Az Alkotmánybíróság újólag leszögezte, hogy önmagában sem az ingatlanadó (hisz az építményadó formájában már két évtizede létezik), sem annak forgalmi értéken alapuló meghatározása nem alkotmányellenes - mutat rá  Hegedüs Sándor, az RSM DTM Hungary adópartnere.

Lehet-e értékalapú ingatlanadó-törvényt alkotmányos keretek között megalkotni?

A határozat figyelmes olvasása alapján két megoldást is elfogadhatónak tart a testület:
a.) számított értéken alapuló adóalap-meghatározás, mely ellen jogorvoslatnak van helye, vagy
b.) a jelenlegi visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabását követő forgalmiérték-meghatározás, ahol az illeték alapjának meghatározása az adóalany bejelentésén alapul.

A fentieken túl azonban olyan érdemi iránymutatást nem tartalmaz az Alkotmánybíróság határozata, ami a későbbi jogalkotás folyamán felhasználható lenne. Mindenképpen sok haszonnal járt volna, ha a bírák – gyakorlatukkal ellentétben – a többi, a lakóingatlanok adóztatása tárgyában készült beadvány tárgyában is megnyilatkoztak volna, hiszen ezáltal a továbbiakban újabb zsákutcák kikerülésére nyílt volna lehetőség.

Az Alkotmánybíróság határozata – Torma Levente, a DLA Piper nemzetközi jogi iroda adószakértője szerint –arra enged következtetni, hogy szeretné a vagyonadót, de egy kissé másként. Általánosságban az önadózás módszere sem vitatott. A határozat szerint azonban ez a technika jogbizonytalanságot eredményez a vagyonadó esetében, ezért indokolt a kivetéses adóztatás bevezetése a jelenlegi önadózás helyett.

Talán a gyors döntéshozatal volt az oka annak, hogy nincs más országok szabályozását vizsgáló, részletes  összehasonlító elemzés a döntés indokolásában. Ez azért meglepő egy kissé, mert az ingatlanadó alapjának meghatározása nemcsak a magyar szabályozás szerint bonyolult, hanem szinte minden ingatlanadót alkalmazó országban az egyik kulcsprobléma. Az összehasonlító elemzés sokat segíthetett volna a szabályozástechnikai problémák megértésében.
 
Remélni tudja csak a szakértő, a döntés következménye nem az lesz, hogy Magyarországon megszűnik a vagyon alapú adóztatás lehetősége. A vagyonadó alkalmazása ilyen vagy olyan formában kétségkívül indokolt, véli, hiszen nehéz lenne más olyan adónemet találni, ahol az arányos közteherviselés elve jobban érvényesülhetne. Érdemes azonban még egyszer átgondolni azt, hogy vajon ez az adóbevétel a központi költségvetést, vagy az önkormányzatok büdzséjét gyarapítsa-e.  Az AB logikáját követve, amely szerint az adóalap kockázata nem terhelheti az adózót, megkérdőjelezhető a 2010-ben bevezetett elvárt adó alkotmányossága is.

Mindkét szakértő kiemelte, hogy a határozat nem vitatja a vagyonadó létjogosultságát, és kifejezetten említi, hogy már régóta létezik a vagyon alapú adóztatás lehetősége Magyarországon. A világ számos országában bevezették az ingatlanadót, ám tárgyát illetően, illetve az adó alapjának tekintetében számos megoldás ismert. A jogalkotó számára a későbbiekben mindenképpen megfontolás tárgyát kell képeznie, hogy a gazdaság versenyképességének fokozása érdekében az élőmunkára rakódó adó- és járulékterhek további csökkentése elkerülhetetlen. Ennek forrása pedig bevételi oldalon jellemzően kettő lehet: vagy a forgalmi típusú adók növelése, vagy a különböző vagyontárgyak megadóztatása. Tekintettel arra, hogy Magyarország már most az EU-direktíva által elfogadott legmagasabb általános adókulcsot alkalmazza az általános forgalmi adót illetően, itt viszonylag csekély a mozgástér. Ennek alapján egy adóátcsoportosítás során egyetlen jelentős tartalékként az ingatlanok megadóztatása marad.