A KSH adatai szerint hosszú idő után először csillan fel az esély, hogy 300 ezer alá menjen a munkanélküliek száma, amely a május-júliusi három hónapos időszakban 6,8 százalékon állt (306 ezer fő), az egy évvel ezelőtti 8-hoz képest. Nem téved, aki az igen imponáló szám mögött a közmunkaprogramot sejti, sőt, a Portfolio szerint, ha a munkanélküliekhez hozzászámoljuk a közmunkásokat, akkor körülbelül 500 ezer főt kapunk, ami gyakorlatilag megegyezik az egy évvel ezelőtti adattal. (Sőt, 2009 óta 500 és 600 ezer között mozog a munkanélküliek és a közmunkások összesített létszáma.)

Mi a gond a közmunkaprogrammal? Amellett, hogy a program működtetése elég jelentős adófizetői pénzt emészt fel, a nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján a programból a munkapiacra való visszatérők aránya elég visszafogott.

Azonban a foglalkoztatottak száma még közmunkások nélkül is emelkedik, mert a munkapiacon egyre többen jelennek meg munkát keresve, a kedvező konjunktúra hatására pedig ennek jó része talál is munkát. Az aktivitási ráta emelkedésének oka elsősorban az évek óta szigorodó szigorúbb kilépési szabályokban keresendő, az idéntől pedig effektívvé vált a nyugdíjkorhatár-emelés is, ami a következő 10 évben csak hétévnyi korosztályt enged majd ki a munkapiacról.

Tehát a foglalkoztatás lényegében folyamatosan bővül, ugyanakkor ennek mértéke nem akkora, hogy a munkanélküliek és közmunkások állománya csökkenni tudjon, ráadásul a képet tovább árnyalja, hogy a KSH a mintavételes statisztikában foglalkoztatottként regisztrálja a külföldön dolgozókat, akiknek száma az utóbbi években megnőtt.