A jól szituált brit harmincasok életük legboldogtalanabb szakaszaként élik meg jelenlegi élethelyzetüket, amelyet több forrásból eredő feszültségek és megromlott munkahelyi, valamint családi kapcsolatok jellemeznek - derül ki a brit Relate tanácsadó cég kutatásából, amely szerint a krízist az emberek többé már nem a negyvenes-ötvenes éveik közepén, a nyugdíj közeledtével tapasztalják meg, hanem harmincas éveik elején. Milyen következményei lehetnek ennek az állapotnak?

Ha a vezető nem ismeri fel időben a krízis jeleit, előfordulhat, hogy a munkatárs teljesítménye érzékelhetően romlani kezd, ami tovább növeli a lelki megterhelést. A dolgozó elkedvetlenedik, egyre kevésbé érzi magát a vállalat megbecsült tagjának, s ez gyakran konfliktust szül. Végső esetben a vállalattól való elidegenedés olyan mértékű lehet, hogy az a munkatárs, akitől a legtöbbet remélt a cégvezető, akinek képzésébe százezreket fektetett, inkább elhagyja a céget, mielőtt még kiaknázhatná képességei és tudása legjavát, vagy teljesítménye romlik oly mértékben, hogy a cég kényszerül megválni tőle. Mit tehet ilyenkor egy jó HR-es vagy egy vezető? Természetesen megpróbálja feltárni és megszüntetni a krízist kiváltó okokat. Ilyenkor "vetik be" a stresszmenedzsmentet, az autogén tréninget, a masszázst, az életvezetési coachingot, amelyek kiválóan alkalmasak a tüneti kezelésre. Csakhogy, amint a brit kutatás is utalt rá, a probléma nem egyedi, nem csak egy-egy munkatársat érint. A cikk folytatását itt olvashatja.

Tartalmi partnerünk a HR Portal.