Egy esélyegyenlőségi konferencia kerekasztal-beszélgetésének tanúsága szerint a munkáltatók elutasítják a melegeket, pedig egyre többen vallják be, hogy saját nemükhöz vonzódnak. A magyarországi cégek is - előbb vagy utóbb - kénytelenek lesznek változtatni álláspontjukon, gazdasági érdekük ugyanis erre fogja kényszeríteni őket. A kérdés csak az, a társadalom is elfogadja-e majd ezt.
A melegek munkaerő-piaci helyzete pontosan tükrözi az adott ország álláspontját a tabunak számító témával kapcsolatban. Itthon nem szívesen alkalmaznak melegeket a cégek - állapította meg egy kutatás. Pedig sokan nem is tudják, hogy meleg a főnökük/kollégájuk. Ugyanúgy viselkednek, ugyanúgy néznek ki, mint a "normális" munkavállalók, és heteroszexuális képet közvetítenek magukról, a valóságban azonban saját nemükhöz vonzódnak, csak éppen titkolják nemi hovatartozásukat. Erre a csoportra ugyanis a rejtőzködés a jellemző, sokukról egy átlagember meg sem mondaná, hogy a saját neméhez vonzódik - állapították meg korábban a "Munkahelyi esélyegyenlőség - Vállalati Felelősségvállalás Konferencia" kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Mocsonaki László, a Háttér Társaság a Melegekért ügyvivője portálunknak elmondta, kevés tapasztalatuk van a melegek munkapiaci helyzetéről, ugyanis többségük ma Magyarországon nemcsak a privát szférában (család, baráti kör), hanem a munka világában is rejtőzködik, hogy elkerülje a vélt vagy reális kiközösítést.
Számos munkakörben találkozni meleg dolgozóval (bolti eladó, pénztáros, divattervező, stylist, fodrász, közgazdász, politikus stb.) A meleg szervezet ügyvivője elárulta: az elmúlt másfél évtized tapasztalata alapján a fegyveres testületeknél, illetve a pedagógus pályán éltek/élnek meleg alkalmazottakkal kapcsolatban irracionális félelmek.
Rejtőzködés és kirekesztettség jellemzi a melegek munkaerő-piaci helyzetét
A szakemberek leszögezik: senkinek semmi köze ahhoz, ki mit csinál a magánéletében. - Ez téves hozzáállás - cáfol rá Takács Judit. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézet szociológus-kutatója szerint mindaddig, amíg egy csoportot hátrányosan megkülönböztetnek, nem lehet magánügy. A társadalom tagjainak többsége azonban nem kíván ezzel foglalkozni, és mivel nincsen külső, szembetűnő jele, így titkolható. Ha a másság bevállalása elbocsátással, kiközösítéssel jár, miért vallanák be? - teszi fel a költői kérdést a szociológus-kutató.
Tartalmi partnerünk a HR portál. A cikk teljes szövegét itt olvashatja.
