Milyen utat jártak be a szakszervezetek a mostani kollektív alku során? Mikor kezdődtek és honnan indultak a tárgyalások?
Nemes Gábor: A kollektív szerződés egészen a most megkötöttig határozott idejű volt, így 2009. december 31-ig volt hatályban. Már igen korán, körülbelül fél évvel előtte munkabizottságot hoztunk létre (amelyben a munkáltatói és a munkavállalói oldal képviselői is helyet kaptak) a szerződésben foglalt pontok megvitatására, egy új tervezet előkészítésére. November végére azonban még hátra voltak a legfontosabb és a legtöbb ellentétet jelentő pontok. Akkor már az is biztosnak tűnt, hogy a BKV-nál költségcsökkentést kíván végrehajtani a tulajdonos (és erre kötelezi a munkáltatót), s hogy megpróbálja majd megnyirbálni a szakszervezetek által elért szociális jellegű juttatásokat (mint pl. az önkéntes magánnyugdíjpénztár, az étkezési hozzájárulás, vagy az egészségpénztári támogatás).
Mi volt a kollektív tárgyalás kiindulópontja?
N. G.: A BKV-nál jelenlévő szakszervezetek az elmúlt több mint tíz évben pontról pontra vívták ki a dolgozók számára azokat a béren felüli juttatásokat, amelyeket nemhogy növelni, de visszavonni kívántak. A kiindulópontunk igen egyszerű volt, s ezt az elejétől hangsúlyoztuk is: nincsenek többletigényeink, csupán azt szeretnénk elérni, hogy ne legyen jövedelemcsökkentés. Vagyis, hogy adják meg az eddig elért bérszínvonalat a dolgozóknak.
Mikor fogalmazódott meg a sztrájk igénye?
N. G.: December 22-én a BKV vezérigazgatója lezárta a kollektívszerződés-tárgyalásokat. Ekkor patthelyzet állt elő, hiszen ha eredménytelenül zárulnak a kollektív tárgyalások, akkor az azt jelenti, hogy új kollektív megállapodás hiányában - véleményünk szerint - új munkaszerződést kell kötni. Ez a cég számára végeláthatatlan adminisztrációt és egyéni alkudozást jelentene minden egyes munkavállalójára nézve, ugyanakkor annak a lehetőségét is magában hordozza, hogy a dolgozók egyenként sokkal nagyobb eséllyel írnak alá rosszabb munka- és bérfeltételeket tartalmazó megállapodásokat is, ha a munkahelyük megtartásáról van szó. Így a munkavállalók sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhetnek. Ugyanakkor a Munka Törvénykönyve szerint tilos a sztrájk a kollektív szerződés hatálya alatt. Vagyis: mi ez ellen nem élhettünk a munkabeszüntetés eszközével addig, amíg az hatályát nem vesztette, vagyis 2010. január elsejéig.
Milyen volt a morális helyzet a BKV munkavállalói, a szakszervezeti tagok körében?
N. G.: A szakszervezetek és a tagok számára egy percig sem volt kérdés, hogy küzdeni fogunk a már elért eredmények, a korábbi bérek és juttatások megtartásáért. A dolgozók elvárták az érdekeik védelmét. És ehhez további ösztönzést jelentett a néhány hónappal korábban kirobbant botrány, hogy a BKV humánpolitikai igazgatója 96,4 milliós végkielégítéssel távozhatott a több mint 80 milliárd forint adósságot maga előtt görgető cégtől. Ezt annyira mély jogtalanságként élték meg a dolgozók, hogy morálisan nem is volt kérdés, ha sztrájkra kerül a sor, akkor kiállnak magukért.
Az interjú folytatásáért kattintson ide.
Tartalmi partnerünk a HR Portál.
-
