A HVG megpróbálta feltérképezni, hogy mi lett a kilencvenes évek mára szinte elfeledett milliárdosaival. Az üzlet, és ahhoz kapcsolódóan olykor a közélet akkori nagyjai közül sokan már nincsenek közöttünk (a meggyilkolt médiacézár, Fenyő János, vagy éppen a hajdani trafikkirály Sepsi László). Van, aki nem akart beszélni mostani életéről, vannak, akik külföldön „merültek alá”.

Azok, akik mégis megszólaltak, és akiket most bemutatunk négyrészes sorozatunkban, főként a politikai környezet megváltozását, illetve saját üzleti hibáikat nevezték meg visszahúzódásuk okaként. Mi lett a sokak által irigyelt vagyonokkal, mi maradt meg a pénzből, hírnévből?

Palotás János

„Adok még magamnak 20-30 évet, és utána már bármi megtörténhet” – mondja Palotás János, aki most is aktív az üzleti életben és a kapcsolatépítésben egyaránt. Vezető tanácsadóként óránként 150 ezer forint plusz áfáért ad tippeket – kizárólag „kiemelt gazdasági kérdésekben”. A Köztársaság Párt és a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) egykori elnökének – aki sikeres vállalkozóként az első szabadon választott Országgyűlésbe is bekerült – egykor 15-20 cégre kiterjedő vállalatcsoportja volt, amelynek piaci értékét 1995-ben több milliárd forintra tették. Ma csak két társaságnak tagja. Az idén ünneplik feleségével közösen alapított cége, a P&P Gazdasági Tanácsadó Kft. 25. születésnapját, amely a tavalyi évet 138 millió forintos bevétel mellett 80 milliós nyereséggel zárta, s a tagok 70 milliós osztalék kifizetéséről döntöttek. Palotás közlése szerint a P&P-nek 1500 ügyfele van, ezek közül a száz legnagyobb összforgalma 2 ezermilliárd forint. „Naponta 16–18 órát dolgozom, még szombaton is” – hangsúlyozza aktivitását.

Palotás János 1996-ban és jelenleg

Bánkuti András, Fazekas István

Most az oktatás terén készül nagy dobásra: a Palotás által életre hívott Dominium Vini bor- és üzleti klub – amely eddig elsősorban államilag elismert borismereti képzéseket szervezett – jövő tavasszal indítja el akkreditált „akadémiai felső vezetői továbbképzéseit”. A tanári kart erősíti majd Baka András kúriai bíró, az Emberi Jogok Európai Bíróságának korábbi magyar tagja, Bárándy Péter ügyvéd, korábbi igazságügy-miniszter, Minarik Péter volt APEH-elnök és Surányi György egykori jegybankelnök.

Somody Imre

Két éve gyökeres fordulatot vett Somody Imre élete: 2014 februárjában megtért, s ezzel minden átértékelődött az életében. Ma már csupán egyetlen üzleti vállalkozása van, a belvárosi Centrál kávéház. Emellett új lakóhelye, a 900 lelkes Vácegres önkormányzatának független képviselője. Korábbi vállalkozásaiból származó vagyonának – amelynek értékét az üzletember gazdasági sikereinek csúcsán, a kétezres évek elején 6 milliárd forintra becsülték – „túlnyomó többségét” elvesztette, de mint mondja: „A töredékével is boldogabb vagyok, és nem azért, mert savanyú a szőlő.” Amúgy is, ha minden vagyontárgyát, ingóságát, ingatlanát pénzzé tenné, ma is milliárdos lenne. „A különbség csak az, hogy ez már hidegen hagy” – jegyzi meg.

A pénz korábban akkor is központi szerepet töltött be az életében, amikor még bőven volt belőle. Miután a Plusssz pezsgőtabletták gyártásával foglalkozó Pharmavit létrehozásával, majd eladásával megcsinálta a szerencséjét – a tőzsdére vitt cég 110 millió dollárért talált vevőre, amiből 20 millió dollár Somodyt illette –, a pénzt újabb és újabb vállalkozásokba fektette. „ Mindenre hatást akartam gyakorolni: az egészségügyre, az oktatáspolitikára, majd kormányzati tanácsadóként az egész országra” – mondja akkori hevületéről. A Kossuth-díj pénzügyi értékének háromszorosával megalapította a Bolyai-díjat, Veresegyházon komplex kistérségi életmódprogramot indított. Ma már úgy látja, még ezeknek az alapvetően nemes ügyeknek a szolgálatában is meghatározó volt a velük járó hatalom, befolyás, ismertség. „Csakhogy közben szinte nem volt olyan nap, amit a családomnak szenteltem volna” – von mérleget.

Somody Imre Orbán Viktorral 2001-ben és ma

Vörös Szilárd, Fazekas István

Közben fokozatosan kicsúszott a kezéből cégei és az élete irányítása. Vagyona megcsappant, cégei közül több a tönk szélére jutott. A hajtásra az egészsége és a házassága is ráment. A kijózanodás 2004-ben jött. Élete újraértékelésében a betegsége mellett az is segítette, hogy – „bár egyikünk sem volt hívő” – második feleségével templomi esküvőt akartak. 2007-től már rendszeresen eljárt a református gyülekezetbe, ahol, mint mondja, a személyes hitre jutott. Igazi megtérését egy két évvel ezelőtti csendes elvonuláshoz köti. Veszteséges üzleteit lezárta, ma már elsősorban a Fiúság Akadémia néven indított bibliaiskolára koncentrál.

Tolnay Lajos

Bárki licitálhat december 10-éig olyan várpalotai ipari ingatlanokra, amelyek hat évvel ezelőtt még egy milliárdosé, Tolnay Lajosé voltak. Az állami felszámoló feleslegesnek ítélte ezeket a vagyonelemeket a Mal Magyar Alumínium Zrt. működéséhez, ezért meghirdette azokat. A Mal az a cég, amelynek tárolójából 2010. október 10-én maró vörösiszap öntötte el a Veszprém megyei Kolontárt és Devecsert; a katasztrófában tíz ember halt meg, az okozott környezeti kár miatt 135 milliárd forint bírságot szabtak ki a társaságra. Tolnay 2010 májusában még a 21. helyen állt a magyar milliárdosok listáján, a vagyonát 23 milliárd forintra becsülték. Ez az összeg azóta – főleg a katasztrófa miatt – alaposan megcsappant.

Tolnay Lajos 1997-ben és 2010-ben

Bánkuti András, MTI / Szigetváry Zsolt

Tolnay, Benkőhöz hasonlóan, éppen abban a privatizációs hullámban szerezte a vagyonát, amelyet a jelenlegi kormányzó erő annyira szid – miközben másolja. Ő és üzlettársa, Bakonyi Árpád a Horn-kormány idején vette meg az ajkai timföldgyárat, mindössze 10 millió forintért. Igaz, vállalta, hogy 3 milliárd forintot költ a környezetvédelmi kármentesítésre és 4 milliárdot a technológiai fejlesztésre. Tolnay 2010-ben úgy nyilatkozott, hogy a korábbi években 12 milliárd forintot fektetett a vállalkozásba, most azonban nem kívánta részletekkel gazdagítani a privatizáció történetét.

A megmaradt Tolnay-cégekben felesége és az új generáció képviselői is megtalálhatók: a Pentatlon Tanácsadó Kft.-ben például Tolnay Zsófia és Tolnay Balázs is ügyvezető. Dunaszerdahelyi vállalkozása, a Caminus 2010, illetve a családtagok több alumíniumipari cégben is érdekeltek Magyarországon. A Caminus részt vesz a magyar szénhidrogénvagyon kiaknázásában is, részben ugyanis tulajdonosa a Tét-3 Gázkút Kft.-nek.

(A 2. részben a „dunaholdingos” Tamás István, a „caolás” Benkő László és a „vegyépszeres” Nagy Elek portréja következik.)