A vizsgálat, ahol a magyar cégek közel kétharmada megbukott

Március végéig a munkaügyi hatóság összesen 5 887 munkáltatót ellenőrzött, akiknél összesen 22 880 dolgozó munkakörülményeit is vizsgálták. Az eredmény lesújtó lett: 3 507 cégnél és 11 776 munkavállalónál találtak munkaügyi jogsértéseket.

Sokat mondó adat például, hogy a vizsgált dolgozók 10,15 százaléka feketén volt foglalkoztatva, azaz 10-ből egy ellenőrzött dolgozó feketén dolgozik  – igaz, ez annyiból nem meglepő, hogy 2015 óta általában 10-11 százalék között van ez az arány. A szektorokat vizsgálva az építőiparban a legrosszabb a helyzet, ott ugyanis a vizsgáltak 26,8 százaléka nem volt bejelentve. Bár ha azt nézzük, hogy 2018 első negyedévében még 39,43 százalékuk volt feketén foglalkoztatva, akár örülhetnénk is.

A mezőgazdaságban a dolgozók 16,83 százalékánál nem találtak megfelelő papírokat a hatóságok, a vendéglátásban 12 százalék, a személy- és vagyonvédelemi ágazatban 11,1 százalék, a kereskedelemben 8,93 százalék, míg a feldolgozóiparban 2,93 százalék, a gépiparban pedig 1,82 százalékos volt az arány.

Mindez azt is jelenti, hogy miközben a vagyonvédelemben és az építőiparban kedvező tendencia látható az egy évvel korábbi adatokhoz képest, a kereskedelemben visszaesést mértek. A többi ágazat lényegében változatlan eredményeket produkált.

És hogy mit jelenti a legtöbb gondot? Az első helyen természetesen a dolgozó bejelentésének elmulasztása áll, ám nem kell féltenünk a magyar vállalkozókat, ha kifogást kell keresni. Sokszor előfordult például, hogy a dolgozókat akár egy-két hónapig is „próbamunkán” foglalkoztatják, mindezt persze munkaszerződés és bejelentés nélkül. Továbbra is gyakori az adminisztrációs hibára való hivatkozás, valamint tipikus kifogás, hogy a munkavállalók bejelentéséhez szükséges adatokat időben leadták a könyvelőnek, de a könyvelő elmulasztotta a bejelentésüket.

Sokszor előfordult az arra való hivatkozás is, hogy ez a munkavállaló első munkanapja – itt arra apellálnak a cégek, hogy ha már „megbuktak”, akkor a szabálytalanság a lehető legrövidebb időszakra legyen bizonyítható. És vannak még a nehezen megközelíthető munkahelyek – főleg a vagyonvédelemre és az építőiparra jellemző – ahol a vállalkozások egyszerűen abban bíznak, hogy elmaradnak az ellenőrzések, így pedig tudatosan nem jelentik be a dolgozókat. Ezen felül nagyobb valószínűséggel fordul elő feketemunka olyan munkáknál, ahol jellemzően hétvégén vagy hétköznap a késő délutáni, esti órákban kell dolgozni – ilyen lehet például a takarítás vagy rendezvényeken való árusítás.

A munkaidővel is trükköznek

A vizsgált 22 880 dolgozóból 3 437 főt érintettek a munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések. Ez már csak azért is fontos kérdés, mert így a hónap végén nem lehet mi alapján elszámolni például a túlórákat. Arra a kérdésre, hogy ez mennyire komoly probléma az összefoglalóban talált mondat mindent elárul: „A munkáltatók a tapasztalatok szerint szándékosan csak elvétve rögzítenek rendkívüli munkaidőben végzett munkát a nyilvántartásokon, így leplezve annak anyagi következményeit.”

Jellemző az is, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás során úgymond „leegyszerűsítik” a bérfizetést és napi bérben állapodnak meg – így bármennyi lehet a túlóra –, amiben jellemzően a dolgozók is partnerek, hiszen „mindig akad olyan, aki ennyi pénzért is elvállalja a munkát, főleg a foglalkoztatás szempontjából hátrányosabb területeken”.

A munkaidő-nyilvántartás hiányával leginkább a feldolgozóipar, a kereskedelem és vendéglátás területén találkozott a munkaügyi hatóság. Az építőiparban gyakran nem is vezetnek ilyen dokumentációt, a kereskedelmi és a feldolgozóipari szektorban pedig a hiányos (avagy hamis) nyilvántartás a jellemző – olvasható az összefoglalóban.

A cégeknek persze itt is van kifogásuk: úgy próbálják a dolgozókra kenni a dolgot – mondván ők nem töltik ki a papírokat –, hogy ez a kötelezettség őket terheli. Emellett a feledékenységgel szokták magyarázni a hiányát, illetve a fix munkaidővel, amikor sok munkáltató szerint szükségtelen a munkaidőnyilvántartás vezetése, de jellemzőnek mondható az is, hogy „a főnök éppen az ellenőrzés előtt vitte el a jelenléti ívet”, esetleg elzárva tartják azt. Többször előfordult az is, hogy a munkaidő-nyilvántartást előre elkészítik, esetleg beosztásnak tekintik, és a törvényi szabályoktól eltérve a napi aktualitásnak megfelelően módosítják azt, de az eltéréseket nem tekintik rendkívüli munkaidőnek, így nem is ellentételezik.

Legalább a minimálbérrel nem csalnak

Továbbra is sokan érintettek a munkabérrel kapcsolatos jogsértésekkel, ami jellemzően a pótlékokra vonatkozó szabályok megszegését, illetve a munkabér határidőn túli kifizetését jelenti. Állandó gond – az előzőekhez kapcsolódóan –, hogy a dokumentum szerint „kevés munkáltató van, amelyik elszámolja és meg is fizeti a 8 óra utáni rendkívüli munkaidőre előírt bérpótlékot”.

Még mindig jellemző az, hogy az elbocsátott vagy felmondott munkaadóknak nem adják oda időben a igazolásokat, így pedig elmarad az elszámolás is. Az is előfordult, hogy a munkavállaló akkor szembesül azzal, hogy bejelentés nélkül foglalkoztatták, mikor a búcsúkor a munkáltató nem adta ki a kilépő igazolásokat. A hatóság szerint olyan esettel is találkozni, amikor annyira megromlik a dolgozó és a cég viszonya, hogy a vállalkozás szándékosan – és persze jogszerűtlenül – tartja vissza az igazolásokat.

Jó hír ugyanakkor, hogy a minimálbérrel és a garantált bérminimummal kapcsolatos szabálytalanságok továbbra sem jellemzőek, ahogy a szabadságokkal is kevésbé trükköznek már. Ez utóbbinál olyan esetekkel találkoztak az ellenőrök, amikor bár a dolgozó szabadságra volt kiírva, mégis dolgozott, illetve olyannak, amikor a munkavállalók nem kapták meg a legalább tizennégy nap egybefüggő szabadságot. Ezzel kapcsolatban ez olvasható az anyagban: „bizonyos dunántúli területeken a foglalkoztatási dömping miatt súlyos munkaerőhiány van minden ágazatban, ezért a meglévő munkavállalókra nehezednek az ebből fakadó terhek. Hasonló esetek pl. az egészségügyi ágazatban is felmerülnek.”

Bírságoltak is

A fentiek miatt összesen 911 vállalkozással szemben szabtak ki összesen valamivel 157 millió forint feletti bírságot – ebből az építőiparra közel 60 millió, a kereskedelemre 15,76 millió, a vendéglátásra 14,8 millió, a feldolgozó- és gépiparra 13,2 millió, a nyomozási és biztonsági tevékenységre 10,11 millió, a mezőgazdaságra pedig 9,54 millió jutott. Az összeg lehetett volna magasabb is, ám mivel a kkv-kat a hatályos jogszabályok szerint az első szabálytalanságkor nem lehet pénzbírsággal büntetni, ezért többen megúszták ezt a fajta szankciót.

Összességében 580 esetben döntöttek arról a munkaügyi hatóság ellenőrei, hogy beérik szabálytalanság megszüntetésére kötelező dokumentum kiadásával, de volt 1 269 szabálytalanságot megállapító határozat is. Mindez azt jelenti, hogy az érdemi döntések közel 70 százaléka anyagi szankció nélküli intézkedés volt.