Juhász Ágnes pszichológus szerint a káromkodás önmagában nem lehet „csapatépítő tevékenység”, sőt inkább a stressz magas szintjére utal, amivel foglalkoznia kell a vezetőnek. A főnök olyan, mint a testvér: nem választjuk, csak kapjuk, hogy aztán éveket eltöltve mellette megszokjuk, vagy kényszerűségből eltűrjük furcsa dolgait. A több éves összezártság következtében azonban előbb-utóbb megnyílnak a lelki gátak, míg végül szemrebbenés nélkül ki nem mondjuk mindannyian azt, amit, és legfőképpen ahogyan gondolunk - lehet az bármennyire is trágár.
A szokások rabjai vagyunk
Káromkodni csúnya dolog, tartja a mondás, a felnőtt lét beköszöntekor valamiért mégsem hagyunk fel a kamaszkorban vagánynak vélt szitkozódással. Amikor valaki dühében, frusztrációjában használ csúnya szavakat, olyankor a tényleges fizikai agresszióját helyettesíti, és az indulatainak levezetésére szolgál. Más kérdés, hogy ténylegesen csökkenti-e az agressziót annak kifejezése - a kutatások szerint nem. Sőt, mivel az agresszió agressziót szül, ha egy tágabb emberi környezetet veszünk figyelembe, mint pl. egy munkahely, ott még nőhet is az agresszió szint a káromkodás hatására - véli Juhász Ágnes pszichológus.
Hatalmi pozíciót jelez a trágár beszéd
A beosztottak általában megvárják, míg a vezető el nem szólja magát egy arra alkalmas pillanatban. Innentől kezdve azonban szabad a pálya, hiszen a főnök ezzel kvázi engedélyt adott a csúnya szavak használatára, amit egyesek - már csak az igazodás kedvéért is - magukévá tesznek, mondván, ennyi feszültségoldás jár nekik. Ez azonban nagymértékben személyiségfüggő - mutat rá Juhász Ágnes. Van aki hajlamos rá, van aki kevésbé, de természetesen el is tanulják egymástól az emberek, főleg a gyerekek és a fiatalok. „A legtöbb ember viszont valamilyen szinten tud uralkodni magán, így ha jó benyomást akar kelteni, akkor nem káromkodik. Az emberek általában tudják, hogy a káromkodással megsértik a társas együttélés szabályait. Ugyanakkor vannak olyan szubkultúrák, foglalkozási ás társadalmi csoportok, ahol azt nézik ki maguk közül, aki nem káromkodik. Itt éppen a jó benyomás érdekében - is - káromkodhatnak az emberek. Más esetben viszont jelzésértékű lehet, hogy ki az, aki úgy érzi, megengedheti magának, hogy ily módon agresszíven viselkedjen: például akinek vélt, vagy tényleges hatalma van (főnök), vagy bármilyen szempontból a többiek fölött állónak képzeli magát. Ebben az esetben a kisebb hatalommal bíró nem a felette állóval, hanem az ő alatta állóval fog káromkodni" - magyarázta a pszichológus.
Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk teljes szövegét itt olvashatja.
