétségessé teszi, hogy a megkeresettek közel 30 százaléka általában nem tölti ki a kérdőívet.

HVG
A hatékonyság egyik mércéje lehet a más országokkal való összehasonlítás. A 2003. évi Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben szerepel néhány EU-tagállam statisztikája, bár ez nem csupán a képzésekre, hanem az összes munkaerő-piaci programra vonatkozik. A programokban részt vevők három hónapon belüli elhelyezkedési aránya Magyarországon 57 százalék volt - a felmérésbe bevont öt másik ország közül csak Luxemburg helyzete jobb, Ausztriáé, Spanyolországé és Svédországé rosszabb. Ez azonban elég csekély viszonyítási alap, nem beszélve arról, hogy a másik négy ország mind fejlett jóléti állam, ahol talán kisebb az ösztönzőerő a munkakeresésre. Ráadásul a hazai statisztikából a rendkívül rossz mutatókat produkáló közhasznú foglalkoztatás adatai is kimaradtak.

Talán reálisabb képet adhatna, ha a képzést befejezettek elhelyezkedési arányait a többi munkanélküli elhelyezkedési mutatójával vetnék össze, ám Magyarországon eddig csak egyetlen alkalommal, 1997-ben végeztek ilyen felmérést, s akkor is csupán tíz megyében. Ebből viszont az derült ki, hogy az átképzettek a többieknél 10-20 százalékkal nagyobb arányban találtak munkát. Tavaly ugyancsak szerettek volna egy nagy országos felmérést végezni, s már az előkészületeket is megtették - tudtuk meg Lázár Györgytől, a Foglalkoztatási Hivatal munkaerő-piaci információs főosztályának vezetőjétől -, ám a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium sokallta a vizsgálat 15-20 millió forintos költségeit.

Üzent a felhasználóinak a Huawei

Üzent a felhasználóinak a Huawei

Papokat, gazdákat és nagymamákat is büntettek, mert segítettek a menekülteken

Papokat, gazdákat és nagymamákat is büntettek, mert segítettek a menekülteken

Lemondott Toroczkai a mentelmi jogáról

Lemondott Toroczkai a mentelmi jogáról

Megérkezett a Windows 10 nagy tavaszi frissítése, így töltheti le

Megérkezett a Windows 10 nagy tavaszi frissítése, így töltheti le

Euró? A magyarok köszönik, de inkább maradnának a forintnál

Euró? A magyarok köszönik, de inkább maradnának a forintnál

Beültünk a magyar honvédség elrettentő új terepjárójába - fotógaléria

Beültünk a magyar honvédség elrettentő új terepjárójába - fotógaléria