Október elején több lapban is a rezsiharc áldozataként emlékeztek meg az önkormányzati tulajdonú Pevik Kft.-ről, amely 22 hevesi településen mondta fel a szolgáltatást. A szemétszállító cég nem tudott a „rezsicsökkentett” árakon szolgáltatni, és működési hitelre volt szüksége. A cég már csak 350 forintot számolhatott fel egy kukaürítésért, miközben az 430-ba kerül neki.

A rezsicsökkentés nem az egyetlen probléma, amivel a szemétszállítóknak szembe kell nézniük, helyzetüket súlyosbítja, hogy az állam nemcsak az áraikat szorítja le, hanem hulladéklerakási járulék címszóval idéntől újabb pénzeket szed be tőlük. Megnéztük, mit is jelent ez a pluszteher.

A kárhoz képest nem drága

Jövőre a költségvetés 13 milliárd forint bevételt vár a 2013 elején bevezetett hulladéklerakási járulékok befizetése után, és tekintve, hogy a kormány idén háromezer, jövőre hatezer, 2016-ra pedig már 12 ezer forintot kér egy-egy tonna települési vagy építési-bontási hulladék lerakásáért, ez az összeg nem is tűnik lehetetlennek. "13 milliárd forint nem olyan sok pénz, simán bejöhet, mivel az fizet, aki lerakja, ezt nem olyan bonyolult beszedni, nagy biztonsággal lehet rá számítani a költségvetésben" – mondta Kerekes Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, a Kaposvári Egyetem Gazdálkodástudományi doktori iskolájának vezetője.

Túry Gergely

Kerekes elmondta azt is, hogy ha pusztán környezetvédelmi szempontból tekintünk a díjra, úgy annak összege akár még alacsonynak is tekinthető. Ahhoz képest mindenképpen, hogy mekkora környezeti kárt okoznak a hulladékok. Ha tehát sikerülne a járulék segítségével meggátolni a nagyobb mértékű szemétlerakást, azzal gyerekeink, vagy unokáink mindenképpen nyertek.

“Környezeti hatásossága kicsi”

A rendszer azonban jelenleg nem úgy működik, ahogy kellene. Kerekes szerint egy olyan járulék, amely a költségvetést gazdagítja, nem feltétlenül éri el a célját, hiszen a nagyobb összegek befizetése arról árulkodik, hogy a szemét mennyisége maradt a régi. "Nem véletlen, hogy a környezetvédelmi adókat rendszerint olyan termékekre, például üzemanyagokra vetik ki, amelyek iránt az áremelés hatására sem csökken a kereslet. Az ilyen tevékenységekre kivetett adók környezeti hatásossága kicsi, de az adó biztosan befolyik az államkasszába, és újra lehet osztani."

Hosszú távú jótékony hatása még ennek ellenére is lehetne. A szemetelők idővel rászokhatnának az anyagilag kedvezőbb újrahasznosításra, már amennyiben tényleg a szemetelők lennének azok, akik a pluszösszeget megfizetnék. „Azzal a szakma egésze egyetért, hogy a lerakási járulék jó eszköz arra, hogy csökkentsük a lerakókba kerülő hulladék mennyiségét. Hozzá kell azonban tenni: mind az EU hulladék-keretirányelve, mind a hulladéktörvény az alapelvek között rögzíti, hogy aki hulladékot termel, annak a hulladékkal kapcsolatos minden költséget viselnie kell. Ez azt jelenti, hogy a járulék beépül az árakba, megemeli a lerakás és ártalmatlanítás árát, és az alternatív technológiák elkezdenek versenyképessé válni. Így vezette be Ausztria, Csehország vagy Dánia, hiszen az egésznek az a lényege, hogy drágább legyen a lerakás, az adókat pedig az állam elvonja, és visszaforgassa újabb technológiák finanszírozására” – mondta Németh István, az egyik vezető hulladékgazdálkodási vállalat, az .A.S.A. Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, aki egyedüliként vállalta, hogy nevét is adja válaszaihoz. Volt olyan cégvezető, aki egyszerűen azzal hárította el a beszélgetést, hogy nem szeretne bajba kerülni.

A rezsiharc ollója

Az igazi nehézség azzal jelentkezik, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás teljes egészében a hulladék szállításával és kezelésével foglalkozó cégekkel fizettetné meg ezt a pluszterhet. "A rezsicsökkentés és a hulladéklerakási járulék együtt olyan satuba fogta a szakmát, amely nagyon sok céget összeroppanthat. Vagy veszteséges lesz, vagy, ha teheti, kivonul a szektorból. A rezsicsökkentés arról szól, hogy mérsékelni kell a díjakat, de ezt a többség csak akkor éli túl, ha a háttérben az állam más adóbevételekből majd kipótolja a veszteségeket" – mondta Németh.

Túry Gergely

Egyes piaci szereplők szerint a kormány a hulladékszektor jelenlegi helyzetéből olyan hosszú távú elképzelést rajzolt fel magának, melynek végpontján a közszolgáltatások állami kézbe kerülnek. Államilag szabályozott árak lennének, a magántőkét pedig, amennyire lehet, ebből kiszorítanák. A hulladéktörvényben is szerepel, hogy 2014. január 1-től csak nonprofit szolgáltatók szállíthatják el a hulladékot. Nonprofitként viszont aligha fognak találni olyan piaci szereplőket, akik pénzt fektetnének be a hulladékszektorba.

Cégvezetők becslése szerint az idén januárban bevezetett hulladéklerakási járulék és a rezsicsökkentés a vállalatoknak együtt akár harmincszázalékos fedezetromlást is jelenthet, miközben iparági forrásaink szerint a korábbi években is csupán 2-3 százalék körül mozgott a cégek profitja. „Ebből elég nehezen tud az ember levágni harminc százalékot” – mondja egyik forrásunk. A lakossági közszolgáltatást emellett külön nehezítette, hogy a cégeknek egyenként kellett számlázniuk az összes háztartásnak, és a lakosok öt-tíz százaléka nem fizetett. Ez olyan veszteség volt, amit úgyszintén a szolgáltatónak kellett valahogy kigazdálkodnia, míg sok más országban a szemétdíjat az önkormányzat szedi be adók formájában, a cégek pedig az önkormányzatnak számláznak.

Nincs más választás, mint kivonulni

„Az .A.S.A. Magyarország idén négyszázmillió forintot fog befizetni járulékok formájában, és ezt nem tudja érvényesíteni az áraiban, mert nem tudja áthárítani a fogyasztóra. Ez teljesen ellentétes az EU-irányelvvel” – mondja Németh. "Akikkel én beszéltem, mindenkinél átfordult a szolgáltatás veszteségessé. A magáncégeknek nincs más választásuk, mint kivonulni a lakossági szolgáltatásból. Közszolgáltatóként ebben az évben mi is befejezzük az összes lakossági hulladékszolgáltatásunkat."

Bár egyes cégek még abban reménykednek, hogy az önkormányzat esetleg fizet majd nekik kompenzációt az elmaradó haszon után, ez keveseknek jöhet össze. A vállalkozások jórésze számára az egyetlen remény, ha valóra válik Kerekes – amúgy pesszimistának szánt – jóslata, miszerint a járulék könnyen a korábbi szabályozások sorsára juthat. "A legtöbb eddigi környezetvédelmi céllal bevezetett gazdasági szabályozó eszköz, a termékdíj például, pár év után meghalt, mert szétlobbizták a termelő vállalatok" – mondta a professzor.