Franciaországban a parlament tavaly augusztusban fogadta el az első olyan törvényt, amely a tömegközlekedésre vonatkozó szociális párbeszéd keretében rendelkezik a még elégséges szolgáltatásról sztrájk vagy várható fennakadások esetére. A törvény értelmében a közlekedési hatóságok a helyi specifikumok függvényében határozzák meg, hogy mi a még elégséges szolgáltatás. Ez elsősorban a reggeli és a késő délutáni csúcsforgalmi időkben (3-3 óra) a munkahelyekre való bejutás, illetve az onnan való hazajutás garantálását jelenti.

Az elégséges szolgáltatás kötelezettségének teljesítését a törvény a szakszervezetek és a közlekedési hatóságok közti közvetlen megegyezésekhez köti. A kötelező szociális párbeszéd keretében maximálisan 13 nap áll a felek rendelkezésére ahhoz, hogy közösen megtervezzék a sztrájk alatti szolgáltatást. A francia törvény arról is rendelkezik, hogy a közlekedési vállalatoknak előzetesen és folyamatosan tájékoztatni kell az utasokat a sztrájkról, és kötelesek kártérítést is fizetni.

Szabad a pálya © sxc.hu

Nagy-Britanniában munkavállalói alapjog a sztrájk, és ez vonatkozik a köz- és alapszolgáltatásokban dolgozókra is, kivéve a rendőröket. A rendőrségi alkalmazottaknak törvény tiltja a munkabeszüntetést. A közszolgáltatásban dolgozók azonban - ha szakszervezetük előbb megszavaztatta őket, és a szervezett alkalmazottak egyszerű többsége a munkajogi akció mellett döntött - sztrájkolhatnak, minimális szolgáltatás nyújtásának törvényi előírása nélkül.

Belgiumban egyértelmű törvényi szabályozás nem született - a szakszervezetek általában azzal igyekeznek ezt elkerülni, hogy a konkrét sztrájkfenyegetés esetén a konkrét munkáltatóval próbálnak megállapodásra jutni arról, mi az a minimum, amit a sztrájk elkerülhetetlensége esetén is nyújtaniuk kell. A témában ma is érvényes belga jogszabály még 1948-ból való, de az csupán arról szól, hogy az életbe vágó szolgáltatásokat - a kórházi ellátásokat, illetve a biztonsági szervek működését - életben kell tartani sztrájk idején is. Az általános követelmény csak annyi, hogy a munkabeszüntetés nem veszélyeztetheti az emberek életét, biztonságát és egészségét.

Hollandiában nincs előírt kötelező minimális szolgáltatás a közfeladatokat ellátó szférában, az országban sztrájktörvény sincs. Sztrájk esetén a munkáltatók vagy a kedvezőtlenül érintettek bírósághoz fordulhatnak. A bírák döntik el, hogy jogos-e a sztrájk, és milyen feltételek mellett indítható vagy folytatható, de az általános tapasztalat szerint az ítéletekben rendszerint gondoskodnak a minimális szolgáltatások biztosításáról.

Németországban nincs sztrájktörvény. A munkavállalók sztrájkjogát az alkotmány biztosítja, a szakszervezeteknek azonban a munkavállalói érdekek biztosításán túl nem érdeke, hogy a munkáltatónak, illetve az államnak helyrehozhatatlan károkat okozzanak. Ezért egyfajta erkölcsi kötelességként alakult ki az a gyakorlat, amelynek keretében a bejelentett munkabeszüntetés előtt a munkavállalók és a munkáltatók megállapodnak a legszükségesebb szolgáltatások (Notdienst) biztosításáról.

Ausztriában nincs törvényileg meghatározott sztrájkjog: sem a szövetségi alkotmány, sem más törvény nem rendelkezik arról, hogy kik, hol és milyen feltételek mellett szüntethetik be a munkát. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetségtől (ÖGB) tájékoztatója szerint sztrájk megtartásához az illetékes üzemi vagy ágazati szakszervezeti testület, végső soron pedig az ÖGB-vezetőség engedélye szükséges. A munkabeszüntetés alatt a dolgozók nem támaszthatnak igényt a fizetésre, és az uralkodó osztrák jogértelmezés alapján a sztrájkkal megszegik a munkavégzésre vonatkozó kötelezettségüket (más megközelítéssel: megtagadják a munkát), ami kimerítheti az elbocsátási tényállást.

Romániában a sztrájkolókat arra kötelezi a munkakonfliktusokra vonatkozó törvény, hogy biztosítsák a szolgáltatások 30 százalékát a munkabeszüntetés ideje alatt. A szakszervezeteknek és a vállalat vezetőségének mindig meg kell egyezniük, hogy konkrétan mely szolgáltatás biztosítása szükséges.

Ukrajnában a sztrájktörvény nem szab szigorú feltételeket a munkabeszüntetést szervezőknek. Az ukrán sztrájktörvény szerint a munkabeszüntetés csak akkor tiltható meg, ha a sztrájk veszélyezteti az emberek életét, egészségét vagy a környezetet, akadályozza természeti csapás, baleset, katasztrófa, emberi vagy állati járványok megelőzését, azok következményeinek felszámolását.

Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint az OECD-tagországok közül Svájcban sztrájkolnak a legkevesebbet a dolgozók: itt ezer munkavállalóra évente mindössze 1,5 nap munkabeszüntetés jutott. A listán éllovas Svájcot Japán (3 sztrájknap), majd Ausztria (3,8 nap) követi.