Felesleges kiszögellésektől mentes, kártyapakli méretű fehér doboz, elülső oldalán nagy tárcsával – mi az? Igen, valóban az Apple zenelejátszója, az iPod a megfejtés. Legalábbis az egyik. A leírás tökéletesen illik ugyanis a Braun 1958-ban bemutatott T3-as zsebrádiójára is, amely a modern zenehallgatóhoz hasonlóan tenyérbe simult, elülső nagy forgó gombjával pedig végtelenül egyértelművé és könnyűvé tette az állomások közötti szörfözést.

A Brauntól merítés nem a véletlen műve volt, és nem is egyszeri alkalom: az Apple-nél sohasem cáfolták, hogy a német cég hatvanas-hetvenes évekbeli, minimalista stílusban született termékei – egészen pontosan Dieter Ramsnak, a Braun német vezető mérnökének egyszerűségre és funkcionalitásra épülő munkássága – inspirálóan hatottak. A jó dizájn lényege, hogy „olyan kevés, amennyire csak lehet“ – mutatott rá Rams a nyolcvanas években kiadott dizájn-tízparancsolatában.

Emberközpontúság

„A használhatóság és az emberközpontúság manapság egyre nagyobb szerepet kap. Az Apple az első cégek között volt, amelyek nem a programjaik funkcióit kezdték bővíteni, hanem használatkönnyítő tulajdonságokat építettek készülékeikbe. Nem ők csináltak először tabletet, de ők csináltak először olyan természetesen működőt, amit a nagymamám is tud használni“ – világítja meg az Apple jelenlegi trenddiktáló pozíciójának hátterét Csire Géza, a magyar Maform stúdió egyik alapítója.

Csire a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett terméktervező szakon, majd PhD-tanulmányai idején átalakítható struktúrák kutatásába kezdett. Maformos alapítótársa, Molnár L. Péter szintén a BME-n szerezte első diplomáját, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (Mome) járműipari szakán végzett. Stúdiójukat 25 évesen, 2010-ben alapították, mivel egyetlen akkori magyar vállalkozás szellemiségével sem tudtak azonosulni. Kisebb tervezési munkákkal kezdték, majd egyik sikeres formatervezési megbízatásuk révén bekapcsolódtak a startup vállalkozások körébe. A tárgy- és formatervezésen túl mindig is mozgatta a fantáziájukat saját termékek fejlesztése és a járműtervezés is. Mára már elmondhatják, hogy e két további területen is megvetették a lábukat.

„A különbség a hatvanas-hetvenes évek minimalista dizájnja és a mai egyszerű formák között az, hogy a mai tárgyakban sokkal fontosabb az ember szerepe, miközben a minimalizmus sokkal távolságtartóbb volt. Napjainkban a hideg célszerűség közepette is fontos törekvés, hogy az emberek kötődjenek tárgyaikhoz. Mai tárgyaink apró életjeleket adnak: egy pislákoló led, egy dinamikus interfész mind-mind azt a hatást keltik, hogy tárgyaink bármikor életre kelhetnek“ – magyarázza Molnár L. Péter.

Egyértelmű funkciók

A „maformosok” másik inspirátora az a Ludwig Mies van der Rohe, aki a XX. század első felében felhőkarcolókat és bútorokat egyaránt tervezett.

„Bútorai általános jellemzője, hogy egyértelműen kiderül róluk: használati eszközökről van szó, funkcióik egyértelműek. Van der Rohe kortársainál és kollégáinál a laminálás, a csőhajlítás vagy az egybefüggő műanyag lap akkoriban újszerű technológiája tette lehetővé a székek egyszerűbb megjelenését“ – mondja Csire Géza, aki a saját ötleténél, az úgynevezett paq chairnél is ezt az örökséget vitte tovább.

„A fotel formája csak annak a következménye, hogy a lehető legegyszerűbben, egyetlen ágybetétmatracból van meghajtva egy cipzárral. Mégis modern és az egyszerűségére egyáltalán nem utaló formát eredményez, ami nagyon egyszerűen vendégággyá is nyitható.” Csire ezzel gyakorlatilag a Maform stúdió eddigi legnagyobb sikerét szállította – a széket manapság már 17 országban forgalmazzák.

Felkészül: az autóipar

Vannak olyan iparágak, amelyek egyelőre ellenállnak „a kevesebb több” csábításának, és ez a dizájn szempontjából az autóiparban meghatározó – hoz példát Molnár. Szerinte „a minimál irányába csak a Volkswagen indult el, bár ő elég határozottan”. A többiek egyelőre inkább vizuálisan bonyolult, már-már túlterhelt formákkal dolgoznak. „Én egyébként e területen is erős tisztulást várok, ahogy a hetvenes-nyolcvanas években is megtörtént”.

A Maform e területen is aktív. 2013-ban Molnár éppen egy műemléki környezetbe szánt városi midibusz tervezésével foglalatoskodott, amikor megkereste őt az Evopro csoport, amelyik éppen hasonló jármű fejlesztésén és gyártásán dolgozott. Az egymásra találás olyan jól sikerült, hogy hamar megszületett a kompozit karosszériájú, moduláris felépítésű, a hasonló kategóriájú versenytársakénál nagyobb befogadóképességű és könnyebb Modulo, amelynek próbajárataival Budapesten is találkozhatott már az utazóközönség.

Geri Ádám cikke a HVG Extra Business 2014/4-es számában jelent meg, a tartalom előállításában a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt. A fenti írás egy rövidített kivonat, amennyiben szeretné teljes egészében elolvasni az interjút, ezen a linken megrendelheti a lapszámot.