Sokszor, sok helyütt olvashattunk már a testbeszédről, az árulkodó jelekről, gesztusokról, amelyek olykor – szerencsétlenségünkre - többet árulnak el rólunk, mint amire verbális kommunikációnkból következtetni lehet. Akadnak élethelyzetek, ahol a testbeszéd kulcsfontosságú lehet. Az állásinterjún a szóbeli teljesítményen kívül sokszor a jelentkező gesztusait is górcső alá veszik. Ennek leginkább akkor van tétje, amikor az interjúztatók azt mérlegelik, hogy vajon a jelentkező alkalmas-e a meghirdetett poszt betöltésére.

Majd kiugrik a szíved a helyéről, amikor belépsz a helységbe, ahol az interjúztatón kívül három-négy szakember követi árgus szemmel minden rezdülésedet: hogyan ülsz a széken, tördeled-e a kezeidet, esetleg lesütöd-e a szemedet, ha elhangzik egy-egy kínos kérdés? Nem kell észrevenniük, hogy bizonytalankodsz, esetleg rettegsz a lebőgéstől! Félelmeid jogosak, még a legrutinosabb pályázóknak is kellemetlen perceket okozhat a bizonytalanság. Íme néhány hasznos ötlet, mire ügyelj, ha szemtől-szemben állsz/ülsz a felvételiztetőkkel.
 
Szarvashiba, ha csak arra koncentrálsz, mit mondasz, és figyelmen kívül hagyod, hogyan mondod azt, illetve mit üzensz testbeszédeddel. A szakmai hozzáértésnek – magabiztosságnak, ambícióidnak, lelkesedésnek - nem verbális kommunikációdból is sugároznia kell. Mert hiába bizonygatod az interjúztatónak, hogy csak az adott vállalatnál tudod elképzelni a jövődet, ha mindeközben görnyedten ülsz vele szemben, rágod a körmödet, és idegesen lóbálod a lábadat, valószínűleg nem fogod meggyőzni.

Hogy ne érjen készületlenül a helyzet, mielőtt bemész az interjúra, vértezd föl magad lelkileg, készülj fel a beszélgetésre! Ne csak arra figyelj, hogy helyes válaszokat adj, jó legyen a megjelenésed, arra is koncentrálj, hogy megnyilvánulásaid tükrözzék mindezt! A rutinos interjúztatók ugyanis nem egészen egy perc alatt kiszúrják, hogy a jelölt valójában milyen tulajdonságokkal bír, a valóságban is olyan-e, mint amilyennek mutatja magát (rátermett, laza, impulzív, stb.).

Kerüld!

Árulkodó jelek. A rettegés legyőzhető © sxc.hu

- Ne remegj, mint a nyárfalevél, amikor az interjúztató szeme elé kerülsz!
- Bemutatkozásnál ne hebegj-habogj, értelmesen beszélj, és ügyelj az artikulációra!
- Kézfogásod ne a „döglött hal”- effektust idézze, ne csak nyújtsd a kezed, határozottan szorítsd meg beszélgetőtársad feléd lendített kézfejét.
- Szó nélkül ne dobd le magad az első üresen árválkodó székre, várd meg, míg hellyel kínálnak, ám akkor sem az ajtó felé fordulva foglalj helyet, testeddel fordulj az interjúztató felé.
- Az interjú alatt ne görnyedj össze, ne ülj karba tett kézzel, és ne hintázz a széken!
- Beszéd közben kerüld a kéztördelést, rángatózást, lábmozgatást, ujjropogtatást, hajtekergetést!
- Idegesítő lehet, ha nem tartod a szemkontaktust, miközben  a felvételiztetővel beszélsz! Ne a falón lógó képet bámuld, nézz beszélgetőtársad szemébe!
- Türelmetlenségről árulkodik, ha ujjaiddal az asztallapon dobolsz, ezért kezeidet összekulcsolva ejtsd az öledbe vagy tedd az asztalra!
- Ne vakargasd a fejedet, orrodat, lábadat, míg az interjúztatóval beszélsz!

Tedd meg!

- Megjelenésed első perctől az utolsóig határozott legyen! Légy visszafogott, jól öltözött, kiegyensúlyozott.
- Bemutatkozás és kézfogás után egyenes derékkal foglalj helyet az interjúztató által kijelölt helyen!
- Lábaidat zárd össze, de lazán keresztbe is teheted, ha így kényelmesebb.
- Tartsd a kellő távolságot magad és az interjúztató között (Ne lépj be az intimszférájába, ne az arcába beszélj). Két-három méter távolság ideális lehet, ha egy íróasztal választ el egymástól titeket.
- Mosolyogj, ne legyél durcás vagy sértett, akkor sem, ha olyan kérdést tesznek föl, amire nem szívesen válaszolsz!
- Ne hadarj, és ne „énekelj”!