Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz

Jelentősen drágulhat a közeljövőben a tejföl, ha nem hagy alább a világban tomboló vajmánia – márpedig erre semmilyen jel nem utal.

Egy séf Sanghajban vajat adagol a mártáshoz, egy kecskeméti háziasszony hiába keres a csirkepaprikáshoz tejfölt a kisboltban. A káoszelmélet legismertebb alapvetését, a pillangóhatást ugyan elsőre túlzásnak tűnhet a tejiparban tapasztalható vajparára vetíteni, ám szakértők szerint a kínaiak megnövekedett tejéhsége igenis létező kockázatokat jelent.

Kezdjük mindenesetre innen, ez ugyanis nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egyre nagyobb a kereslet a világban a tejtermékek iránt. A kínaiak ugyan az európaiakhoz képest magasabb arányban szenvednek laktózérzékenységben, az ázsiai nagyhatalom mára mégis az Európai Unióból érkező tejtermékek legnagyobb felvásárlója lett.

Svájci tejtermékek egy sanghaji vásáron
©

A kínaiak tejtermék-fogyasztása természetesen a töredéke az Európában élőkének, de ha az egy főre vetített, évi nagyjából 30 kilót az 1,4 milliárdos populációval megszorozzuk, máris 42 millió tonnánál vagyunk – ez pedig az európai termelésnek a negyede. Mellesleg a 35-37 millió tonnás kínai tejtermelést is meghaladja – persze az is sokat számít, hogy a kétezres évek tejporhamisítási botrányai miatt sokan nem bíznak a helyi termékekben.

A margarin lenne a megmentő?

A vaj nem bébitápszerhez adalék, népszerűsége is sokkal inkább a nyugati étkezési stílus divatját jelzi, nem annyira az étkezési szükségletek alakulását. Az, hogy Európában már korábban visszatért a vaj, részben annak tudható be, hogy a dietetikusok már visszavonulót fújtak az állati eredetű zsiradékok elleni hadjáratukban.

A kereslet növekedése szó szerint nem ismer határokat: a vaj ára a németországi árutőzsdéken év eleje óta a másfélszeresére, tonnánként 6000 euróra ugrott, Chicagóban is nagyjából ennyit kérnek érte, igaz, dollárban. A forintban kilónként számolt 1600-1800 körüli ár rekordnak számít, egy éve a felénél is kevesebbet kínáltak a börzéken.

A vajmánia odáig jutott, hogy félő, az európai piacokon nemsokára csak igen magas áron vagy egyáltalán nem lehet majd elérni a terméket. Az igazi para azonban nem Magyarországon tombol, hanem néhány nyugat-európai országban, ahol a vajfogyasztás többszöröse a magyarnak.

Egy francia átlagosan 8 kilót eszik meg belőle egy évben, egy német hatot, az uniós átlag pedig 3,8 kiló. Nálunk ehhez képest csupán 1,4 kiló az egy főre jutó fogyasztás, ettől csak a bolgárok és spanyolok maradnak el. (Mellesleg ennek háromszorosát vesszük a jóval olcsóbb és korábban ugyan egészségesnek titulált, ma transzzsírsavtartalma miatt már inkább kritizált margarinból.)

Boldog gazdák, szomorú tehenek

Nem csak a vaj, hanem alapanyaga, a tejzsír és a tejszín iránt is őrületes tempóban nő a kereslet. A 40 százalékos tejszínért az európai piacokon ma majdnem a dupláját adják – kilónként csaknem 3 eurót – a tavalyi árnak. A sajt tőzsdei ára szintén szárnyal: 2016 első felében még 2,8 euró volt, ma már közelebb van a 4 euróhoz.

Az árakat persze nem csak az hajtja fel, hogy mindenki crème brûlée-t akar enni még Kínában is. A magyarázatért elég Európában körülnézni, nem csak amiatt, hogy az EU a világ legnagyobb tejtermelője, itt állítják elő a világ 500 millió tonnás tejtermelésének csaknem a harmadát. A termelést az unió korábban korlátozta, a piac azonban 2015 áprilisában felszabadult – és nem sokkal később a pokol is elszabadult: 150 millió tonnáról csaknem 170 millióra nőtt a kibocsátás.

A piacliberalizálás komoly áresést idézett elő, amit csak tetézett, hogy az orosz embargó miatt hirtelenjében új vevőket is fel kellett kutatniuk a termelőknek. Magyarországon a nyerstejet például 70 forint körüli áron vették át, ami még a támogatásokkal is csak a veszteséges termelésre volt elegendő.

Tejtermelők tüntetése a fővárosban 2016-ban
©

A tejkiöntésekkel, tehenek felvonultatásával tarkított tiltakozások, az állatok leölésével való fenyegetés nyomán az EU végül az intervenció visszaállítása és rendkívüli támogatások mellett döntött – ilyet a magyar kormány is biztosított a termelőknek.

A fenyegetések ellenére nálunk viszonylag kevesen hagytak fel a tejtermeléssel, az EU-ban azonban több mint félmillióval csökkent a korábban 23 millió feletti tehénállomány (aminek a globális felmelegedés miatt aggódók örülhetnek, hiszen kevesebb tehén kevesebb metángázt juttat ki a környezetbe). Más kérdés, hogy mindez az össztermelésben nem mutatkozott meg.

Akkor örülniük kellene a termelőknek a mostani felfutás miatt – mondhatnánk, ám van még egy csavar: ma olyan magas zsírtartalmú tejet keresnek ugyanis a piacon, amilyet a magyarok nemigen tudnak produkálni. És lassan mások sem: a globális felmelegedés ugyanis a tehenek életét is megnehezíti, a „kevésbé boldog” tehén pedig kevésbé zsíros tejet ad. A különbség persze ennek ellenére szembetűnő: nálunk 3,5 százalékos az átlagos zsírtartalom, Európa nyugati részén viszont meghaladja a 4 százalékot.

A trappista örülhet

A tejzsírmánia a magyar vásárlókat is kellemetlenül érintheti a közeljövőben, ám a hazai boltokból nem a tejszín vagy a vaj tűnhet el, az inkább csak drágul. Az igazi para a tejfölnél jöhet. A tejzsírt ugyanis Magyarországon inkább ennek a készítéséhez használják fel, így ha valamiből hiány lehet, az ez a termék – mondta a hvg.hu-nak Mélykuti Tibor, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke. Az Alföldi Tej Kft. ügyvezető igazgatója ezt részben azzal magyarázta, hogy a magyar termelők külföldön jobb árat kaphatnak a tejért, így kevesebb nyersanyag állhat rendelkezésre.

Az export nem csak a felpörgő kereslet miatt lehet csábító. Magyarországon ugyan jobb árat tudnak kialkudni a termelők a nyerstejért, mint tavaly, ám a 90 forint körüli átvételi ár még mindig csak néhány, modern eszközparkkal rendelkező, hatékonyan termelőnek elég arra, hogy nyereség is maradjon a zsebében.

Ennél kecsegtetőbb megoldás, ha külföldön próbálnak meg vevőt találni a termékükre, hiszen legalább tíz százalékkal magasabb áron tudják értékesíteni a tejet. Nem beszélve Kínáról, ahol több magyar cég is próbálkozik – információink szerint többen nem is hiába, a kínai hatóságok auditján három társaság is megfelelt.

©

A mostani helyzet aligha kedvez a hazai sajtgyártásnak is. Sajtból már most csupán a 44 ezer tonnás éves fogyasztás 45 százalékát állítják elő a magyar termelők, pedig Mélykuti Tibor szerint ennek akár a dupláját is le tudnák gyártani.

Ehhez persze vélhetően több segítség kellene a kormány részéről, mint hogy védetté akarják nyilvánítani a magyar fogyasztás döntő többségét kitevő, de amúgy kifejezetten jellegtelen trappistát. Arról nem is beszélve, hogy miért fontos eredetvédelmet adni a francia Port-Salut sajt lebutított magyar változata számára.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!