A londoni székhelyű Gordon Yates Secslife 2005 című felmérése szerint a fent említett alkalmazottak mintegy 36 százaléka tervez munkahelyet váltani rövid időn belül.

„Meglepő az eredmény, sokkal magasabb, mint amire számítottunk” – nyilatkozta a Online Recruitment számára Richard Grace a Gordon Yates ügyvezető igazgatója. „A jó képesítésű emberekből kevés van a munkaerőpiacon, egy ilyen mértékű elvándorlás pedig komoly problémákat okozhat a cégeknek. A kutatásunkból kiderül, hogy változatos az indokok listája amelyek miatt ezek az alkalmazottak elkezdték fontolgatni a távozást. A munkaadóknak ezeket a motivációkat kell feltérképezniük, ha meg akarják tartani az értékes, jól képzett embereket.”

Amikor valaki csatlakozik egy céghez, általában ezt azért teszi, mert érdekes és ígéretes állás-, vagy karrierlehetőséget lát, s nem hátrány, ha maga az iparág kellően vonzó, érdekes. A fizetést csupán a Gordon Yates felmérésében megkérdezettek 7 százaléka említette fontos tényezőként. Azonban ha már elhelyezkedtek, már a válaszadók 45 százaléka marad meg az állásában azért, hogy szavatolja az anyagi hátterének biztonságát.

Ezzel erős kontrasztban áll, hogy az adminisztratív munkaköröket betöltők közel fele dönt a távozás mellett, az „unalmas munka” miatt. Szintén sokan jelölték meg az „elismerés hiányát” döntő tényezőnek. A tanulmány készítőinek feltűnt, hogy az adminisztratív munkát végzők jellemzően nagyjából három évente tovább állnak, hogy ígéretesebb munkát és fejlődési lehetőségeket keressenek. A megkérdezettek 47 százaléka szerint fontos, hogy az ember kielégítő munkát végezzen, s további 31 százalék fogalmazott úgy, hogy karrierjük során ambíciójukra hallgatnak és fejlődni szeretnének. Mindössze 19 százalékot hagyja hidegen, hogy milyen munkát végez, vagy csak azért dolgozik, hogy megéljen valamiből.

„Ezek fontos üzenetek a munkaadók számára” – tette hozzá Richard Grace. „Bár a munkaerő elvándorlása, fluktuációja valahol elkerülhetetlen, azonban a megfelelő fizetési feltételek, érdekes munkaköri tartalom és a jó munka megfelelő elismerése jelentősen meghosszabbíthatják azt a periódust, amíg a munkavállalók elégedettek a pozíciójukkal.”

Az adminisztratív dolgozókra nehezedő fokozódó nyomás, s a munkájukkal kapcsolatos elégedetlenség – a válaszadók 47 százaléka kevésbé elégedett, mint egy évvel ezelőtt – miatt nem meglepő, hogy a munkaadók 23 százalékától nagyobb számban távoztak az alkalmazottak. Reménykedésre adhat okot, hogy a legtöbb munkaadó megteszi a szükséges lépéseket, hogy maradásra bírja dolgozóit. 2005-ben a vállalatok 28 százaléka költött több mint 500 fontot az egyes dolgozók képzésére, míg 2004-ben ez az arány csupán 16 százalék volt.

Amikor egy személyi asszisztens vagy egyéb adminisztratív dolgozó új munka után néz, alighanem rugalmasnak kell lennie. Azok akik már összegyűjtöttek bizonyos mennyiségű tapasztalatot, hamar elkelhetnek a munkaerőpiacon, a többiek számára azonban rögösebb lehet az út. A munkaadóknak ugyanis magasak az elvárásaik, s a Gordon Yates tanulmánya szerint 88 százalékuk érzi úgy, hogy a piacon hiány tapasztalható a megfelelően képzett szakemberekből.

Az internet egyre jelentősebb dominanciája teremtett ugyan új lehetőségeket, azonban akadályokat is létrehozott. Az álláskeresők egyharmada először a különféle weboldalakkal próbálkozik. Ez azonban Richard Grace szerint azzal jár, hogy a keresgélők reflexszerűen mindenre jelentkeznek, amit a kereső kidob, s így gyakran a nem megfelelő állásokat pályázzák meg. Arról nem beszélve, hogy a munkaadók így nehezebben találják meg az értékes munkaerőt.

A tanulmány szerint az adminisztratív munkakörök fizetése valamelyest nőtt az elmúlt évben. A vállalatok 40 százaléka több embert vett fel 2005-ben, mint az azt megelőző esztendőben, s csupán 14 százalék hajtott végre leépítést. Az idei évben a cégek 32 százaléka tervez felvenni több asszisztenst és titkárnőt.