Cesar Hidalgo, az MIT Media Lab fizikusa innovatív térképein a különböző gazdaságok rejtett szerkezetét mutatja be. Térképei finom pókhálókhoz hasonlítanak, amelyek a különböző fajta termékcsoportokat és azok alcsoportjait kötik össze egymással. Segítségükkel különbséget tehetünk ama termékek között, amelyek elkészítése egymással szorosan összefüggő készségeket követel (ilyenek a kézitáskák és a cipők), illetve amelyek előállítása igencsak eltérő szakképzettséget igényel (például az órák és az orvosi műszerek). Ezek alapján úgy tűnik: a gazdasági sokféleség, a komplexitás és a jólét között erőteljes a korreláció – idézi Hidalgo kutatásának tanulságait Tim Harford az Alkotó rendetlenség című könyvben.

A változatosság és a fejlett ipari technológia kéz a kézben jár

Harford szerint szokatlan dolog, hogy egy ország, amely fejlett technológiával előállított termékeket exportál, mással ne is foglalkozzon. Az ilyen nemzetek rendszerint a jóval egyszerűbb javak széles választékával is jelen vannak a külföldi piacokon. Úgyszintén ritka eset, hogy egy ország sokféle egyszerű terméket állítson elő, ám kifinomultabb cikkeket ne gyártson. Ha pedig valamely ország csupán kisszámú terméket exportál, biztosra vehetjük, hogy ezek egyszerű, nem pedig összetett áruk lesznek.

Példának okáért az összetett gazdaságú Hollandia csaknem mindent exportál, amit Argentína. Hidalgo legfrissebb adatai szerint az argentin kivitel 94 százalékát képező cikkek megfelelőit – a finomított kőolajtól a motoralkatrészeken át a vágott virágig – Hollandiából is beszerezhetjük. Ám Hollandia számos egyéb terméket is exportál, amelyeket Argentína nem, többek között számítógépeket. És ezek a rendkívül sokszínű gazdaságok általában jómódúak is.

Kérészéletű speciális gazdaságok

Akadnak persze példák gazdag és specializált gazdaságokra – manapság a Közel-Kelet olajországai, a múltban pedig Uruguay és Argentína mezőgazdasági termelésen alapuló jóléti államai –, ám kevés ilyet lehet találni.

Hidalgo szerint ráadásul az efféle virágzás csak kérészéletű. Idővel a jómódú, ám specializált közösségek rendszerint teret veszítenek a diverzifikáltabb gazdaságokkal folytatott versenyben. A sokszínű gazdaságok – akárcsak a fajok sokféleségétől burjánzó német erdők – jóval rugalmasabbak.

A boldogulás útja?

A klasszikus közgazdaságtan a specializációra fekteti a hangsúlyt: a városoknak és országoknak azt tanácsolja, hogy szerezzenek különös jártasságot néhány termék előállításában, majd ezeket a termékeket cseréljék be minden egyébre, amire csak szükségük van. Az utóbbi évtizedekben azonban a közgazdászok kezdik megérteni, hogy ez az elmélet nem képes megragadni a lényeget.

„Aki mindenbe belekontárkodik, semmihez sem ért igazán” – intettek a specializációra annak érdekében, hogy a széles körű szaktudás iránti vágy ne korlátozza a saját lehetőségeinket. Még ha ez az egyénre igaz is, egy városra vagy országra semmiképpen.

"A sokrétű gazdaságok a legtöbb tevékenységüket igen nagy sikerrel végzik. Ez a boldogulás útja, és kiszámíthatatlan világunkban ez vezet a rugalmassághoz is"

 – hívja fel a figyelmet a gazdasági sokféleség fontosságára Harford.

A fenti cikk – amely az Alkotó rendetlenség című könyv egy részletének szerkesztett kivonata – a HVG Extra Business közreműködésével készült. 

Friss lapszámunkban olyan etikus befolyásolási módszereket mutatunk be, amelyekkel jobb hellyé tehetjük a világot, javíthatunk megítélésünkön vagy könnyebben eladhatjuk termékeinket. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel! Ha megtetszett az újság, fizessen elő egy évre, és Simon Sinek A jó vezetők esznek utoljára című könyvét adjuk az előfizetés mellé.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!