HVG

Egy szuszra közölni 16 750 ember elbocsátását nem kis teljesítmény, Peter Löschernek, a Siemens igazgatósági elnökének azonban a szeme sem rebbent a bejelentéskor. A német technológiai és elektrotechnikai világcég éppen egy éve hivatalba került első számú vezetője ennyi munkatársától kíván megválni annak érdekében, hogy a konszern karcsúbb, rugalmasabb, versenyképesebb legyen, s főleg takarékosabban működjön.

Az osztrák származású Löscher magabiztossága abból is fakadhatott, hogy a létszámleépítés részleteinek ismeretében talán még bizonyos szimpátiára is számíthat az elbocsátásokkal nem érintett beosztottak körében. A feleslegesnek nyilvánított Siemens-alkalmazottak többsége, 12 600 fő ugyanis a konszern igazgatási részlegeiben dolgozik, közép-, illetve felső vezetőként. Az alacsonyabb beosztású siemensesek körében már eddig is járta a "sok a főnök, de kevés az indián" szólás, most legalább némi igazságtételt érezhetnek.

Löscher persze nem a munkahelyi megjegyzések, hanem a cég struktúrájának elemzése alapján jutott arra, hogy csökkenteni kell a vezetési és döntési szintek számát. Különösen a központi igazgatóság és az eddigi, szakterületi igazgatóságok közötti átfedések tették nehézkessé a döntéshozatalt - és okoztak többletkiadásokat.

Egy, a céget belülről ismerő, de neve elhallgatását kérő mérnök, aki pályáját még az NDK egyik szocialista kombinátjában kezdte, a HVG tudósítójának elmondta: időnként olyan érzése van, mintha időutazásban venne részt - legalábbis, ami a döntéshozatali bürokráciát illeti. Mert persze a termékek színvonala azért más. A leépítésektől 2010-re évi 1,2 milliárd euró megtakarítást remélnek. A világszerte 465 ezer munkatárssal dolgozó Siemens a leépítések durván egyharmadát, ötezer álláshely megszüntetését tervezi Németországban, a többit külföldi telephelyein. A HVG kérdésére a Siemens Magyarország Zrt.-nél azt válaszolták, hogy a magyarországi változásra vonatkozó részletek még nem ismertek.

Azt, hogy a Siemenssel kezdeni kell valamit, nem csupán a belső struktúrák elemzéséből, hanem a külső, piaci ítéletből is levezethette Löscher: a cég papírjai egy év alatt mintegy egyharmadot veszítettek értékükből. A leépítések bejelentését ezúttal nem csak a szokásos kritika fogadta. Bár a közelgő, szeptemberi bajorországi tartományi választásokra tekintettel ostorozta az elbocsátásokat a keresztényszociális (CSU) miniszterelnök, Günther Beckstein és szociáldemokrata (SPD) kihívója, az egyébként esélytelen Franz Maget is, Angela Merkel kancellár a hét végén úgy nyilatkozott, "a versenyképesség megőrzése érdekében időnként szükség van létszámcsökkentésre". A konszernnél dolgozókat tömörítő szakszervezet, az IG Metall is tiltakozott ugyan, ám mivel a tagság döntő többségét kitevő munkások és beosztott alkalmazottak jórészt megússzák a leépítést, a konfliktus a kezelhető keretek között maradhat.

A karcsúsítási program sikeres végrehajtása végső soron még javíthat is a cég megtépázott arculatán. A másfél éve kirobbant korrupciós botrány, amely szerint a cég kenőpénzeket fizetett külföldi megrendelések megszerzéséért (HVG, 2006. november 25.), nem tett jót a Siemensnek. Különös tekintettel arra, hogy az elhúzódó vizsgálatok s az időközben megkezdődött bírósági tárgyalások szerint nem elszigetelt esetekről, hanem a cég normális, hétköznapi üzleti eljárásáról van szó, amint az a müncheni tartományi bíróságon az egyik pénzügyi igazgató ügyében most folyó tárgyaláson is kirajzolódott. A tárgyalásra különben tanúként megidézték Heinrich von Pierer volt igazgatósági elnököt is, ő azonban, mint érintett, élt a vallomásmegtagadás lehetőségével - bár megfigyelők biztosra veszik: előbb-utóbb neki is meg kell jelennie a bíróság előtt. Ha nem ebben az ügyben, hát másikban: a most folyó tárgyalás "csak" 53 millió eurós feketekasszáról szól, az ügyészségi vizsgálódások szerint azonban összességében 1,3 milliárd euró tűnt el titkos csatornákon, s háromszáz Siemens-menedzser ellen folyik nyomozás.

WEYER BÉLA / BERLIN