2007-ben hárommillió diák iratkozott be külföldi felsőoktatási intézménybe, közülük 2,5 millióan valamely OECD-ország egyetemén vagy főiskoláján kezdték meg tanulmányaikat. Ez tavalyhoz képest világviszonylatban 3,3 százalékos, az OECD-tagállamok körében pedig 3,4 százalékos növekedést jelent – derül ki egy friss OECD tanulmányból, melyben többek között a külföldi felsőoktatásba bekapcsolódók szokásait, az egyetemisták mobilitását is vizsgálták.

Az Education at a Glance 2009 tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy 2000 óta jelentősen, világviszonylatban is mintegy 59 százalékkal nőtt azok száma, akik külföldi felsőoktatási intézményben kezdték meg tanulmányaikat. A külföldön beiratkozó diákok számának pontos meghatározáshoz bevezették az 'international student' (nemzetközi diák) elnevezést, hogy érzékeltessék, azok a diákok, aki bevándorló szüleikkel érkeznek egy idegen országba (foreign student), és itt felvételt nyernek az adott ország oktatási intézményébe, nem vehetők egy kalap alá azokkal, akik cserediákként vagy ösztöndíjasként utaznak külföldre, ők ugyanis határokat szelnek át azzal a céllal, hogy egy másik országban tanulhassanak.

A külföldön beiratkozott diákok száma 2000 óta megduplázódott az OECD-országok közül Ausztráliában, Csehországban, Görögországban, Írországban, Koreában, Hollandiában, Új-Zélandon, Lengyelországban, Spanyolországban. Mindössze 25 százalékkal több külföldről érkező diák választotta  az Amerikai Egyesült Államok, Belgium és Törökország egyetemeit, főiskoláit 2000 óta. Míg 1975-ben csak 800 ezer diák tanult külföldön, addig ez a szám 2007-re 3 millióra duzzadt. A növekedés különösen az elmúlt 12 évben volt jelentős, elsősorban a globális gazdasági, társadalmi és migrációs folyamatoknak köszönhetően. 

© Végel Dániel

2007-ben tíz külföldre készülő diákból öt a négy legnagyobb „befogadó” országba érkezett:  az Egyesült Államokba (a diákok 20 százaléka), az Egyesült Királyságba (12 százalék), Németországba (9 százalék) és Franciaországba (8 százalék). Sok diák választotta Ausztráliát (7 százalék), Kanadát (4 százalék), Japánt (4 százalék) és Új-Zélandot (2 százalék), valamint az OECD-csatlakozásra váró szovjet utódállamok valamelyikét (2 százalék). A diákok döntésében fontos szerepet játszik a választott ország nyelve.

Azok az országok, amelyek oktatási nyelve világnyelv, vagy széles körben elterjedt és beszélt – angol, francia, német - a legkedveltebb úticélok. Japán a kivétel, a külföldről érkező diákok 93 százaléka valamely ázsiai ország állampolgára. Az angol anyanyelvű országok dominanciája e téren azzal magyarázható, hogy a külföldről érkező diákok többsége hazájában már tanult angolul, és nyelvtudását (is) akarja tökéletesíteni egyetemi tanulmányai során. Olyanok is akadnak, akik azzal a céllal érkeznek, hogy alapvető nyelvtudás híján, a nulláról indulva elsajátítsák az adott ország nyelvét. Ezt az igényt a nívós felsőoktatást nyújtó országok többsége igyekszik kielégíteni: a nem angol anyanyelvű országok oktatási intézményei is kínálnak angol nyelvű képzést. Ez a trend a skandináv országokban - Finnországban, Svédországban és Dániában - különösen domináns. 

Angol nyelvű kurzusokat kínál számos felsőoktatási intézmény Csehországban, Szlovákiában Magyarországon, Franciaországban, Németországban, Izlandon, Japánban, Koreában, Norvégiában, Lengyelországban, Portugáliában, Svédországban, Törökországban. Néhány OECD-tagállamban egyáltalán nem indítanak angol nyelvű kurzusokat az egyetemeken, főiskolákon, így például Ausztriában, Brazíliában, Görögországban, Izraelben, Olaszországban Portugáliában vagy Mexikóban.