Hogy csinálják a vállalkozók, hogy törvényesen kerüljék meg a jelenlegi áfa-szabályokat? A mostani rendszerben a szállító tagállam cége nem fizet általános forgalmi adót, azt az adott termék forgalmazója terheli rá a vevőre a fogadó országban. A megoldás a “körhinta”. Az alkatrészeket körbe-körbe utaztatják az unióban – legalábbis papíron. Így nem lehet tudni, hogy a végtermék tulajdonképp melyik országban lenne áfaköteles. 45 és 53 milliárd euró közé teszi az ilyen típusú csalások értékét a brüsszeli bizottság.

Pierre Moscovici pénzügyi biztos, aki a párizsi Le Figarónak nyilatkozott, az egyszerűség kedvéért 50 milliárd euróról beszél. Mindezt ahhoz kell mérni, hogy az áfa a legtöbb pénzt hozó adó ma az EU-ban. A tagállamokban eltérő áfakulcsokat alkalmaznak, és ez újabb játékokra ad lehetőséget. Magyarország ebben a tekintetben csakugyan rekorder: a 27%-kal hazánk a listavezető (Svédország 25 és Románia 24%-kal következik). A lista másik végén Luxemburg áll, mert ott csak 17% az áfa, utána Németország és Ciprus következik 19%-kal. Brüsszel megpróbálta egységesíteni a rendszert, de az érdekek különbözősége miatt kudarcot vallott ezen a téren.

Most sem lesz könnyű elfogadtatni az áfa-reformot, melyet Pierre Moscovici biztos javasol. A lényeget úgy lehetne összefoglalni, hogy az exportőr a saját országában fizetné meg az áfát, de nem az ott érvényes, hanem az árut fogadó államban alkalmazott kulcs szerint. A kérdés az, hogy ebben mindenki érdekelt-e? Az áfacsalás ugyanis uniós sportággá változott éppúgy, mint a személyi jövedelemadó kijátszása.

Luxemburg nem véletlenül mondhatja magáénak a legnagyobb egy főre jutó GDP-t, és távolról sem véletlen, hogy épp Luxemburgban a legalacsonyabb az áfa, hiszen ott az államnak nincsenek pénzügyi gondjai. Minden uniós tagállamnak el kell fogadnia a reformot ahhoz, hogy az hatályba is léphessen. A sok ellentétes érdek miatt ez csak nagyon lassan mehet végbe. Már ha egyáltalán van erre esély.