A pletykáról - vagyis az egyik legősibb kommunikációs eszközről - Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, pletykakutató beszélt.

- A pletyka a kommunikáció végtelen számban és formában konvertálható útja. Egy faluban az élet szerves része a pletykálkodás. Mennyiben más ehhez képest a vállalati, szervezeten belüli pletyka?

Szvetelszky Zsuzsanna: Bár ma már többezres méretű cégek vannak, amelyek lélekszámban egy kisebb városnak felelnek meg, mégsem ugyanúgy folyik a pletyka. A faluban megvoltak azok a természetes környezeti elemek, amelyek segítették a pletyka útját. Az árokparton, a kocsmában, a templom előtt könnyen szóba lehetett állni bárkivel és széles témakörből meríthettek az emberek. A faluban szervesen alakult a közösség, sokszínű szövetből szőtték a társadalmat. Lehetett a magánéletről, a pénzről, a termésről, de a devianciákról is pletykálni. Ehhez képest a munkahely egy homogén és mesterséges keretet ad a pletykálásnak. Nagyjából ugyanolyan érdeklődésű, hasonló kvalitású dolgozókat zár össze a vállalat, egy cél, a nyereség termelése érdekében. A deviancia, vagy a szexualitás persze érdekes, de jóval kevesebb a közös kiindulópont a pletykára, mint egy 100 évvel ezelőtti faluban.

- Meg lehet különböztetni kívülállóként a pletykálkodást a munkavégzéstől?

Sz. Zs.: Más a testtartása a pletykálóknak. Ők egy kicsit közelebb hajolnak egymáshoz és előre is dőlnek, míg a normál beszélgetés közben kimértebb a testtartás. Azonban van úgy, hogy valaki a pletykálás közben is munkát végez. A sok, informális beszédtartam előre is viheti a másikat, eredményesebbé teheti a munkáját. Ha a termelésben dolgozók egymás közt arról pletykálnak, melyik fogással, vagy eszközzel lehet magasabb termékszámot előállítani- a szabványhoz képest-, akkor az a pletyka erősíti a munkát.

A témáről bővebben a HR Portalon olvashat.