HVG Extra Business: Azért hozta létre a Wine Folly weboldalt, majd írta meg később a könyvet, mert elégedetlen volt azzal a tananyaggal, amivel sommelier-vé képezték ki?

Madeline Puckette: A Wine Folly eredetileg olyan online borklub lett volna, amelynek segítségével az emberek felfedezhetik a világ különböző borrégióit. Ehhez kapcsolódóan pedig bort szerettünk volna értékesíteni. Az első hónapban három rendelés futott be. Aztán infografikát készítettem arról, hogyan válasszunk bort, és ezt nyomtatott poszterként is kínáltuk. Erre már rengeteg megrendelés érkezett, amelyeket a lakásunkban dolgoztunk fel ketten a társammal, Justin Hammackkal. Arra gondoltam, ha ez a poszter így bejött, miért ne csinálhatnánk továbbiakat. Így indult ismeretterjesztő küldetésünk, amely során segítjük az embereket eligazodni a borok világában. Úgy tűnt, szívesebben olvassák a cikkeimet a borokról, minthogy vegyenek tőlünk egy-egy palackkal.

HVG Extra Business: Gondolta volna, hogy ekkora siker lesz a könyv is?

Madeline Puckette: Nagyon élveztem a könyv megírását, de azt hittem, alapvetően ezután is a digitális anyagainkra lesz igény, hiszen az internet korában élünk. Justin, bár nagyra tartotta az infografikáinkat, először hallani sem akart arról, hogy azokat nyomtatott formában is kiadjuk. Aztán mégis nekiálltunk a könyvnek, a vállalkozáshoz pedig megnyertük a Penguin Books kiadót. A siker neki is köszönhető: az eredeti angol nyelvű, nem túl drága, puha borítójú kiadás. A boros szakkönyvek többségével ellentétben nem kelti azt a félelmetes hatást, hogy itt valami nehezen emészthető, nagyon tudományos dologról lesz szó. A siker másik kulcsa, hogy a könyv abszolút a vizualitásra épít.

HVG Extra Business: Ezek szerint nem a mondanivaló forradalmi, hanem a csomagolás?

Madeline Puckette: A borok évezredek óta velünk vannak. Semmi újat nem mondok a könyvemben. Viszont ma nem az elmesélés, hanem a megmutatás idejét éljük. Amikor kijöttünk az első infografikánkkal 2012 táján, ez a műfaj még frissnek hatott, mára az ismeretközlés szerves részévé vált. A könyv nagy kihívása az volt, hogy bonyolult témákat fordítsunk le közérthető vizuális nyelvre. Az emberek csak felcsapják az őket érdeklő résznél, és rögtön megkapják a választ a kérdésükre.

HVG Extra Business: Miért erre van ma igény, és nem a szakkönyvekre?

Madeline Puckette: A fiatalok egészen máshogy tekintenek a borra. Őket nem érdekli, hogy valami tölgyfahordóban érlelődött, vagy hogy hány pontot szerzett egy teszten. Ők azért isznak meg egy rozét a parkban, mert az számukra élmény. Arra kíváncsiak, miért gondoljuk mi egy borról, hogy az jó, vagy hogy honnan származik, mi a története. Magyarország ebből a szempontból nagyon érdekes. Ott vannak a zempléni erdők, csodálatos tölgyfa alapanyag. Fantasztikus aromák születnek az ebből készült hordókban, vetekszenek a franciákkal. És a magyar hordó sokkal olcsóbb, emiatt ezek a borok megfizethetőbbek a fiataloknak. Ők pedig erre fogékonyak, ezzel lehet megszólítani őket. Vagy például, hogy a szulfitok rosszak-e a szervezet számára. A hagyományosabb felfogású szakértőktől erre a kérdésre talán sose kapnának választ, miközben mi egész fejezetet szentelünk a témának.

HVG Extra Business: Milyen szintet érhet el az, aki elolvassa a könyvet, és követi a Wine Folly weboldalt? Megtette az első lépést a borszakértővé válás felé, vagy csak nem érzi elveszettnek magát a szupermarketekben?

Madeline Puckette: Sokan odajöttek hozzám, akik a nemzetközi borakadémikusi diploma előtti kurzusokon vettek részt, és megköszönték, hogy megírtuk ezt a könyvet, mert hasznát vették a tanulás során. Természetesen a könyv önmagában kevés ahhoz, hogy bárki is profi képesítést szerezzen. Ez inkább borkalauz, amiből megtudhatjuk, merre induljunk el, ha jobban el akarunk mélyedni a témában.

HVG Extra Business: Mesélte, hogy egyszer együtt borozott egy sráccal, aki nem értett a borokhoz, de remekül beazonosította, hogy egyes borok után például összehúzó hatást érez a szájpadlásán. Azt azonban nem tudta, hogy ezt a csersavak, vagyis a tanninok okozzák. Kell-e egy átlagos borfogyasztónak tudnia, mi az a tannin?

Madeline Puckette: Sok ember úgy eszi az ételt, hogy nincs tisztában azzal, mi is van a tányérján. Azt valóban nem is kell tudni, mi van a hot-dogban. Egyszerű étel, szeretjük, ennyi elég. De akarunk-e egész életünkben hot dog szintű borokat inni, vagy többre vágyunk? Akarjuk-e tudni, hogy működik az ízlelésünk? Van véleményünk a képről, amit látunk, a hangokról, amiket hallunk. Miért ne legyen az ízekről is? Fontos, hogy akár a tannin szó ismerete nélkül, de megalapozott véleményt tudjunk kialakítani a borról, ki tudjuk választani a nekünk tetszőt. És szükség van egy közös nyelvre, hogy megoszthassuk egymással a tapasztalásokat, hogy tudjuk, mindannyian ugyanazt az összehúzó hatást érezzük-e a szánkban a tanninos borok után.

HVG Extra Business: Hogyan lehet a mostani fiatalokkal megszerettetni a bort?

Madeline Puckette: Az a csodálatos a fiatal generációban, hogy a világháló korában tudják, hová nyúljanak, ha tájékozódni akarnak. Nekünk az a feladatunk, hogy elérhetővé tegyük számukra az objektív és pontos információkat.

HVG Extra Business: És ha bort, bortípust kellene ajánlani, mi lenne az?

Madeline Puckette: Valószínűleg némi édességet tartalmazó, gyümölcsös borral próbálkoznék. Ezen keresztül meg lehet érteni a bor felépítését, a tannint, a savakat, a kesernyés ízeket, az alkoholt. Lehetne ez amerikai zinfandel, olasz primitivo, vagy valamilyen muskotály. Elég sok édes üdítőt iszunk, ahhoz vagyunk szokva, ezért sokan elsőre valami hasonló élményre, jól iható, kellemes borra vágynak. Persze máshogy működik ez Kínában, ahol jobban hozzá vannak szokva a keserű ízekhez. Nem csoda, hogy száraz vörösborból már ők a világon a legnagyobb importőrök.

HVG Extra Business: Mik lesznek a boros trendek 2018-ban? Mit fogunk inni idén?

Madeline Puckette: Úgy érzem, folytatódik az olcsóbb, alacsonyabb költséggel készített, reduktív borok térhódítása, vagyis azoké, amelyeket nem érlelnek hordóban. Tovább emelkedik a rozé borok ázsiója és nagy valószínűséggel a habzóboroké is. Az utóbbiak nagy előnye, hogy szinte mindenhez jól mennek. A borokat jobban ismerők a jövőben a különleges termőhelyekre fognak fókuszálni, ez felértékelhet bizonyos, eddig kevéssé ismert borvidékeket. És a felmelegedés miatt, ha nem is idén, de hosszabb távon olyan hűvösebb klímájú országok is felkerülnek a bortérképre, mint Lengyelország, Dánia vagy Kanada. Már Dániából is kóstoltam egész jó bort, a kanadai borászatok pedig eszméletlen ütemben fejlődnek.

HVG Extra Business: Hogy tetszenek önnek a magyar borok? Hogyan lehetne nagyobb nemzetközi sikerük?

Madeline Puckette: A magyar borok csodálatosak, sok szépet kóstoltam már. Az egyetlen akadálya a magyar borok sikerének a nyelv. Ha valakinek eszébe jutna például a kékfrankost Blaufränkisch vagy Lemberger néven forgalomba hozni, aratni tudna Amerikában a rozéval. Egyre többen keresik a ritkát, a különlegeset. Emiatt szerintem a furmint be fog robbanni a köztudatba. Magyarországnak az egyedülálló vulkanikus termőhelyeire kell fókuszálnia, azt kell megjelenítenie a borokban. A furmint és a juhfark erre tökéletesen alkalmas.

HVG Extra Business: A vulkanikus megjelölés végülis Tokajra is vonatkozik, viszont nem említette külön a tokaji aszút.

Madeline Puckette: A magyar kiadó erőfeszítésének hála, a magyar nyelvű kiadásban két oldal szól külön az aszúról. A tokaji aszú nagy értéke, hogy történelme van, a mai fogyasztók pedig szeretik a történeteket. Szeretnek arra gondolni, hogy olyan bort ihatnak, amit egykor a királyok ittak. Világviszonylatban viszont az a baj, hogy az édes borok csillaga leáldozott, továbbá a vörösborok népszerűbbek, mint a fehérek. Én imádom a fehérborokat, de amikor borújságírókkal, véleményvezérekkel beszélek, ők mindig a nagy vöröseket keresik. Ez egyébként jó lehetőség Villánynak.

A Wine Folly - A bor nagykönyve című könyvet megvásárolhatja 15% kedvezménnyel itt.