Nem félünk eléggé
Drámaian nő a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. Lépni kell! Nem csak a józan üzleti megfontolás, hanem a jogszabályoknak való megfelelés érdekében is.
A 72 éves Virginia a Caracastól hatvan kilométerre lévő Guairából jött a fővárosba orvosi kezelésre. Most a buszmegállóban várakozik, hogy hazajusson. Már két órája ott van és lehet, hogy még kettőt kell várnia, hogy felférjen egy Guairába induló buszra. Az AFP helyszíni tudósítója több száz buszra váróról számolt be. Jelenleg a tömegközlekedési buszok nyolcvan (80) százaléka szolgálaton kívül van alkatrészhiány és egyéb műszaki problémák miatt. Tavaly ilyenkor ez az arány még csak ötven százalék volt.
Erick Zaleta, a közlekedései szakszervezet elnöke elmondta az AFP-nek: egy akku ára 457 ezer bolivar, vagyis a jelenlegi havi minimálbérnek felel meg. De a legtragikusabb, hogy ez az összeg csak 9,4 dollár a feketepiaci, vagyis a reális árfolyamon. Tehát egy egyszerű akku Venezuelában szinte vagyont ér, miközben nemzetközi mércével fillérekbe kerül. Ugyanez érvényes a többi autóalkatrészre is. Venezuela még nem is olyan régen a nemzetközi járműgyártás egyik latin-amerikai központja volt. Egy évtizede évente 260 millió dollár értékben exportált alkatrészeket, de 2016-ban már mindössze 2,2 millió dollár volt a szektor bevétele. A külföldi gyártók ugyanis a gazdaság tönkremenetele és a durva állami beavatkozás miatt mind kivonultak.
Az állam jelenleg totálisan ellenőrzi a külkereskedelmet, és „nagylelkűen” valutát biztosít 1200 busz megjavítására, 73 ezer gumiabroncs importjára és 36 ezer akku behozatalára. De ezzel az állami adománnyal csak az igények töredékét tudják kielégíteni, merthogy a venezuelai buszállomány negyedmilliós és a 250 ezerből 200 ezer jármű használhatatlan. A 30 milliós Venezuela területe kb. tízszer akkora, mint Magyarországé, tehát a belső légi forgalom itt tömegközlekedés volt. Már amíg működött.
Jelenleg a 110 gépből álló hazai légi flottából hatvan gép a hangárokban pihen. Mert nincs pénz karbantartásra, alkatrészekre. Korábban tucatnyi külföldi légitársaság is üzemeltetett járatokat Venezuelában, de ezek mind kivonultak, mert az állam megpróbálta lenyúlni bevételeiket. Most se bevétel, se repülőjárat. A forgalmas útvonalakon négy hónapig kell várni egy foglalás visszaigazolására, de lehet, hogy a járatot, műszaki okok miatt, az indulás előtti percekben törlik. Vagyis teljes a csőd a belső légi forgalomban is, amit leginkább az szimbolizál, hogy pár napja megszűnt a 88 éves állami Aeropostal légitársaság, amely a belső postai forgalmat biztosította. Egyetlen és utolsó gépe elérte azt a repülési óraszámot, amely után már életveszélyes lenne elindítani.
