Itthon még mindig hátránnyal indulnak egy új állásért a kisgyermekes munkavállalók, noha Nyugat-Európához hasonlóan nálunk is egyre több kismamabarát munkahely van. De még mindig nem elég. A munkaadók hozzáállása az elmúlt években döntően nem változott a szülés után visszatérő nők megítélését illetően: a rugalmas munkaidő, a részmunkaidő vagy éppen a távmunka lehetősége a vállalatok többségénél fel sem merül alternatívaként. Nem véletlen, hogy a sikeres karriert befutó nők egy részénél, vagy éppen azoknál, akik kezdik kitaposni a saját útjukat – főként a reklámiparban, médiában és a kereskedelmi területen –, komoly dilemma a gyermekvállalás kérdése. Mikor jön el az idő, amikor megteheti (vagy meg akarja tenni), hogy néhány évet kihagy és csak a magánéletére koncentrál? Vállalja-e annak kockázatát, hogy hosszabb üresjárat után már nem tudja ott folytatni, ahol abbahagyta? Hogy egyáltalán felkészült-e az időszakra, ami a terhesség felismerésétől egészen a munkaerőpiacra való visszatérésig tart?

Korábbi cikkünkben, a gyes-menedzsment kapcsán már körbejártuk a kérdést, hogyan készülhetnek fel a kismamák karrierjük „jegelésére”. Ez az időszak voltaképpen négy szakaszból áll: a terhesség felismerésével kezdődik, a szülési, majd fizetés nélküli szabadsággal folytatódik, ezután következik a munkába való visszatérés megtervezése, végül pedig a visszailleszkedéssel zárul.

„Két gyereket szültem egymás után. Egyéves volt a fiam, amikor megérkezett a kislányom. Eleve így terveztük, mindig is két gyereket akartam, ám a dilemma, hogy vissza tudok-e menni a munkahelyemre, eldöntötte a kérdést: inkább hosszabb időt hagyok ki, mint hogy kétszer essek ki a körforgásból” – meséli a 34 éves Olga, aki egy reklámügynökségnél dolgozott szülés előtt. Mint mondja, nem gondolkodnak egy harmadik gyereken, három év kihagyás szeretné újra felépíteni a karrierjét. Főnöke – elmondása szerint – rugalmasan kezeli a helyzetet, de hogy valójában mi lesz, ha visszamegy a céghez, még nem tudja. „Addig is fel kell készülnöm, mentálisan és lelkileg” – teszi hozzá.

Dripnet

Vivian Steir Rabin és Carol Fishman Cohen, két gyakorló édesanya pontosan ezt a témát dolgozta fel Vissza a munkahelyre (Back on the Career Track: A Guide for Stay-at-Home Moms Who Want to Return to Work) című könyvében, amelyben hét lépésre vezetik vissza a sikeres visszatérést. Véleményük szerint az első és legfontosabb lépés, hogy a nő tudatosítsa magában, mit is akar valójában, lelkileg készen áll-e arra, hogy elszakadjon gyermekétől. Itthon a legtöbb nő nem engedheti meg magának, hogy éveket töltsön otthon főállású anyaként, mert a család megélhetéséhez szükség van a keresetére, így a feladat inkább az, hogy a kismama ténylegesen felkészüljön – lelkileg és szellemileg – a visszatérésre, amikor eljön az ideje.

Cohenék szerint a következő lépés, hogy a nő tudatában legyen annak, milyen segítséget, támogatást kap a párjától, családjától, ha úgy dönt, visszatér munkahelyére (vagy éppen otthon marad még egy darabig). Lesz-e, aki elmegy a gyerekért a bölcsődébe/óvodába, ha neki netán túlóráznia kell, és ha a csemete hirtelen megbetegszik, akad-e mozgósítható rokon, aki gondjaiba veszi a kicsit, amíg ő el tud szabadulni.

A harmadik mozzanat – amelyre a továbbiak is épülnek – a szerzők szerint a nő önbizalmának erősítse, milyest biztossá válik, hogy újra munkába kell állnia. Mivel az éveket otthon töltő édesanyák hajlamosak arra, hogy egy idő után megroppanjon önbizalmuk, mondván, kiestek a ritmusból és biztos vannak, akik náluk jobban teljesítenek, Cohen azt tanácsolja, kérjék a barátok, családtagok segítségét a felkészüléshez. Az is fontos, hogy a nő tisztázza magában, mire képes, és felfrissítse, fejlessze tudását – vagyis újra „piacképes állapotba” hozza magát –, hogy fel tudja venni a versenyt a friss, ambíciózus munkaerővel. Egy tanfolyam vagy szakmai továbbképzés, a megfelelő szakkönyvek átböngészése jó felkészülési alap lehet. Emellett a netes barangolás is fontos, hogy az újra csatasorba álló édesanya naprakész legyen a munkaerő-piaci változásokat illetően.

A szerzők szerint elengedhetetlen, hogy az anya időben felkészítse gyermekét arra, hogy nem fogja minden idejét vele tölteni. (Kérdés, hogy egy egy-két éves gyereknél hogyan csapódik le mindez.) A legutolsó momentum a visszatéréshez köthető: a szerzők – gyakorló anyaként – azt tanácsolják, hogy ha a kisgyermekes édesanya nem tud viszailleszkedni vagy új munkahelyén nem érzi jól magát, azonnal váltson. A gyakorlatban persze ez nehezen kivitelezhető, hiszen senki sem adja föl a biztos állását, ha kisgyermeke van pusztán azért, mert nem jön ki a főnökével vagy unja a munkáját.