"Jó lenne, ha ezzel hétfőre elkészülnél. Mi a véleményed, megoldható?" Ha ezt a kérdést egy angol cégvezető teszi fel, akkor a beosztott jól teszi, ha "természetesen"-nel felel, és persze be is tartja a határidőt. "Amerikában informatív jellegűek az értekezletek - magyarázza tapasztalatait Hegyi Dániel, a Credit Suisse informatikai projektvezetője -, vagyis főként abból állnak, hogy a menedzser kiosztja a feladatokat. Az angoloknál ugyanez némi szerepjátékkal párosul, mintha egyenlő felek közti véleménycsere volna, de nem szabad, hogy a beosztott ezt félreértve túlzott magabiztossággal szóljon vissza felettesének."

Hegyi Dániel nyolc évet dolgozott a New York-i tőzsdén, majd két német bank - a Hypo és a WestLB - vállalati kultúrájával is megismerkedett, aztán Amszterdamban és Szingapúrban vezette az ING Bank informatikai projektjeit, míg végül jelenlegi munkaadójának zürichi irodájában kötött ki. "A Távol-Keleten az egyik legnehezebb feladat kideríteni, miként vélekednek a beosztottak valamilyen kérdésről. Ha a szingapúri irodában megkérdeztem egy alkalmazottat, hogy egy felvetődött megoldást jónak tart-e, csak bólogatott: »feltétlenül«. Ha megkérdeztem, hogy az ellenkező metódus nem vezetne-e jobb eredményre, akkor is mosolyogva helyeselt."

Egyes európai országokban éppen fordított a helyzet: a vég nélkülinek tűnő ötletelés és egyeztetés a jellemző. "Amikor a General Electric egészségügyi informatikai leánycége, a GE Medical System Information Technologies megvette a hasonló profilú finn Instrumentariumot (akkoriban a Nokia után a legnagyobb finn magáncéget), sokat dolgoztam a teljes egészében helyi vezetésű céggel folytatott integráción" - meséli az akkor a németországi Freiburgban, jelenleg Brüsszelben dolgozó Polivka Gábor. A GE Security Europe kereskedelmi és pénzügyes csapatának magyar származású vezetője leginkább az amerikai vállalati kultúrán edződött. Márpedig Amerikában a gyorsaság a fontos: döntést hozni a lehető leghamarabb, akkor is, ha az utóbb esetleg tévesnek bizonyul. "Ehhez képest - meséli Polivka - a finnek rengeteg időt töltöttek döntés-előkészítéssel, és mindenről konszenzussal akartak határozni. Amikor pedig már úgy tűnt, megvan az egyetértés, időnként azzal döbbentettek meg, hogy felvetették: az egész anyagot küldjük el véleményezésre egy olyan kollégának, akinek titulusa szerint semmi köze sem volt az ügyhöz, informális véleménye, úgy látszik, mégis számított."

Talán ennél is nehezebb a hollandokat döntésre bírni. "Egy magyar számára először döntésképtelenségnek tűnik az, amit Hollandiában poldermodellként emlegetnek, hogy minden kérdést igyekeznek az összes érintettel megvitatni" - magyarázza Csintalan Zsolt, aki az ING Bank projektfinanszírozási menedzsereként három évet dolgozott Amszterdamban. Az érdekegyeztetésen és konszenzuskeresésen alapuló polderlogika eredete a Hollandia történetében meghatározó csatorna- és gátépítések idejére nyúlik vissza: az óriásberuházások sikeréhez az építők és a földművesek széles körű összefogására volt szükség. A döntéshozatalt megalapozottabbá tévő, de meglehetősen elnyújtó modellről Hegyi Dánielnek is megvan a tapasztalata: "Időnként könyörögnöm kellett, hogy megcsináljanak valamit a beosztottjaim. Tudtam, hogy meg kell őket győznöm, mert ha nem értenek velem egyet, akkor nem is végzik el a feladatot." Persze a beosztottak kirívó önállósága nemcsak a történelmileg kialakult mentalitásnak, hanem az erős szociális hálónak is köszönhető: Hollandiában Hegyi megfigyelése szerint igen nehéz egy dolgozót kirúgni vagy akár megfenyíteni.

A holland "lazaság" - teszi hozzá Csintalan Zsolt - szerencsére nem csak ebben, hanem a kommunikációban, az öltözködésben és a vállalati hierarchia informalitásában is megmutatkozik, ami nagyban elősegíti a felek közötti nyílt és baráti kapcsolat kialakulását. Ehhez képest a német vállalaton belüli viszonyokat hivatalosabbá teszi a nyelvre jellemző magázódás és a hagyományos szabálytisztelet.

Az ó- és újvilágra jellemző vállalati kultúrák között is számos eltérés van. "Az amerikaiak alapelve - magyarázza Polivka Gábor -, hogy bármilyen probléma lényege elmondható 30 másodpercben. Európában ehhez képest rendkívül komplikáltan beszélnek. Főleg a mediterrán kollégákra jellemző, hogy egyeztetéskor, meglehetősen időrabló módon, igyekeznek az összes részletet egy szuszra eldarálni." Minél kisebb nemzetet képvisel egy vezető - teszi hozzá a GE Security menedzsere, aki a világ tíz városából (többek közt Párizsból, Londonból, Barcelonából, Johannesburgból) kap jelentéseket -, annál inkább úgy érzi, hogy az ő országában különlegesek a gazdasági és jogi körülmények. Az európai és amerikai mentalitás különbségére Polivka szerint az is jellemző, hogy míg az előbbi emberként, az utóbbi "személyként" kezeli a partnereket vagy a beosztottakat. Egy amerikainak szinte nem számít, hogy akivel beszél, az férfi vagy nő, szép vagy csúnya, idős vagy fiatal, s ez - tapasztalatai szerint - különböző kultúrájú csapatoknál megkönnyíti a kommunikációt.

"A Nyugaton sikeres menedzserkarriert befutott magyarok általában fiatalok, merthogy - magyarázza Hegyi Dániel - minél ifjabban tanulnak bele az angolszász kultúrába, annál több esélyük van. Nem elég jól beszélni az angolt, tökéletesen kell tudni. A »lineáris értékcsökkenés« kifejezés egyetlen külföldön szerencsét próbáló magyar pénzügyesnek sem gond, a konyhanyelv, a kötetlen csevegés nyelve annál inkább, márpedig időnként erre is szükség van."

Pedig a nyugati munkahelyen ritka a lazítás. "Magyarországi barátaimtól azt hallom, hogy »csoportépítés« címszóval havonta akár többször is elmennek italozni egyet a főnökkel. Zürichben, Amszterdamban vagy Szingapúrban ilyen nincs" - mondja Hegyi. "Angol főnökömmel néhanapján elmentünk ugyan iszogatni, de ez sem vált valódi személyes kapcsolattá - másnap éppúgy képes volt egy hibáért lehordani, mintha nem is töltöttük volna együtt az előző estét."

Az ilyesmikkel még könnyen megbarátkozott a Credit Suisse informatikai projektvezetője, egy dologtól azonban nagyon szenvedett Amszterdamban. "Magyarországon - ami ebből a szempontból dél-európai kultúrájú - az ebéd nemcsak szükségletkielégítés, hanem kulináris élvezet, továbbá alkalom a pihenésre és beszélgetésre, a hollandok viszont általában csak egy sajtos kenyeret meg egy pohár tejet fogyasztanak el ebéd gyanánt, aztán kávéval a kezükben már rohannak is vissza az íróasztalhoz."

SCHWEITZER ANDRÁS