Ilyen kávézóból nincs több Budapesten
Lett egy kávézó Budapesten, ahol szinte semmi sem olyan, mint a többiben, mégis minden nagyon rendben van, a kávé finom, a süti omlós, a kiszolgálás gyors és pontos. A nyitás után két nappal már telt házzal mentek, pedig messze vannak a bulinegyedtől, és a kollégák többsége nemhogy a vendéglátásban nem dolgozott még, de sehol sem. Budapest első olyan kávézójában jártunk, ahol szinte csak fogyatékos emberek dolgoznak. Ők szolgálnak fel, ők készítik a sütiket, ők főzik a kávét. És ők örülnek a legjobban, ők a legelégedettebbek.
“Nagyon finom a kávé, a tejhab pedig egészen kiváló, minden tök rendben van” – mondja az orvostanhallgató Zita a pesti (majdnem) belváros legújabb kávéházában. Oké, de mi ebben az érdekes, hiszen egy pár napja megnyitott caféban – legalább a bevezető hetekben – az a legkevesebb, hogy jó legyen a kávé, nemde? Ebben az az érdekes, hogy a nyolcadik kerületi Nem Adom Fel kávézóban önmagában óriási truváj az, hogy “minden tök rendben van”, mert ebben az egységben csaknem kizárólag valamilyen fogyatékkal élő ember dolgozik – Budapesten ez az első ilyen kávézó. A felszolgálóktól kezdve a konyhai dolgozókig mindenki megváltozott munkaképességű, hallás-, látás-, mozgássérültek és autisták, Down-szindrómások is dolgoznak a kávézóban. Egyedül a kasszánál állnak – egyelőre – nem fogyatékkal élők.
Videóval jártunk a kávézóban, egy kis ízelítő alább, a teljes videó pedig ebben a cikkünkben nézhető meg.
Olyannyira rendben van minden, hogy a január 27-i, múlt szerdai nyitás óta szinte telt házzal üzemelnek, az első pénteken “110-nél is többen voltak, na, az azért nem volt egyszerű”. Ottjártunkkor is nehezen találtunk asztalt, a felszolgálók azonban – akik már bejárati lépcső alján “felveszik” a vendéget – pillanatok alatt kerítettek egyet. Alig telepedtünk le, már meg is kaptuk a számunkat, amivel azonosítják a felszolgálók, hogy a pultból mit melyik asztalhoz kell vinni. Rendelni ugyanis csak a pultnál lehet, és az ügyes trükkel biztosítják, hogy minden kávé és süti oda érkezzen, ahol megrendelték.
Van még csavar a történetben: nem is kávézónak indult a hely. A Nem Adom Fel Alapítvány fogyatékkal élőknek, sérülteknek, hátrányos helyzetben levőknek igyekszik segíteni, például abban, hogy önmagukban bízzanak, a társadalom jövőjéért tegyenek, no meg abban is, hogy munkához jussanak. Egyszerűen csak “egyre nehezebb volt helyet találni a stábüléseknek, persze befogadott minket időnként ez vagy az a civil szervezet, de nagyon kellett volna egy integrált közösségi tér” – magyarázza Csorba Nóra, a Nem adom Fel Alapítvány mentora, akinek titulusa projektfelelős, de a kávézó egyik mindenes vezetője –, hogy mint sok, egészen nagyszerű kezdeményezést, ezt is alapvetően a kényszer szülte.
| Alapítvány és szövetkezet, Fröccsterasz és Costa Cafe |
Igazi csapatmunka a kávézó, a helyet a Nem Adom Fel Alapítvány vásárolta. A felújítás költségeire az NRSZH munkahelyteremtő pályázata segítségével nyílt lehetőségük. A három éve alapított Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet a TÁMOP 2.4.3 „Kézbe vesszük a sorsunkat” pályázati program támogatásával, 41 millió forint uniós és magyar kormányzati pályázati pénz felhasználásával felszerelte, beindította és üzemelteti a kávézót. A teljes megvásárolt tér valamivel kevesebb, mint felét foglalja el a kávézó, a fennmaradó helyre költöznek – a tervek szerint másfél-két hónap múlva – az alapítvány és a szövetkezet jelenleg a városban szétszórt irodái. A projekthez nagyon sok szakmai tapasztalatot kaptak külső emberektől, ami Nóra szerint egyáltalán nem megszokott manapság. A program fő szakmai mentora a Costa Café, amelynek egyik vezetője, Unyi Bálint szinte napi rendszerességgel segített az előkészületek során, és ő tanította a fiatalokat igazán jó kávét főzni. Sokat konzultáltak az ugyancsak sérültséggel élőkkel működő szekszárdi Ízlelő vendéglő munkatársaival, és sokat segített a Fröccsterasz. Más vendéglátóipari kollégák az összes üzlethez kapcsolódó egyéb tevékenységekben működtek közre, recepteket, apró adminisztratív fogásokat árultak el, milyen papíroknak kell mindig kéznél lenni. Emellett a castingokon kiválasztott leendő munkatársak képzési anyagának – amit Nóra, Tunyogi Szilvia és a felszolgálók mentora, Kosztka Attila állított össze – kidolgozásában is sokat segítettek. |
“Egy erősen felújítandó pincehelyiségből született meg a csoda”
Olyan helyet kerestek, ahol az elfogadás, a szeretet működik, a kirekesztés meg nem, és hamar kiderült, hogy ennek a legkönnyebben járható útja az, ha csinálnak maguknak. Közepesen hosszas keresgélés után bukkantak rá a nyolcadik kerületi Baross utca mentén egy félszuterén térre, ami azonban rossz állapotban volt, "vizes volt, a falak feláztak, erősen felújításra szorult, és közösen sikerült is rendbe hozni”. Nem került viszont sokba, az alapítvány – amelynek jótékonysági koncertekből, érzékenyítő tréningekből és egy csomó más szolgáltatásból volt annyi bevétele, hogy gondolkodhattak ingatlan vásárlásban – megvette és kezdődhetett az álmodozás.
Azért döntöttek a kávézó mellett, hogy ha már van (lesz) egy integrált közösségi tér, ahová bármikor bejöhetnek, akadálymentes is persze, akkor használják is másra, mint a stábülésekre, “ihassak valamit, ehessek valamit, wifizhessek, kicsit leüljek, kicsit legyek így, kicsit legyek úgy”. A felújítási folyamat sok buktatóval járt, “de mindenkit az éltetett, hogy már két éve mondogattuk, megyünk a kávézóba. Annyira gyorsan történt minden, hogy még mindig úgy érezzük, kész csoda, hogy itt vagyunk most.”
Három castingot is tartottak
Jelenleg 24-en dolgoznak a kávézóban, szinte mindenkinek ez az első munkahelye, de akad olyan is, aki már dolgozott a vendéglátásban vagy más munkahelyen. A munkatársakat teljes állásban jelentették be, igazi fizetést kapnak, ami legtöbbüknek az első saját keresete.
Három munkakör van, pultos, felszolgáló és konyhai kisegítő. “A képességeikhez mérten választottunk mindenkinek feladatokat, nem pedig a feladatokhoz kerestünk embert”. A castingokat meghirdették napközi otthonokban és lakóotthonokban, civilek szervezeteknek írtak leveleket, hogy várnak fiatalokat, akik dolgoznának itt. Semmiféle előképzettségre nem volt szükség, arról persze kellett papír, hogy megváltozott munkaképességű, emellett “néztük a jelentkezők előéletét, néztünk önéletrajzot, előny volt, de nem feltétel, ha van vendéglátós tapasztalat”.
Nagyon fontos, hogy az egyének hogyan viselkednek közösségben, milyen a lelkiviláguk, és ez a közösségben hogyan jelenik meg, a jelenlétük hogyan hat a közösségre. “Akikről úgy láttuk, nem biztos, hogy a közösségre jó hatással van a jelenlétük, viselkedésük, azoktól megváltunk.”
Váltott műszakok futnak, 4-6 órát dolgoznak a munkatársak, s mivel a képességek is különféle szinten vannak, ezekhez rendelik munkaidőt és a feladatokat. A konyhafőnök pultos képzettségű hallássérült kolléga, megmutat mindenkinek mindent, előkészít, felkészít, utántölt.
A képzés alatt volt egy többhetes konfliktuskezelési “szeminárium”, amelynek során szituációs gyakorlatok segítségével tanulták meg, hogyan kezeljék a problémás – például hangoskodó, esetleg részeg, agresszív – vendégeket. “Azt tanítottuk meg nekik, hogy az ilyen szituációkat ne akarják egyedül megoldani.” Ilyenkor az adekvát mondat az, hogy “szólok a műszakvezetőnek”, és közösen kezelik a helyzetet. Fontos ugyanis a személyiségápolás, hogy ne sérüljenek mentálisan (sem) egy-egy ilyen helyzetben. “Ez több, mint egy szokványos munkahely, kulcskérdés, hogy mi mentorok hogyan viselkedünk, nagyon nagy hatással van a munkájukra, a munkatűrésükre.” A kávézó kutyabarát is, ez azért fontos, mert sok terápiás kutya van.
A vendégek tudják, hogy hová jönnek?
| Felhozatal |
| A napot Nóra és Szilvi, a két projektvezető nyitja, de reggel kilenckor már itt van az első konyhai műszak, négyen fognak hozzá a helyben készült sütik és szendvicsek előkészítéséhez a délután egy órai nyitásra. Egyelőre négyféle szendvics, kétféle helyben készített süti kapható a temérdek fajta kávé, tea és üdítő mellett, de pékség beszállítójuk is kirukkol pár finomsággal. |
Vannak, akik célzottan jönnek, tudják, hogy hová jönnek, vannak, akik betévednek az utcáról, vannak külföldiek, és vannak a kerületi közel lakó lakók. Nóra beszél angolul, a többieknek nagyon jól megy a beszéd nélküli kommunikáció, a gesztikuláció, a mutogatás, nincs probléma egymás megértésével. A környékbeli lakosokat pedig előzetesen tájékoztatták a kávézó megnyitásáról, és arról megkérdezték, hogyan fogadnák. Magáért beszél, hogy vendégeik jelentős része környékbeli, s többen közülük is visszajáróak – már amennyiben egy hét után értelmezhető a törzsvendégség.
Többeket is megkérdeztek, hogy érzik magukat. Sokan nem is értették a kérdést, hiszen bejöttek, kértek, kaptak, jó volt. Nem is nagyon tűnik fel, hogy mindenki sérült. Sok munkatárson – a Down-szindrómások és a kerekes székesek kivételével – nem is nagyon lehet látni, hogy sérültséggel él. “Semmi különbség nincs egy olyan kávézóhoz képest, ahol nem sérültek dolgoznak” – mondja a barátnőjével ejtőző orvosegyetemista –, ők már korábban kinézték maguknak a kávézót a Facebookon, és kifejezetten azért jöttek, hogy megnézzék. Apróbb balesetek – kiborul a kávé, leesik egy pohár – persze itt is történnek, de “az ilyenek esetek szerencsére mi is azonnal érzékeljük, és “odarepülünk”, közösen kezeljük, ilyenkor nagyon fontos a megerősítés, meg kell nyugtatni őket, hogy nincsen semmi gond, tovább kell csinálni, ez nem olyan probléma, aminek különösebb fennakadást kellene okoznia”.
Az alapítvány szempontjából a zene meghatározó, van is egy saját dalokat popzenei stílusban játszó integrált egy zenekaruk, a Nemadomfel együttes, amely külföldön is koncertezik, most is külföldi turnéra készülnek, így kézenfekvő, hogy a kávézóban lehetne bulikat is csinálni. Lesznek is, sőt a tervek szerint más koncertek is, aukciók, kiállítások – a nyerstégla falakat most fogyatékosok rajzai, grafikái borítják –, felolvasóestek, moziestek is.
Máris beindult a fantázia
“Szeretnék, ha minél előbb nullára jönne ki a működés, ha lenne e felett nyereség, "azt az alapítvány szakmai programjaira fordítjuk”. Melegkonyhát is terveznek, “megnézzük, a hidegkonyhával meddig jutunk, most nagyon megy, utána összeszervezzük a melegkonyhát”, sőt cateringet, kitelepüléseket is vállalnának.
Ez azonban nyilván több ételt, más kapacitást, más rendszert jelent, előbb kell kezdeni a napi üzemet, több emberre lesz szükség.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
