2007 januárjában a Föld egy ikonikus vállalkozója újdonságot jelentett be. Ez volt az iPhone, amely sokféleképpen befolyásolta a modern gazdaságot. Ott van először is a nyereségessége: a világon csak két-három olyan vállalat létezik, amelyik annyi profitot termelt, mint az Apple egyedül az iPhone-nal. Új termékkategóriát teremtett: az okostelefont. Aztán ott van az a tény, hogy az iPhone más piacokat is átalakított, például a szoftverekét, a zenei vagy a reklámpiacot.

De ha mélyebbre ásunk, még meglepőbb történetet találunk. Tisztelettel adózunk Steve Jobsnak és az Apple más vezető figuráinak, ám a történet legfontosabb szereplőiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Mitől iPhone az iPhone?

Részben köszönhető ez a menő dizájnnak, a felhasználói felületnek, mindannak a figyelemnek, amelyet a szoftverek és hardverek részleteire fordítottak. Az iPhone vonzó külseje mögött azonban ott van az okostelefonokat működtető számos fontos összetevő.

Egy olasz közgazdász, Mariana Mazzucato egyszer összeírta az okostelefonok 12 technológiai kulcselemét. Egy: kisméretű mikroprocesszorok. Kettő: memóriacsipek. Három: szilárdtestmeghajtók. Négy: folyadékkristályos kijelzők. Öt: lítiumalapú akkumulátorok. Eddig a hardverek.

Most következik a hálózat és a szoftverek. Hat: gyors Fourier-transzformációs algoritmusok. Ezek az okos matematikai számítások teszik lehetővé analóg jelek, például a hang, a látható fény és a rádióhullámok gyors átalakítását digitális jelekké, amelyeket a számítógép képes kezelni. Hét – talán ismerősen cseng – az internet. Nyolc: a HTTP és a HTML, azaz a nehezen használható internetet könnyen elérhető világhálóvá alakító nyelvek és protokollok. Kilenc: mobiltelefon-hálózat. Tíz: globális helymeghatározó rendszer, azaz GPS. Tizenegy: érintőképernyő. Tizenkettő: Siri, a hangvezérelt intelligens személyi asszisztens.

E technológiák mindegyike fontos tényezője az iPhone és más okostelefonok tényleges működésének. Amikor Mariana Mazzucato összeállította a listát, és összefoglalta a technológiák történetét, talált valami igazán meglepőt. Az iPhone történetének főszereplője nem Steve Jobs. Hanem Uncle Sam: a felsorolt 12 alapvető technikai újítás mindegyikét jelentős mértékben támogatta ugyanis az amerikai állam.

Néhányat jól ismerünk. Sokan tudják például, hogy a világháló Tim Berners-Leenek köszönheti létét. Berners-Lee az európai kormányok által támogatott genfi részecskefizikai kutatóintézet, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) szoftverfejlesztő mérnöke volt. Maga az internet ARPANET-ként indult: az 1960-as évek elején az amerikai védelmi minisztérium támogatta a számítógépek újfajta hálózatát. A GPS tisztán katonai fejlesztésű technológia. A hidegháború idején alkották meg, és csak az 1980-as években vált lehetővé a polgári használata.

Más példák nem ilyen híresek, pedig nem kevésbé fontosak

A gyors Fourier-transzformáció algoritmuscsalád, amely lehetővé tette, hogy a telefon, a televízió és a gramofon analóg jeleinek világából átlépjünk a számítógépek digitalizált világába. Az egyik legelterjedtebb ilyen algoritmust John Tukey amerikai matematikus elméje megvilágosodásának köszönhetjük. Hogy min is dolgozott akkoriban Tukey? Hát persze: egy katonai alkalmazáson. Nevezetesen Kennedy elnök tudományos tanácsadó bizottságában arra próbált rájönni, miként lehetne kideríteni, mikor tesztel nukleáris fegyvereket a Szovjetunió.

Érintőképernyő nélkül az okostelefon nem volna az, ami. Feltalálója egy mérnök, E. A. Johnson, aki kezdetben a régies hangzású brit állami ügynökségnél, a Royal Radar Establishmentnél kutatott. A munkát a CERN-nél tökéletesítette. Igen, már megint…

Végül a multi-touch technológián az amerikai Delaware-i Egyetem kutatói kerestek sokat, Wayne Westerman és John Elias, akik cégüket magának az Apple-nek adták el. Még a legutolsó fázisban is szerepet játszott a kormányzat: Wayne Westerman kutatói ösztöndíját a tudományos kutatásokat támogató amerikai szövetségi szervezet, az Országos Tudományos Alapítvány (National Science Foundation) és a CIA közösen finanszírozta.

Ott van azután a Siri. A 2000-es években, hét évvel az első iPhone megjelenése előtt az amerikai Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA) megbízta a Stanford kutatóintézetét egy proto-Siri kifejlesztésével. A virtuális irodai asszisztens a katonai személyzet munkáját segítette volna. Húsz egyetem vett részt a projektben, keményen dolgoztak a hangvezérelt virtuális titkár működéséhez szükséges különféle technológiák megalkotásán. 2007-ben vált piaci startuppá a kutatás, Siri Incorporated néven, és csak 2010-ben lépett be a történetbe az Apple, hogy az eredményt nem nyilvános összegért megszerezze.

A meghajtókról, a lítiumion-akkumulátorról, a folyadékkristályos kijelzőről és magukról a félvezetőkről is hasonló történeteket lehetne elmesélni. Minden esetben a tudomány nagyszerűsége és sok magánvállalkozás játszotta a főszerepet. Ám rengeteg pénzt fektettek e kutatási problémákba az állami szervezetek is: legtöbbször az amerikai kormányzati szervek vagy például a hadsereg.

Persze, nem az amerikai hadsereg alkotta meg az iPhone-t. Nem a CERN hozta létre a Facebookot vagy a Google-t. A ma széles körben elterjedt technológiákat a magánszektor tökéletesítette és dobta piacra. De állami finanszírozás és állami kockázatvállalás tette mindezt lehetővé.

A fenti cikk Tim Harford A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés című könyvének szerkesztett részlete.

Hogyan változtatta meg a fogamzásgátló tabletta a jogász szakmát? Miként tette tönkre a vonalkód a családi kisboltokat? Miért növelte az egyenlőtlenséget a gramofon? Hogyan formálta át Amerikát a szöges drót? Tim Harford közgazdasági újságíró könyvében rejtett összefüggéseket leplez le, amikor a rováspálcától a vonalkódig, a betontól az ékírásig 50 izgalmas találmányt mutat be. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.