Életjeleket ad, de egyre furcsább az új magyar légitársaság

Mintha moccanna valami a Ronan Airnél, a projektben, amely eddigi tevékenysége alapján legjobb szándékkal is csak egy jövőbeni magyar bázisú légitársaság ígéretének nevezhető. Ez az a cég, amelyet Rohan Nanayakkara, Magyarország Srí Lanka-i tiszteletbeli konzulja jegyez, és amely – bár már jó ideje belengette a légitársaság tényleges elindítását – eddig semmi konkréttal nem állt elő.

A 2014 szeptemberében bejegyzett RonanAir Légiközlekedési Kft. (amely Nanayakkara egyszemélyes tulajdonában van) saját tőkéje továbbra is csekély, el sem éri a 2 millió forintot, számokban kimutatható üzleti tevékenysége pedig eddig lényegében nem volt. A friss hírek szerint még a repülőtereken is csak tapogatózik a lehetőségekről.

A társaság központi címe jelenleg itt van:

Google Street View

Srí Lankán pedig ebbe a bevásárlóközpontba van bejegyezve a Ronan International irodája:

Google Street View

A Ronan honlapjára azonban nemrég feltöltöttek néhány olyan tartalmat is, amely már némi betekintést enged a tervezett hálózatba és üzleti modellbe. Mivel az, amit ott látunk, összességében elég zavaros, a honlapon található elérhetőségen keresztül megpróbáltunk kapcsolatba lépni a céggel. Ám ebben semmi változást nem tapasztaltunk: vagyis nem sikerült válaszra bírnunk.

Olcsón adja a business classt

Augusztusi bejelentése alapján a Ronan Airnek a 2017-es téli szezonban már el kellene indulnia, erre azonban most már elég kevés esély mutatkozik – ahhoz nagyobb előkészületekre lett volna szükség. A tervezett hálózat – a budapesti bázisról kiindulva – 12 külföldi célpontot tartalmaz, amelyek többsége elég egzotikus. A Ronan például Poznanba, Antwerpenbe, Luganóba, Salzburgba vagy Vilniusba repülne, ami arra utal, hogy a fapadosokhoz hasonlóan nem a központi, inkább másodlagos repterekre vinné az utasait, így is csökkentve költségeit.

Az üzleti modell lényege az lenne, hogy a Ronan prémium szolgáltatást nyújtana a turistaosztály áráért. Ami első blikkre elég faramuci, hiszen ha van egy terméke, amelyet magasabb áron is megvesznek, akkor azt badarság annak töredékéért adni.

Másrészt ha az útvonalhálózat nyugati részével a Ronan az üzletemberekre lő, akkor kérdés, hogy ők miért lesznek hajlandóak például Lipcsébe vagy Brémába menni, ha Németországban akad dolguk. Az is lehet, hogy a Ronan inkább olyan utasokat próbálhat elcsábítani, akik a hagyományos légitársaságokkal utaznak turistaosztályon, azt kínálva nekik, hogy ugyanannyiért business class közeli élményt kapnak. Kivéve persze azt, hogy nem központi repülőtereken szállnak le.

Ráadásul egyelőre azt sem lehet tudni, hogy milyen gépekkel tervez a Ronan repülni, hiszen egy kisebb, légcsavaros „kávédarálót” sokan akkor sem választanak, ha a fedélzeten pezsgőt és kaviárt szolgálnak fel. (A honlapon jelenleg többek között egy Photoshopban Ronan logóval ellátott légcsavaros gép is látható.)

Ronan Air

Emellett a Ronannak nincs egyetlen olyan járatterve sem, amely a magyar családok által kedvelt klasszikus nyaralóhelyekre repítené az utasokat, tehát valószínűleg őket nem célozza meg.

Márpedig az üzleti utasok szűk rétege mellett manapság csak két olyan csoport van, amelyik nagyobb forgalmat képes generálni egy kelet-európai légitársaságnak: a nyaralók és a nyugatra munkába ingázók. Utóbbiaknak Bréma, Lipcse, Antwerpen, Bern, Lugano vagy Salzburg akár megfelelő is lehet, ha arra támad ingerük, hogy prémium ellátást kérjenek. A többi úti célra (Zágráb, Ljubljana, Marosvásárhely) pedig nincs más ötletünk, mint az, hogy a régióban sokat utazó üzletembereket próbálhat szervezni a Ronan.

És még így is marad két kakukktojás: Vilnius és Poznan, amelyekről abszolút nem világos, hogy kinek tervezték.

Debrecenbe kéne menni

A legfurább mégis az, hogy a Ronan Budapestről Debrecenbe és Pécsre is repülne. Hogy ezeknél a belföldi járatoknál mi lehet az üzleti modell, az végképp rejtélyes, hiszen ha létezne tényleges kereslet ezekre a járatokra, akkor már minden bizonnyal lennének. Csak a rend kedvéért: mindkét város alig több mint 200 kilométerre van a fővárostól, és autópályán kevéssel több mint két óra alatt elég kényelmesen elérhető. Ha pedig az üzletember dolgozni szeretne közben, akkor vonattal is csak három óra az út. A belföldi prémium repülőjáratok emellett azért sem indultak el eddig, mert olyan keresletet feltételeznek, amely nem létezik megfelelő „mennyiségben”. A Ronannek tehát itt valami nagyot kellene dobnia, hogy működőképes legyen.