Az Európai Uniónak 2030-ig meg kell céloznia az energiafogyasztásában a 35 százalékos szintet a megújuló energiaforrásokban. Ez az országhatárokon átnyúló célkitűzés az EU egyik legfontosabb projektje lehet – írja a PV Magazine.

Az Európai Parlamentnek kedden benyújtott új javaslatok, melyek szerint az EU tagállamai számára új, kötelező érvényű nemzeti célkitűzéseket határoznának meg a megújuló energiaforrások térnyerésének biztosítására, 2030-ra 35 százalékban határozná meg a megújuló energiaforrások minimális arányát a tagállami energiafogyasztásban. Az Európai Parlament elé képviselői javaslattal bekerülő "limitemelés" (mely a jelenlegi 27 százalékos célarányt írná felül) valójában azt a már meglévő előírást módosítaná, mely még 2009-ben az EP megújulóenergia-irányelvi reformja során írta elő az EU számára a 20 százalékos részarány elérését 2020-ra.

Az új javaslatcsomag lényegi része, hogy a tagországok számára kötelezővé tennék a megújuló energiatermelés transzparens összesítését, ami a szél- és a napenergia további térnyerése, valamint a bioüzemanyagok részarányszintjének újragondolása előtt nyithatna kapukat. (Az új terv szerint az EU-ban a közúti és vasúti közlekedésben felhasznált végső energiafogyasztásnak legfeljebb 7 százalékát tennék ki a bioüzemanyagok úgy, hogy 2021-ig e területről teljes mértékben kitiltanák a pálmaolajat.)

Túry Gergely

A PV Magazine-nak nyilatkozó Aurélie Beauvais, a Solar Power Europe igazgatója üdvözölte a bejelentést. (A Solar Power Europe volt az a szervezet, mely a 2016-ban hatályba lépett párizsi klímamegállapodást követően elsőként szólította fel az Európai Uniót a korábban vállaltnál nagyobb megújuló energiás célszámok meghatározására.) Az EP Környezetvédelmi Bizottságának elkötelezettségét és az ambiciózusabb európai megújuló energiás célkitűzést méltatva azt mondta: "A 35 százalékos arány elérésének kijelölése több munkahelyet és több befektetést jelent Európában, elsősorban a napenergia-iparban". Szerinte ez az út vezet el az európai energiaátmeneti folyamat felgyorsításához, és ez az, ami miatt az országonként meghatározott, új kötelező céloknak értelmük van. "Sürgetjük az EU tagállamait, hogy újítsák meg a megújuló energiával kapcsolatos célkitűzéseiket" – tette hozzá.

A javaslatról az Európai Parlament Energiaügyi Bizottsága heteken belül dönthet, ami megnyithatja tervezet elfogadásához vezető utat.

’Mindezzel Magyarország kínos helyzetbe kerülne,

mert a kormány jelenlegi elképzeléseit, főként a mélyen az európai uniós átlag alatti zöldenergiás részarányvállalást meg kellene változtatni. Pedig mint az a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium illetékes tisztségviselője (nem a parlamentben sátánozó Aradszki András energiaügyi, hanem a hatvani halastavi projektről elhíresült klímapolitikai államtitkára, Szabó Zsolt) által 2016 nyarán készült dokumentumból is kiolvasható: a kormány nagyon is elégedett a 2020-ig vállalt 14,65 százalékos szinttel, és azzal, hogy a 2014-es EUROSTAT adatok alapján a honi zöldenergiás részarány 9,51 százalékon állt.

Azóta a számokkal bűvészkedés jobban is megy, ezt mutatja, hogy egy statisztikai trükkel az energiahivatal azt is „bebizonyította” már, hogy bár a legutóbbi időkig idehaza más se igen történt, mint a zöldenergiás iparág fejlődésének kormányzati akadályozása, Magyarország valójában már 2013-ban túlteljesítette az uniós vállalását. A minisztérium ekkor a HVG „Hogyan tovább?” kérdésére azt közölte, a 2030-as (akkor még 27 százalékra belőtt EU-s) limithez utat mutató menetrend még képlékeny, de szerinte elég lehetne, ha Magyarországon a „bruttó végső energiafogyasztás 15–20 százalékának kellene 2030-ban zöldenergia-alapúnak lennie”. Vagyis: a minisztérium szerint már nem kell tenni semmit.

AFP / OnlyFrance / Thierry Grun

Érdemes visszaidézni, hogy miközben ebben az évtizedben Európában, benne a régiónk országaiban is fokozatosan tudatosult az országok energetikai függetlenséget is erősítő, lokális szél-, és napenergia-hasznosítás fontossága (erről rendszeresen írtunk például itt, itt, itt, meg itt – és itt is), aközben Orbán Viktor 2010-es hatalomra jutása óta nem épülhettek új szélenergiaparkok Magyarországon. Sőt, tavaly egy jogszabállyal gyakorlatilag betiltották ennek még a gondolatát is.

A napenergia helyzete ennél csak egy fokkal jobb, és a változást valójában nem a tervezés vagy a belátás, hanem inkább a kényszer szülte. Ahogyan azt a HVG még márciusban megírta: annak, hogy 2015-ben összesen 65 naperőmű-építési kérelmet kellett elbírálnia az energiahivatalnak, tavaly viszont már 2400-at, a legfőbb oka az, hogy az évekig jegelt megújuló energiás támogatási rendszert (ez a METÁR) egy brüsszeli jogszabály életbe lépésével idén már be kellett indítani.

A régi támogatási rendszer (KÁT) jobb pénzügyi kondíciókat biztosított az újnál; azért rohamoztak tavaly év végén az engedélykérők, mert a még 2016-ban beadott papírjaik után akár 25 évig biztosított a megtermelt áram kötelező, piaci ár feletti átvétele – ami végül beépül a villanyszámlákba. Egy-egy ilyen engedély komoly értéket képviselhet, ez a haszonvadászat indította be az engedélykérőket, de a befektetőket is. Utóbbiak közt azt az állami tulajdonú, eredetileg szélerőművekre specializált MVM Hungarowind Kft.-t, mely korábban a rászabott tenderkiírásnak köszönhetően Pécsett építhetett meg egy 10 megawattos naperőművet túlnyomórészt brüsszeli pénzből, és amely tavaly december 30-án  50 milliárd forint értékű nyílt közbeszerzést írt ki naperőmű-beruházásokra. Ezek beépített összteljesítménye elérheti majd a 100 megawattot – a teljes jelenlegi magyarországi naperőművi kapacitás nagyságrendjét.