A nemzetbiztonsági ellenőrzés célja, hogy - jellemzően a köztisztviselők közül - kiszűrjék azokat a személyeket, akik nemzetbiztonsági szempontból veszélyesek, vagyis alkalmatlanok arra, hogy bizalmas munkakört töltsenek be. Az átvizsgálás során olyan kockázati tényezőket keresnek a nemzetbiztonsági szolgálatok, amelyek miatt az illető befolyásolhatóvá és támadhatóvá válhat, a nemzetbiztonságot veszélyeztető információt szerezhet meg és adhat ki, vagy veszélyezteti a közjogi méltóságokat.

Ezek az ellenőrzések ugyanúgy érintik az országgyűlés és a kormány intézményeinek, s a minisztériumoknak a dolgozóit-vezetőit, mint a bíróságok, ügyészségek, országos hatáskörű központi közigazgatási szervek, kiemelt gazdálkodó szervezetek munkatársait, vagy a közmédiában dolgozókat. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény írja elő, hogy munkakörtől függően kiknek kell biztonsági ellenőrzésen átesniük.

Az átvilágításnak három fokozata ( „A”, „B” és „C”) van. A törvény szerint a „miniszteri irányítás alatt álló központi államigazgatási szervek, illetve a külképviseletek vezetői, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek állományában tábornoki rendfokozattal beosztást betöltő személyek, valamint a többségi állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek és pénzintézetek vezetői „C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzésre kötelezettek.” Az úgynevezett titokbirtokos intézmények vezetői az általuk irányított szervezeteken belül további – a megismert adat minősítési szintjéhez igazodó – „A”, „B” vagy „C” típusú ellenőrzéshez kötött munkaköröket határozhatnak meg. A „C” típusú átvilágítás során a szolgálat titkos eszközöket és módszereket is bevethet, ehhez azonban belső engedély szükséges. Ennek keretében többek között olyan információs rendszereket hozhatnak létre, amelyekkel megszerezhetik a kért adatokat az érintettről – titokban felvehetik a kapcsolatot magánszemélyekkel és így csapdát állíthatnak az illetőnek, az igazságügyminiszter engedélyével lehallgathatják telefonjait, ellenőrizhetik postáját, átkutathatják lakását.

Számok

Tavaly összesen 5377 nemzetbiztonsági ellenőrzést kezdeményeztek a munkáltatók, ami 24 százalékkal több, mint az előző évben – derül ki a Nemzetbiztonsági Hivatal 2008-as évkönyvéből. Az ellenőrzések zöme „C” típusú volt (3114), míg a „B” típusúból 1520-at, az „A”-ból 743-at bonyolítottak le tavaly. 2007-ben a 4929 nemzetbiztonsági ellenőrzés közül 1203 tartozott a „B”, 786 pedig az „A” kategóriába. A nyugat-európai átlaghoz viszonyítva a „C” típusú ellenőrzések száma Magyarországon jóval magasabb, míg az „A” típusúból lényegesen kevesebb van, derül ki a hivatal tájékoztatójából.

A nemzetbiztonsági ellenőrzéseket szabályozó 1995. évi XCCV. törvény egyelőre biztos nem fog módosulni, mivel kétharmados törvény. De ettől még a nemzetbiztonsági ellenőrzésnek alávetett dolgozók köre valamelyest változhat: egyrészt mert az egyes intézményvezetők munkakörtől függően szűkíthetik azok körét, akiknek átvilágításon kell átesniük. A másik ok, ami miatt tavaly csökkent az „A” és „B” típusú átvilágítások száma, az átalakulás:  időről időre új hivatalok, intézmények  jönnek létre, a régieket karcsúsítják, vagy egyes hivatalokon belül több osztályt összevonnak, átalakítanak, ezzel együtt alkalmazottakat helyeznek át vagy küldenek el. 

Ugyanakkor egy idén márciusban hatályba lépett kormányrendelet szerint is – pozíciótól függően – némiképp módosul az átvilágításra kötelezettek köre: a Miniszterelnöki Hivatalban, valamint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá tartozó központi hivatalban, illetve a felügyelete alá tartozó kormányhivatalban fontos és bizalmas munkaköröket betöltőket érinti. „Ez mintegy 30 százalékkal csökkenti a korábbi rendelethez képest az ellenőrzési kötelezettséget, a 'C' típusú ellenőrzéssel érintettek köre pedig negyede a korábbinak” – közölte érdeklődésünkre a Kormányszóvivői Iroda, hozzátéve, hogy az ellenőrzések mélysége a nemzetbiztonsági veszélyeztetettséghez igazodik. A biztonsági ellenőrzést az adott kategóriába tartozó új munkatársakra, új munkakörbe kerülő régi munkatársakra, illetve legalább ötévenként minden érintettre el kell végezni – teszik hozzá. A márciusban hatályba lépett rendelet egyébként csak egy a sok közül, az elmúlt két évben ugyanis az intézmények szervezeti változásait, az egyes munkakörök nemzetbiztonsági veszélyeztetettségét figyelembe véve valamennyi minisztérium elkészítette a nemzetbiztonsági ellenőrzések szintjéről és az érintettek köréről szóló új miniszteri rendeleteket.

Kezdeményezők

2007-ben 55 szerv kezdeményezett biztonsági ellenőrzést állományában, tavaly bővült a kör, olyan szervek is kérték a dolgozók átvilágítását, amelyek azelőtt soha: például az Antenna Hungária Magyar Műsorszóró és Rádióhírközlési Zrt. vagy az Alsó Duna-völgyi Természetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. Az Országos Rendőrfőkapitányság, a Külügyminisztérium, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága továbbra is a nemzetbiztonsági ellenőrzést kezdeményezők éllovasai.

Az átvilágítás során az ellenőrzésben érintett személyeket, valamint rajtuk kívül hozzátartozóik, rokonaik, barátaik személyes körülményeit – múltját és jelenét –, anyagi helyzetét, emberi kapcsolatait is vizsgálják öt, tíz, illetve tizenöt évre visszamenőleg. Minderre egy kitöltött kérdőív alapján kerül sor.  

„A kérdőív típusától függően 30, 45, illetve 60 napon belül kell elvégezni az ellenőrzéseket, ez a határidő egyszer hosszabbítható meg, 30 nappal” – közölte a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok illetékese. Az átvilágítást a hivatal vagy az intézményvezető kezdeményezheti – írásban kell kérni a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztertől –, és a nemzetbiztonsági szolgálatok, leggyakrabban az NBH végzi el. Ehhez azonban az érintett előzetes írásbeli beleegyezése szükséges.

Az ellenőrzés végén a kezdeményező munkáltató szakvéleményt kap az érintettről. Ha a vizsgált személy ezzel nem ért egyet, fellebbezhet az ellenőrzést kezdeményezőnél vagy az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságánál. 2007-ben 3, 2008-ban 24 ellenőrzés során született olyan szakvélemény, amely az érintetteknél kockázati tényezőket állapított meg, vagyis e személyek elhelyezése nemzetbiztonsági szempontból aggályos volt.

„Részletesen, precízen kitöltöttem a kérdőívet, minden külföldi tanulmányutam dátuma napra pontosan szerepelt benne, megneveztem a külföldi barátaimat is, sőt, még azokat is, akikkel nem álltam szorosabb kapcsolatban, de egykor a – kiruccanásaim alkalmával – több időt töltöttem” – meséli egy nemrégiben „B” típusú ellenőrzésen átesett férfi. A kérdőívben mindenre pontos választ adott, ezért fordulhatott elő, hogy nem hívták be szóbeli beszélgetésre, csak jött az értesítés, hogy átesett az ellenőrzésen és megfelelt. „Hallottam olyat, hogy lementek az egyik kollégám szülőfalujába, felkeresték az általános iskolai osztályfőnökét, kifaggatták a szomszédokat, hogy milyen volt gyerekkorában. Kicsit sajnálom, hogy nálam erre nem került sor” – teszi hozzá.

A biztonsági kérdőívben feltett kérdések mindegyikére válaszolni kell, ha egy-egy rubrika üresen marad, az ellenőrzést végzők kinyomozhatják, mi az igazság, mit igyekszik elhallgatni az átvilágítás alanya. Ha minden rendben megy, érkezik a válasz, hogy kockázati tényező nem merült föl, a vizsgálat lezajlott. Gyakran előfordul, hogy a kérdőív kitöltését szóbeli meghallgatás követi, ilyenkor az ellenőrzést végzők rákérdeznek a homályos pontokra, a nem pontos, elnagyolt válaszokra.